"A teremtés könyvében találkozunk e szavakkal: "POR VAGY ÉS VISSZATÉRSZ A PORBA!" E szavakat az Úristen mondja Ádámnak és Évának, az első emberpárnak a bűnbeesés után. A mai, hamvazószerdai napon az Egyház mondja e szavakat mindnyájunknak a hamvazkodás szertartásában, és hamut szór a fejünkre, mely hamu a mulandóságunk elismerése, az alázat, a töredelmes lelkiismeretvizsgálat, és a megtérés JELE. Isten nélkül valóban szinte SEMMIK vagyunk. Igaz, bennünk van a vágy, hogy nagyok legyünk. De az emberi „nagyság” sokszor csak olyan, mint az üres búzakalász feje, mely súlytalansága miatt könnyen a magasba tör. Ilyen a gőgös, kevély, öntelt, csak a maga erejében bíró ember. A telt kalász viszont meghajlik a terhe alatt, mely meghajlás a szerénység, alázat, a valós önismeret jele.
A nagyböjti időszak több alkalmas eszközt is javasol nekünk, hogyan készüljünk a húsvétra:
1. A jócselekedetek odaadóbb gyakorlása
2. Gyakoribb imádság (Isten segítségül hívása nélkül nem tudunk jók lenni!)
3. Böjtölünk, mely böjt nem egyenlő a koplalással vagy a fogyókúrával. A böjt egy JEL, a belső készségünknek, a szívünk-lelkünk elhatározásának a jele, hogy t.i. komolyan gondoljuk a megtérést.
A nagyböjti időszak felkészít bennünket a húsvétra, Jézus megváltó kereszthalálának és feltámadásának megismerésére, befogadására, melyek Isten legnagyobb ajándékai az ember számára. Készülünk befogadni Isten végtelen irgalmát, kegyelmét, hogy t.i. megvált minket bűneinkből, s új életet ajándékoz nekünk. Készület nélkül nem tudjuk befogadni ezeket a végtelen értékű ajándékokat. Ezt a készületet tehetjük meg minden évben húsvét előtt, a nagyböjti időszakban, a mai nappal kezdődően."
A fenti gondolatokat Nagy Attila atya osztotta meg hamvazószerdán a szentmisén jelenlevőkkel.
Köszönjük Attila atyának a szentmise celebrálását, valamint a zenei szolgálatot Szekér Annának, Sümegi Csaba kántornak és Tasi Péternek.
