A mai napon, 2020. március 14-én hazaérkeztek Katalóniából diákjaink, tegnap pedig Lengyelországból. Vendégeink is tegnap illetve ma utaztak haza. A Lengyelországban vendég katalán diákoknak egy nappal előbbre is kellett még cserélniük utazásukat, mert ma éjfélkor lezárják a lengyelországi reptereket. A diákcsere március végéig tartott volna, de a járvány miatt sajnos félbe kellett szakítani.
A programról még beszámolunk, most egy fogadó családból Tóth-Nagy Éva édesanya Facebookon megjelent írásár idézzük:
"Sokan kérdezték tőlem, hogy kik ezek a lányok, akiktől most búcsúzok. A kecskeméti Piarista Gimnázium szervezésében vettünk részt a programban. Két lengyel és két katalán diák jött az iskolába, és mi voltunk az egyik befogadó család egy-egy lánynak.
Az iskolából szintén 2 diák Lengyelországba ment, 2 pedig Katalóniába (Spanyolországba). Kettő hónapos nyelvtanulás, iskolába járás, kultúra megismerés stb... volt a projekt célja.
A lányok, Klara és Martina február első hétvégéjén érkeztek hozzánk. Nagy kihívásnak néztünk elébe. Sokan kérdőn néztek rám, hogy a 4 saját gyerkőcöm mellé normális vagyok-e még bevállalni a plusz feladatokat. Bevallom, nagy falatnak gondoltam én is, de... Visszagondolva nem volt az.
Reggel korán ébresztő, mentek suliba, délután haza - Martina kollégiumban volt egyébként, csak hétvégén jött hozzánk- tanulás, vacsi, stb... Hétvégén volt, hogy programot szerveztünk, de volt, hogy csak pihenés volt. Mégis elmondhatom, hogy inkább nagyon sok pluszt kaptunk, mint fáradságot. A lányok tanultak sokat, fejlődtek, új ismereteket szereztek, élményeket, barátokat, stb... A mi családunk is sokat fejlődött, tanulta az angolt szinte mindenki, és nagyon sok pozitív dolgot, élményt kaptunk. Egy nagyobb család lettünk. Lett két nagylányom. Rövid időre.
Igazából a két hónapból már csak 2-3 hét van hátra, így elmondható, hogy a feladatot mindenki teljesítette kb 80 %-ban. Tudtuk, hogy eljön a búcsúzás, a hazatérés ideje. Fájni fog, sírás, miegymás. De arra senki nem volt felkészülve, hogy egy váratlan esemény miatt ez az idő hamarabb eljön. És most a hirtelen hazautazást szervezni, kapkodni, mégis várni... szülinapi ünneplés elmarad (Martina nemsokára ünnepelné), családi búcsú, repülőhöz kísérés és még sok apró, de fontos dolog most elmarad.
És ez fáj a legjobban, hogy hirtelen kell menni.... Nagyon a szívünkhöz nőttek, nagyon megszerettük egymást. Klara és Tomek ma este már otthon van Lengyelországban, szerencsésen hazaértek és a családjukkal lehetnek. Martina és Aina hajnalban indulnak Katalóniába. Értük még aggódok, de rendben lesznek ők is. Tudom.
Részemről nagyon örülők, hogy belevágtunk hosszú vacillálás után ebbe a segítségnyújtásba. És aki legközelebb találkozik az ERASMUS pályázat bármely lehetőségével, ne hagyja ki!!! Mi csak pozitív élményekkel gazdagodtunk.
Külön köszönöm az iskolának, hogy részt vehettünk a pályázatban. Zákányi Erika tanárnőnek és férjének a sok koordinálást, segítséget."
