11. évfolyamos latinosaink jól megérdemelt 'ex-pedícióra', "kilábalásra" vállalkoztak: a 'Barbaricum'-ból átkeltek 'Pannonia'-ba.
Első állomásunkon, a valamikori 'Intercisa' (ma Dunaújváros) katonai erődjében nemcsak azt láthattuk, milyen panoráma tárult a melegvizes fürdőben ejtőző legionáriusok szeme elé, hanem hallhattunk egy, a Duna-mederben fekvő kikötő izgalmas feltárásáról is.
Ezt követően érte el expedíciónk elsődleges célját, a római kori hadi utak metszéspontjában, a ma már szolid Sárvíz mentén fekvő 'Gorsium'-ot (ma Tác). Valóban akklimatizálódnunk kellett: egy 1800 évvel ezelőtt lakott katonai objektum és település romjain jártunk. Lépten-nyomon rádöbbentünk: "Nil novi sub sole'" - Nincs új a nap alatt! Minden igényt kielégítő fürdőhelyiségek, padlófűtéses lakóterek, kincseket és csontokat rejtő ciszternák, nomád (itt roxolán és quad) rombolás, pazar főutak és templomegyüttes az istenek lábnyomaival, fejlett csatornahálózat, exotikus konyhai specialitások, tehetséges színpadi produkciók, lebilincselő detektívtörténet (ezúttal a Seuso-kincsek nyomában). Arra viszont tényleg nem számíthattunk, hogy Szegedről az országnak éppen ezen eldugott falujába menekítették át a nagyszerű Pompeii-kiállítást: ezen a napon csak nekünk, Nápolyból!
Külön köszönjük az égieknek a különleges időjárást, Virág Pál apukának pedig azt, hogy velünk tartott.
Marton József
