Kalazanci Szent József
Több mint 400 éve annak, hogy egy fiatal spanyol pap, akit mi már Kazalazanci Szent Józsefnek ismerünk, Rómába ment, hogy egyházi pályájához barátokat, pártfogókat szerezzen. A Gondviselésnek más terve volt vele, holtáig Rómában ragadt. Kutatta, mit vár tőle az Isten.
Felfigyelt a szegények külvárosokban kallódó fiaira. Először csak vasárnaponként gyűjtötte őket maga köré, de hamarosan rájött, hogy igazán akkor segíthet rajtuk, ha ingyenes iskolát szervez számukra. Tudást ad nekik, amellyel később megkereshetik a kenyerüket. Efféle iskolát addig még senki sem szervezett.
PIARISTA ISKOLA
Róma egyik külvárosában 1597 őszén megtörtént az iskolaalapítás. Latinul scholae piae-nek nevezte el. Az iskola jelzőjét nem lehet egyetlen magyar szóval visszaadni. Arra utal, hogy ebben az iskolában nem pénzért, hanem szeretetből, ingyen oktatják, nevelik a diákokat, azt is kifejezi, hogy a tudás, emberség mellett hitre, vallásos meggyőződésre is nevelik őket.
PIARISTÁK
Az új iskolába olyan tanítók kellettek, akik egész életünket rátették fiatalok szolgálatára. Kalazancius legközelebbi munkatársaiból szerzetesközösséget szervezett, annak tagjai az egyház ősi hagyományai szerint lemondtak a családalapításról, és életre szóló fogadalommal kötelezték magukat arra, hogy a fiatalok közt munkálkodnak. Az új szerzetesrend az első tanító rend, vagyis olyan szerzetesközösség, amely fő feladatának az iskolában végzett oktató-nevelőmunkát tekinti. Tagjait magyarul piaristáknak nevezik.
ELTERJEDÉS
Az új iskola az elemi ismeretektől az egyetem küszöbéig vezette el a tehetséges diákokat. Aki hamarabb is abbahagyta a tanulást, mesterséget tanult, és művelt iparosember lett belőle. Kalazancius vállalkozásának hamarosan olyan jó híre támadt, hogy több a piaristákat más városokba is hívták, sőt más országokba is. Napjainkban szerte a világon - Olaszországtól Kamerunig, Japántól Mexikóig 143 iskolában, 97 plébánián, 131 lelkészségen 8000 munkatárssal együttműködve közel másfélezer piarista él, dolgozik Kalazanci Szent József nyomdokaiban.
MAGYARORSZÁGON
A mai Magyarország akkor még török hadak felvonulási területe volt, de fönn a Tátra tövében, Podolinban 1642-ben otthonra talált a piarista rend, azóta megszakítás nélkül működik Magyarországon. Volt idő, amikor a történelmi Magyarország területén több mint húsz piarista iskola működött.
1948-ban hazánkban az összes egyházi iskolát államosították. 1950 és 1991 között két gimnáziumban(Budapesten és Kecskeméten) folytatódott a piaristák oktató-nevelő munkája.
Az 1991-es rendszerváltás lehetőséget adott, hogy régi iskolák közül jó néhány újra megnyissa kapuit. Újara megindult az oktatás Szegeden, Vácott, Nagykanizsán, Mosonmagyaróvárt és Sátoraljaújhelyen. Új alapításként megkezdte munkáját Gödön a szakiskola.
Kecskeméten
A piaristákat gróf Koháry István, a város akkori földesura hívta Kecskemétre tanítani 1714-ben. Azóta folyamatosan működik itt az iskola (leszámítva a már említett 1948-49-es államosítási időszakot).
A gimnázium régebben általános tantervű, négyosztályos fiúgimnázium volt. Újabban emeltszintű képzést indítottunk angolból, németből és matematikából, franciából, biológiából és informatikából. Szintén fontos változást jelent, hogy a 2010/2011-es tanévtől kezdve lányok is jelentkezhetnek hozzánk, gimnáziumunk koedukálttá vált. A 2012 szeptemberétől pedig a korábbi Ward Mária Leánygimnázium intézményünkhöz való csatlakozása nyomán megnagyobbodott gimnáziumi keretek várják az érdeklődő diákokat.
A színvonalas oktatás gyümölcse, hogy az itt végzett diákok túlnyomó többsége továbbtanul - szépen megállva a helyüket főiskolán, egyetemen. A minőségi oktatás mellett nagy hangsúlyt fektet az iskola a nevelőmunkára. Kiemelkedő szerepük van ebből a szempontból az osztályprogramoknak, lelkigyakorlatoknak, évközi kirándulásoknak, nyári túráknak, zarándoklatoknak. Valljuk - szemben a manapság elterjedt gyakorlattal - hogy a nevelésnek legalább akkora a jelentősége az iskolában, mint az oktatásnak.
Különböző lehetőségek közül választhatnak az itt tanuló diákok a tanórai elfoglaltságokon kívül. Ilyen a sport (labdarúgás, kézilabda, szertorna, kosárlabda, úszás), filmklub, képzőművészeti kör, tánciskola, téli és nyári vakáció idején: sí-, ill. gyalog-, kerékpár-, vitorlás- és evezőstúrák (saját csónakházunk van Tiszaugon), újságírás, diákszínpad, cserkészet, hogy csak néhányat említsünk.
Mindezeket igyekszünk felhasználni, hogy az itt végzett diákok érett, felelős személyiséggé váljanak. Legyenek képesek fegyelmezett munkavégzésre, tehetségük önálló kibontakoztatására, de saját érvényesülési törekvéseiken túl legyenek érzékenyek a közösségeiket, a társadalmat érintő kérdések iránt.