2016. 11. 13.

 

225 éve, 1791. november 11-én Kecskeméten született Katona József, a magyar dráma első jelentős képviselője, a Bánk bán szerzője. A irodalmunk nagy alakjáról, gimnáziumunk egykori diákjáról, emlékévéhez kapcsolódóan januárban, a magyar kultúra napján fogunk kiemelten megemlékezni.

Iskolánk korabeli anyakönyvében, a diákokról 1767-1808 közötti években vezetett katalógusban található a "Katona Josephus"-ról szóló bejegyzés. Az írás érdekessége első ránézésre, hogy a "deák nyelven" felsorolt személynevek belső sorrendje a magyar nyelvnek megfelelő: elől a vezetéknév/családi név, utána a keresztnév. A latinban ez pont fordított. Ez persze pusztán praktikus szempontból is magyarázható: a névsort ábécé sorrendbe rendezve azért kerülhetett a vezetéknév/családi név előre, mert annak segítségével lehet beazonosítani a diákokat, nem pedig a keresztnevük révén. (Anyakönyveink vezetésében a kezdetektől fogva használt latin nyelvről az 1844/45-ös tanév folyamán állt át iskolánk a magyar nyelvű adminisztrációra, miután az 1844-es országgyűlés II. törvénycikke a magyart tette kizárólagosan az ország hivatalos nyelvévé.)

Az archív anyagunkban található értékes bejegyzésről néhány fénykép is látható e híranyaghoz kapcsolva. 

Nagy Attila SchP ig. 

* * *

Katona József paraszt-kispolgár családból származott, apja takácsmester volt. Szülővárosa elemi négy osztálya után a gimnáziumot a pesti, a kecskeméti és a szegedi piaristáknál végezte, majd 1810 és 1813 között a pesti egyetemen jogot tanult. Ezekben az években - műkedvelőként - csatlakozott a pesti színtársulathoz. Íróként, fordítóként, rendezőként is működött, Komáromban és Székesfehérvárott Békési József művésznéven lépett fel, színészi képességeit dicsérték, legkedvesebb szerepe az Othello volt. A primadonnába, Déryné Széppataki Rózába beleszeretett, ám a színésznő nem akart róla tudni - Katona nem is nősült meg soha.

Szülei rábeszélésére végül szakított a színészettel, és ügyvédi oklevelet szerzett. Miután 1826-ban Kecskemét főügyészévé nevezték ki, felhagyott az irodalommal, íráskészségét már csak tömör jegyzőkönyvek, vadásznaplók készítésében kamatoztatta. A vidéki értelmiség mulatozásokkal teli életét élte, különcségéről anekdoták keringtek. Hallgatag és igazságszerető ember volt, jól beszélt latinul, németül, angolul, franciául és olaszul. Kecskeméten hunyt el 1830. április 16-án.

Irodalmi pályája elején a kor divatos darabjait fordította magyarra, első saját drámája, A borzasztó torony egy német regény nyomán keletkezett. Írt történeti darabokat: István, a magyarok első királya; Aubigny Clementia; Ziska a táboriták vezére címeken. 1814-ben készült Josephus Flavius műve alapján A Jeruzsálem pusztulása, s ugyanebben az évben írta egyetlen vígjátékát is A rózsa, vagyis: a tapasztalatlan légy a pókok között címmel. Ennek tárgya egy Dérynével megtörtént eset, de a viszonylag jól sikerült darabot a színésznő tiltakozása miatt nem adták elő.

Fennmaradt 24 verse, s írt tanulmányt is Mi az oka, hogy Magyar Országban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? címmel. Ebben az állandó színház hiányát, a színészélet bizonytalanságát, a közönség igényét a hazafias frázisokra, a kiadás nehézségeit, a cenzúrát s a tárgyilagos kritika hiányát sorolta fel okokként.

Fő műve, a Bánk bán első változata az Erdélyi Múzeum című folyóirat pályázatára készült 1815-ben. A pályadíjat nem ő nyerte, az eredményhirdetésnél nevét sem említették. A darabot Bárány Boldizsár észrevételei alapján átdolgozta, s mivel előadását nem engedélyezték, 1821-ben könyvben adta ki. A Bánk bán ősbemutatójára csak 1833-ban, a költő halála után került sor. A mű lassan vált ismertté, első pesti előadásán 1839-ben Vörösmarty is elmarasztalta. 

1845-ben ismét a cenzúra szólt közbe, a darab sikere csak az 1848. március 15-i előadásán kezdődött. Az 1850-es években ismét gyanús lett, végül Gyulai Pál és Arany János tanulmányai nyomán vált a klasszikus magyar dráma etalonjává. A műből Erkel Ferenc 1861-ben írt operát Egressy Béni librettójára.

A Bánk bán egyszerre volt korhű és aktuális, jellemeinek mélysége és gazdagsága Shakespeare-t idézi, a jambikus versforma elsőként itt szólalt meg magyarul. Katona megelőzte korát, drámája az érett romantika és realizmus határán mozog, noha a magyar romantika kezdetén íródott.

(Forrás: MTVA Sajtóadatbank) 

 

Submitted by nagy.attila on