2016. 12. 20.

 

A 3. és 5. osztályosok grandiózus, „Menjünk mi is Betlehembe!” című karácsonyváró műsorát láthatta a nagyközönség iskolánk dísztermében. Az alábbiakban az ünnepi est két diák-konferansziéjának, Bujdosó Dorotinak (8.b) és Csernák Grétának (8.b) segítségével követhetjük nyomon a fennkölt előadásokat. 

Hálásan köszönjük mind a harmadikos és ötödikes diákoknak, mind felkészítő tanáraiknak, tanítóiknak az áldozatos munkáját, mely révén a szebbnél szebb előadások megvalósulhattak. Kiemelten is megköszönjük Telek Péter Pál tanár úr munkáját, aki összefogta, koordinálta az osztályok előadásait.

Nagy Attila SchP ig. 

* * *

Szeretettel köszöntjük Kedves Vendégeinket a mai estén, melyen a hagyományokhoz híven a Piarista Általános Iskola 3. és 5. osztályos tanulóinak karácsonyváró műsorát tekinthetik meg. Az elmúlt percekben a 3.c osztályosok annak a Valakinek érkezésére hívták fel a figyelmet, aki szüntelenül jön, közeledik felénk, de mi oly sokszor nem vesszük észre, vagy éppenséggel hátat fordítunk neki, mert a saját ügyes-bajos dolgaival vagyunk elfoglalva. Ha azonban figyelünk rá, és engedjük, hogy a szívünkben is megszülessen, akkor ő mindent megváltoztat. A 3.c-sek felkészítője Máj Judit tanítónő.

A Karácsony a kereszténység egyik legnagyobb, és minden bizonnyal legmeghittebb ünnepe. Műsorunkkal azt szeretnénk elősegíteni, hogy az adventi készület izgalmában, sürgés-forgásában szem elől ne tévesszük a lényeget, és egy hét múlva ünneplésünk középpontjában valóban Karácsony örömhíre, vagyis Isten Fiának megtestesülése, közénk érkezése álljon.

Most pedig, kérem, tekintsék meg az 5.a osztályosok színdarabját, mely nagyszüleink, dédszüleink gyermekkorába visz vissza bennünket. A darab bemutatja, hogyan készültek akkor a falusi gyerekek a karácsonyra, és a végén még egy csodának is tanúi lehetünk. Fekete István: Betlehem című novelláját színpadra alkalmazta Fehérvári Gábor és Mikulásné Ferencz Zsuzsanna tanárnő.

Műsorunk következő részében folytatjuk a régi korok felidézését, és néhány olyan néphagyományt elevenítünk fel, melyek mind a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódnak. Elsőként december 13-ához, Luca napjához nyúlunk vissza, melyhez a magyar paraszti hagyományban nagyon sok szokás, hiedelem, jóslás és tiltás fűződött. Ezen a napon például a lányoknak, asszonyoknak nem volt szabad házimunkát végezniük. A népi hiedelem szerint aki ezen a napon mosott, kővé dermedt, aki pedig kenyérsütésre adta a fejét, az számíthatott rá, hogy Luca ráül a lapátra, és lapos lesz a kenyere. Jaj volt annak a gazdasszonynak is, aki varrt, mert büntetésből Luca bevarrta a tyúkok fenekét. Ehhez a naphoz kötődik a lucázás szokása is: a hajnali roráte mise után a gyerekek körbejárták a házakat, mondókákkal, énekekkel bő termést és jószágszaporulatot ígértek, és cserébe almát, diót, körtét, kisebb ajándékokat kaptak. Ahol nem látták őket szívesen, ott bizony átkokat szórtak a ház népére. A lányok csúfolókat mondtak, körjátékokat játszottak.

Kérem, fogadják szeretettel a 3.b osztály Luca-napi jelenetét! Betanította Némethné Lintner Tünde és Csujáné Kocsis Julianna tanítónő. Közreműködnek a 3.c osztályos kislányok.

A következő népszokás, melyet tanulóink felidéznek, a betlehemezés. Iskolánk karácsonyi műsorában évről évre szerepel és mai előadásunkban is középponti helyet foglal el a hagyományos betlehemes, mely Jézus Krisztus születésének történetét jeleníti meg az evangéliumi elbeszélések és a népi hagyomány alapján. A betlehemezés több szereplős dramatikus játék. Első fennmaradt szövegei a 17. századból származnak, és kifejezetten iskolai előadás céljára készültek. A 19-20. században már paraszti betlehemezésről beszélünk, mert magyar népszokásként a falvak életében maradt meg, ahogy arról a műsorunk elején látott történet is tanúskodik.

Ezt a hagyományt idézi meg Ady Endre Kis, karácsonyi ének című verse is, melyben a költő így emlékezik vissza gyermekkorának Karácsonyára:

Tegnap harangoztak, 
Holnap harangoznak, 
Holnapután az angyalok 
Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istent 
Nagyosan dicsérni, 
De én még kisfiú vagyok, 
Csak most kezdek élni.

Isten-dicséretre 
Mégis csak kiállok, 
De boldogok a pásztorok 
S a három királyok.

Én is mennék, mennék, 
Énekelni mennék, 
Nagyok között kis Jézusért 
Minden szépet tennék.

Új csizmám a sárban 
Százszor bepiszkolnám, 
Csak az Úrnak szerelmemet 
Szépen igazolnám.

(Így dúdolgattam én 
Gyermek hittel, bátran 
1883 Csúf karácsonyában.) 

Az idén  „Szállást keres a Szent Család" címmel a 3.a osztályos tanulók mutatják be Jézus születésének történetét. Felkészítő tanítóik: Császár Rita, Topáné Rácz Rózsa és Csujáné Kocsis Julianna. Kérem, fogadják szeretettel előadásukat!

„Menjünk mi is Betlehembe!" - ezt a népdalból való sort választottuk ma esti műsorunk címéül, kifejezve, hogy az előbbi betlehemessel és többi műsorszámunkkal egyaránt az értünk született Úr Jézust szeretnénk köszönteni. Ahogy a háromkirályok aranyat, tömjént és mirhát, a pásztorok pedig a hagyomány szerint báránykát, sajtot, meleg takarót ajándékoztak az újszülött Megváltónak, úgy iskolánk tanulói most ezzel a műsorral: énekükkel, játékukkal fejezik ki iránta való tiszteletüket és szeretetüket. Köszönjük a 3.a-sok előadását!

A karácsonyi ünnepkör második feléhez tartozik a regölés szokása, melyet az 5.b osztály tanulói mutatnak be. Felkészítő tanáraik: Velkey Zoltánné és Zöldi-Kovácsné Korompai Mónika, segítőik Borbás Márta és Halasi Bernadett tanárnők.

A régi korok történetei és szokásai után most térjünk vissza a jelenbe! Korunkra jellemző, hogy a karácsonyi díszek már november közepén elárasztják az üzleteket, és még csak éppen hogy elkezdődött az Advent, de már mindenhonnan hetek óta árad a karácsonyi zene. Gyakran érezhetjük, hogy a Karácsony egyre több külsőséggel jelenik meg, fejvesztve rohanunk, hogy minden fontosat beszerezzünk az ünnepléshez, hiszen mindenki tökéletes karácsonyt szeretne. De mitől is igazán Karácsony a Karácsony? A szépen feldíszített fenyőfától, a csillogó díszektől vagy a csillagszórók fényétől, a drága ajándékoktól, az illatos és finom süteményektől vagy éppenséggel a karácsonyi daloktól? Az 5.c osztály darabjában a szereplők erre a kérdésre keresik a választ. Az Enélkül nem is lenne karácsony című jelenetet angolból fordította és színpadra alkalmazta Horváth Orsolya tanárnő.  

Kedves Vendégeink! A Piarista Általános Iskola karácsonyváró műsorának végén a 3. osztályosok közös énekét hallották. Köszönjük megtisztelő figyelmüket. Befejezésül, kérem, fogadják szeretettel Nagy Attila igazgató úr ünnepi gondolatait és jókívánságát!

 

Submitted by nagy.attila on