46 énekkaros diákkal, (ebből 13 általános iskolás) 2 karnaggyal, (Vicze Zsuzsa, Fehérvári Gábor) és egy kísérővel (Soós Zoltán tanár úr, akinek nagy hasznát vettük a kórusban is) indultunk útnak márc. 13-án reggel. 

Dél körül az aradi hősök emlékművét koszorúztuk meg, imádkoztunk, felolvastuk neveiket, énekeltünk. 

Este 6-kor a torockói unitárius templomban adtunk ünnepi hangversenyt. Műsorunkon kecskeméti népdalok, gregorián Szent István zsolozsmájából, ami elhangzott a szentté avatásán 1083-ban, magyar egyházi és világi művek szerepeltek. A koncerten nem voltak sokan, de olyan meleg fogadtatásban volt részünk, hogy a templom egyáltalán nem tűnt hűvösnek. Nem kis meglepetést okoztak a helyiek azzal, hogy saját szokásuk szerint taps helyett a padon való kopogással fejezték ki köszönetüket. 

Fantasztikus látványt nyújtott a tetején felhőbe burkolózott Székely-kő. Csodaszépek Torockó házai, a legkiemelkedőbbek a világörökség részei. 

Március 14.: 

Tordai-hasadék. Ámultunk és bámultunk. 

Tordai sóbánya: egyedi élmény, ezt nehéz lenne röviden leírni. El kell menni! 

Kolozsvár: rövid koncert a Báthory Líceum diákjainak, örömteli fogadtatás, sok kedvesség. Találkoztunk a helyi piaristákkal, akik másfél éve vannak itt jelen, és igyekeznek újra piarista életet hozni a városba.

Szabad időben megtekinthettük Kolozsvár nevezetességeit, a frissen felújított Szent Mihály templomot, Mátyás király szülőházát, stb.

Estére Nagykárolyba érkeztünk a testvériskolánkhoz, ahol nagyszerű fogadtatásban volt részünk. 

Március 15.: 

A nap nagy része az ünnepi műsor készületeivel telt, láthattuk, hogy milyen gondossággal készül testvériskolánk a műsorra, melynek részesei lehettünk. Ebédet testvériskolánk diákjai főztek nekünk, igen kiváló minőségben. 

16 óra: koszorúzás a helyiekkel, nagyon bensőséges hangulatban, könnyű volt igazán jó szívvel jelen lenni. 

17 óra: ünnepi műsor a színházban. Nagyon koncentrált előadást produkált kórusunk, igazi profi munka! 

19 óra: fogadás a városházán. Nagykároly vendégei lehettünk abban a teremben, ahol Petőfi Sándor és Szendrey Júlia megismerték egymást. Pazar vacsorát kaptunk, találkozhattunk a polgármesterrel, aztán a vacsora spontán táncházzá alakult, sokan csatlakoztunk a kórus tagjai közül, és nagyon jól éreztük magunkat. Igazi találkozás volt a helyi fiatalokkal, és magával a magyarsággal. Énekeltünk két kórusművet is, sőt a helyiek kérték, hogy énekeljünk mindünk számára ismert népdalokat. Nem pont azok a népdalok a legfontosabbak számukra, amelyek a mi tankönyveinkben szerepelnek, de azért találtunk közöseket, szépeket! Igazi találkozást, hidat jelentett számunkra a közös kultúra!

Március 16.: 

Hazaindultunk. Nagyváradon álltunk meg, ahol közösen megtekintettük a Szent László Székesegyházat. Áhítattal énekeltük el Michael Haydn Tantum ergo-ját, hiszen 6 éven át itt tevékenykedett a zeneszerző. A székesegyháznak kiváló, és énekesként igen élvezhető akusztikája van. Ezután a szabad időben mindeki fölfedezhette a város szépségeit, Ady kedvenc kávézóját, szobrát, vagy épp a Fekete Sas Szállót. 

Élményekkel gazdagodva, igazán jó hangulatban telt a hazaút. 

Erdély, Partium! Visszajövünk! 

Fehérvári Gábor, karnagy