Kik vagyunk mi, piaristák?
Több mint 400 éve annak, hogy egy fiatal spanyol pap, Kalazanci Szent József Rómába ment, hogy egyházi pályájához barátokat, pártfogókat szerezzen. A Gondviselésnek más terve volt vele, holtáig Rómában ragadt. Kutatta, mit vár tőle az Isten. Felfigyelt a külvárosokban kallódó szegény fiatalokra. Először csak vasárnaponként gyűjtötte őket maga köré, de hamarosan rájött, hogy igazán akkor segíthet rajtuk, ha ingyenes iskolát szervez számukra. Tudást ad nekik, amellyel később megkereshetik a kenyerüket. Efféle iskolát addig még senki sem szervezett.
Róma egyik külvárosában 1597 őszén megtörtént az iskolaalapítás. Latinul scholae piae-nek nevezte el. Az iskola jelzőjét nem lehet egyetlen magyar szóval visszaadni. Arra utal, hogy ebben az iskolában nem pénzért, hanem szeretetből, ingyen oktatják, nevelik a diákokat, azt is kifejezi, hogy a tudás, emberség mellett hitre, vallásos meggyőződésre is nevelik őket. Az új iskolába olyan tanítók kellettek, akik egész életünket rátették fiatalok szolgálatára. Kalazancius legközelebbi munkatársaiból szerzetesközösséget szervezett, amit 1617-ben hagyott jóvá V. Pál pápa. Annak tagjai az egyház ősi hagyományai szerint lemondtak a családalapításról, és életre szóló fogadalommal kötelezték magukat arra, hogy a fiatalok közt munkálkodnak. Az új szerzetesrend az első tanító rend, vagyis olyan szerzetesközösség, amely fő feladatának az iskolában végzett oktató-nevelőmunkát tekinti. Tagjait magyarul piaristáknak nevezik.
Az új iskola az elemi ismeretektől az egyetem küszöbéig vezette el a tehetséges diákokat. Aki hamarabb abbahagyta a tanulást, mesterséget tanult, és művelt iparosember lett belőle. Kalazancius vállalkozásának hamarosan olyan jó híre támadt, hogy a piaristákat más városokba is hívták, sőt más országokba is. Napjainkban szerte a világon több mint 10.000 világi munkatárssal együttműködve közel másfélezer piarista szerzetes él, dolgozik Kalazanci Szent József nyomdokaiban.
A mai Magyarország Kalazancius korában még török hadak felvonulási területe volt, de a Felvidéken, Podolinban 1642-ben otthonra talált a piarista rend. Azóta megszakítás nélkül működik Magyarországon.
Kecskemétre a piaristákat gróf Koháry István, a város akkori földesura hívta tanítani 1714-ben. Néhány esztendeje emlékeztünk meg a letelepedés 300. jubileumáról. Volt idő, amikor a történelmi Magyarország területén több mint húsz piarista iskola működött.
1948-ban hazánkban az összes egyházi iskolát államosították. 1950 és 1991 között két gimnáziumban (Budapesten és Kecskeméten) folytatódott a piaristák oktató-nevelő munkája. Az 1990-es rendszerváltás lehetőséget adott, hogy régi iskolák közül jó néhány újra megnyissa kapuit. Újra megindult az oktatás-nevelés Szegeden, Vácott, Nagykanizsán, Mosonmagyaróvárt és Sátoraljaújhelyen. Új alapításként indult Gödön egy piarista szakiskola, sőt újabb és újabb iskolák, nevelési formák is kapcsolódnak magyar piarista nagycsaládunk közösségéhez.
Piarista küldetésünket napjainkban a következőképpen fogalmazzuk meg. Mi, piaristák, szerzetesek és világiak, „az igazság munkatársai", Kalazanci Szent Józsefhez hasonlóan úgy érezzük: Krisztustól és az egyháztól küldetést kaptunk arra, hogy a nevelés által evangelizáljunk. A gyermekeknek és a fiataloknak, különösen a szegényeknek, kiskoruktól fogva az evangéliumot hirdetjük a nevelés által, a hit és a műveltség - „a vallásos élet és a tudomány" - közötti egység megteremtése révén. Így akarjuk az evangélium értékei szerint testvériességet teremtve megújítani az egyházat, és átalakítani a társadalmat. Küldetésünkhöz kaptuk Istentől származó karizmánkat, történelmünket, lelkiségünket és pedagógiánkat, közösségben élő társainkat, az iskolákat és más intézményeket. Ezek révén jeleníthetjük meg a tanító Jézust és egyházának anyai szeretetét a kicsinyek iránt.
Nagy Attila SchP