Erasmus+

 2024 márciusában lehetőségem volt egy hónapot eltölteni cserediákként Szlovákiában, Trencsénben. Az iskolából egyedüli diákként mentem - a program remek lehetőséget ad nem csak tanulni, hanem személyesen megismerni a körülöttünk élő nemzeteket egy kicsit közelebbről. 

 Reggel vonattal indultam egy kedves tanárom és a cserediákom kíséretében Kecskemétről. Ez a nap az utazásról szólt, többször átszálltunk, időnk viszont csak egyszer volt, amikor be tudtunk ülni reggelizni, Pesten. A szlovák vonatok sokkal tisztábbak, mint Magyarországon. Amikor Trencsénbe értünk, a cserediákom anyukája, Gabriela az állomáson várt minket és egyből hozzájuk mentünk ebédelni.  A szlovákoknál szokás, ha megérkezel vendégségbe, először a konyhába hívják be a vendéget és nem a nappaliba. Ezen a napon még elmentünk a cserediákom nagymamájához, aki úgy fogadott, mintha én is az unokája lettem volna. Az első dolga volt megkínálni sütivel minket. Vele tanultam a legtöbbet szlovákul, ugyanis ő nem beszél angolul egyáltalán és mindig bánta, hogy nem tud velem beszélgetni rendesen, ezért minden nap tanított egy új szót. Fejlődött a szlovák tudásom, és megerősödött bennem, amit régen tudtam.

Másnap újra átéreztem, milyen az első nap az iskolában. Szokatlan volt a diákok számára is, és számomra is, hogy ott voltam. Ezt láttam is rajtuk és később be is vallották. Az iskolában leginkább az angol órákon ismerkedtem össze a diákokkal, mivel három különböző osztályban volt angol órám. Az elejétől fogva nagyon befogadók és segítőkészek voltak hozzám, gyorsan lettek új barátaim. De persze nem csak az iskolából állt az élet. Bekerültem a cserediákom baráti körébe, ahol mindenkivel gyorsan megtaláltam a közös hangot. Rengeteget szórakoztunk és mindig együtt mentünk a kedvenc kávézójukba, a Paddock-ba, ami hamar nekem is az egyik kedvenc helyemmé vált. Az iskola mögött található ez a kávézó, ahol Trencsén egyik legszebb tere van. Sajnos mivel tavasz eleje volt még, így nem láthattam teljes szépségében ezt a közösségi teret, ugyanis körben fák voltak ültetve, de azok ilyenkor még nem zöldültek ki.

A nagyobb kirándulások a hétvégékre voltak tervezve. Gabi sajnos az egyik héten beteg lett, így a programok egy része elmaradt. Az első hét végén Gabrielával ketten néztünk szét Trencsénben és ismertem meg a város kultúráját. Elmentünk egy helyi templomba, aminek az az érdekessége, hogy alatta több helyen is találhatók kripták. Felmentünk a harangtoronyba is. Ott néhány ember beszélgetett egy idegenvezetővel. A cserediákom anyukája, Gabriela elkezdett beszélgetni velük és elmesélte az idegenvezetőnek, hogy Magyarországról jöttem és hogy egy hónapot töltök el Szlovákiában, valamint azt is, hogy meg szerettük volna nézni a templomot, ám zárva volt. Ő kinyitotta nekünk az épületet és bemehettünk, de még a kedvünkért a férfi az egyiknél felszedte a padlót és be is mehettünk az egyik 15. századbeli kriptába. Gyönyörű volt a templom belseje és nagyon tetszett, hogy az alatta lévő kriptába is lemehettünk.

Ezután mentünk a Trencséni várba, ami egy kisebb hegy tetején volt. Mondanom sem kell, hogy a kilátás hihetetlen volt. A fogadó anyukám rengeteget tudott a vár történetéről, amit nagy örömmel hallgattam végig. Amíg külföldön voltam, sokat fejlődött az angol szókincsem. A legtöbb új szó, amit ez idő alatt tanultam azt Gabrielától hallottam, hiszen vele töltöttem a napjaim nagy részét. A mindennapi angol beszélgetések sokat hatottak rám, meglehetősen többet tudok, mint mielőtt kimentem volna. A sok angol beszéd mellett azért jó volt néha hallani az embereket magyarul beszélni, erre tökéletes példa volt, amikor a hétvégén elutaztunk két napra a Tátrába. Sok magyar turista jött velem szembe, akikkel még beszélgettem is. A Tátra kedvelt helyszín a kirándulók számára, ezért mivel én még nem voltam ott, így a családdal együtt tehettem meg először ezt a kirándulást. Az első nap korán reggel elindultunk a Magas-Tátrába, ahol új magasságokat ismertem meg. Ugyan a csúcsig nem mentünk fel, de majdnem 2500 méteres magasságig felsétáltunk. Itt volt szerencsém bemenni egy étterembe, ahol belekóstolhattam a szlovák gasztronómiába. A szlovákok nagyon szeretnek enni, ez megnyilvánul abban is, hogy rengeteg tradicionális ételük van, amik igencsak finomak. Másnap egy közeli fürdőbe utaztunk, amelyet Tatralandia-nak hívnak, mivel a Tátra mellett található. Itt szintén sok magyar nemzetiségű ember jött velünk szembe, akik utána majdnem egész nap beszélgettek is velem.

Másnap az iskolában az első óránk szlovák volt, ahol legnagyobb meglepetésemre a tanárnő magyarul kezdett el beszélni hozzám. A tanárok sokszor leptek meg nyelvi tudásukkal, főleg amikor a némettanár elkezdett öt különböző nyelven beszélni hozzám. A barátnőim mondták, hogy ez nála természetes, úgyhogy ne aggódjak, ha nem értem, amit mond, néha ők is így vannak ezzel. Pár nappal később Gabi beteg lett, így egyedül kellett iskolába mennem. Pont aznap betegedett le, amikor színházba mentünk az iskolával. Sajnáltam, hogy Gabi beteg lett ezért ez nap úgy döntöttem meglepem, így hazafelé beugrottam egy közeli cukrászdába és vittem neki a kedvenc sütijéből. Szerencsére hamar jobban lett és újra együtt tudtunk szórakozni az iskolában és utána.

Lényegében egy hatalmas élmény volt számomra, hogy eltölthettem egy hónapot Szlovákiában. Nagyszerű, barátságos embereket ismerhettem meg, akiket nagyon megszerettem. Gabi, a cserediákom fog a legjobban hiányozni, hiszen olyan volt nekem, mintha a testvérem lett volna. Az általam előre megfogalmazott célok túlnyomó részét sikerült megvalósítanom:

• Angol és szlovák tudásom, szókincsem rengeteget bővült.

• Sokkal bátrabban teremtek kapcsolatot idegenekkel, most már idegen nyelven is.

• A családomtól távol töltött idő alatt önállóbbá váltam, könnyedén oldok meg felmerülő problémákat.

• A mindennapokon keresztül hiteles képet kaptam a szlovák kultúráról és ételekről, a szlovák-magyar kapcsolatokról és történelmi nevezetességeket ismerhettem meg közelebbről.

• A digitális kompetencia területén jelentős előnyben vannak – így könnyű volt a diákoktól tanulni.

• A beszámolók elkészítése során a word és power point használatában sokat fejlődtem.

• A kémia és fizika órákba igyekezett bevonni engem is a tanárnő – így számomra könnyen érthetővé vált az anyag – néhány szakkifejezést is el tudtam sajátítani.

A kapcsolatot természetesen továbbra is tartani fogom vele, bár tudom, az nem fog hasonlítani arra az időre, amikor együtt nevettünk hajnalokig. Ezen felül olyan helyeken jártam, ahol előtte még sosem, és egy teljesen új oldalát ismerhettem meg az országnak. Azóta az angol is sokkal könnyebben megy és a szlovák nyelvtudásomat is feleleveníthettem. Igazság szerint a fő céljaimat elértem, amiért neki kezdtem az egésznek, csak kevés volt az idő ahhoz, hogy akár egy teljesen új szintet is elérjek. A kint létem alatt megszerzett tudást itthoni tanulmányaiban is fogom tudni hasznosítani. Remélem, egyszer még újra látom őket. 

Hálás vagyok a lehetőségért!

                                                                                         Maczkó Laura 9.b

A program az Erasmus plusz akkreditációs projektünk (2023-1-HU01-KA121-SCH-000132881) támogatásával valósult meg - "diákok hosszú távú egyéni mobilitása" tevékenység keretében.