Téli túra (Vác, Börzsöny 2012. január 20.-21.)

Miért is kirándulunk?

Talán azért is, hogy lássunk új tájakat, embereket, ismerkedjünk. Azért is, hogy jobban megismerjük Isten teremtését, és rácsodálkozzunk arra, hogy ez szép.

Viszont talán leginkább azért kirándulunk, hogy együtt legyünk. A kirándulás „szent idő”. Elfelejtünk minden gondot, piszkálódást, és jól érezzük magunkat, időt szentelünk a másikra."

Igyekeztünk ezen előszó szerint eljárni.

16 diák, két kísérő, két mikrobusz. Igazán jól éreztük magunkat, bár a mikrobuszok nem nyilatkoztak.

Hála Istennek az együttlétért!

Úgy véltük, hogy nem kellenek nagy dolgok ahhoz, hogy tökéletesen jól érezzük magunkat. Ami meg kell, azt megtaláljuk... akár Kecskeméten is. :)

Okt. 15-én, mivel már nem mertünk kint aludni a lehűlt faházban, családtagokkal, autókkal érkeztünk Tiszaugra, ahol Marton szülők vendégszeretetét élvezhettük, persze a "batyus ünnephez" mindenki hozzájárult valami enni-innivalóval.

A hangulat - természetesen - igen jó volt, ezt nagyon köszönöm mindenkinek. Külön köszönet a csodaszép fotókért Pecze apukának, Mihálykó anyukának. Nagyon jó, hogy Szabó tanár úr is kijött, és bár egész nap más jellegű elfoglaltságai voltak, papi civilben, öltönyben is beült egy csónakba, hogy kormányozzon. 

Okt. 14-15-re tiszaugi hétvégét hirdettem az osztálynak, de mivel nem mertünk már kint aludni a faházban, a program két részre oszlott. Pénteken a tanítás után terektünk egyet, aztán mindenki otthon alhatott, majd szombaton autókkal utaztunk Tiszaugra.

A pénteki biciklizésre 10 fiú nevezett, akikkel 47 km-t hagytunk a hátunk mögött egyetlen délután alatt. Gratulálok, fiúk!! :)

Megláthattuk, hogy nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy szép környezetet lássunk, hogy jól érezzük magunkat, hogy közelebb léphessünk egymáshoz. 

Hogy mi az a "PP"? Ez a kifejezés még tavalyról maradt ránk, amikor havonta igyekeztünk palacsinta partit rendezni azok részére, akik rendesen jártak vasárnapi misékre. A szokás maradt, de nem feltétlen ragaszkodunk immár a palacsintához. 

Utunk Ballószögbe vezetett, ahol szalonnát sütöttünk nagy összefogással. Volt, aki fát vágott, míg más a szalonnát készítette elő, vagy éppen teát főzött, esetleg nyársakat faragott.