SZABÓ MÁTÉ (2015b)
Egy évet Salzburgban tölteni - megismételhetetlen élmény. Sokat tanul az ember németül az osztrák kultúráról és mentalitásról, önállóságot és sok mást. Egy teljesen más közegben kell elhelyezkednie, mint a megszokott, és ez szerintem szuper, hisz kihozza az emberből a legjobbat.
Az iskoláról: Saját magadnak állítod össze, hogy mi érdekel, s így melyik órákra szeretnél bejárni és melyekre nem. Ilyen módon tanulhatsz új nyelveket, mint például a spanyol vagy a francia, ha pedig a természettudományok érdekelnek, ott a kémia és a biológia. Természetesen vannak kötelező órák is, de az órarend nagy része a tetszésed szerint alakul. Azt is te szabod meg, mely tárgyakból szeretnél jegyet kapni, azaz a kiválasztott tárgyak közül melyikre fektetsz hangsúlyt. Én például a kötelező órák mellé a történelmet, a földrajzot, a kémiát és a spanyolt, illetve az angolt vettem fel. Sportolási lehetőség majdnem minden testnevelés órán többféle van, mint például falmászás, foci, röplabda, tollaslabda, kosárlabda stb. Az igazgató nagyon barátságos és segítőkész, ha bármi probléma vagy kérdés volt, hozzá mindig lehetett fordulni és mindig érdeklődött a vendégdiákoknál, hogy érzik magukat, mi volt az iskolában és ilyesmik). Az iskolának csakúgy, mint a Piárnak vannak közös programjai, mint például egy hangverseny vagy túra (az év eleji Wandertag). Az iskolai étkezés nagyon színvonalas (saját séfjük van), a konyhai személyzet pedig nagyon barátságos és közvetlen, ha az adott ételhez te ketchupot szeretnél enni, de nincs kirakva, a séfet vagy más szakácsot megkéred, és hoznak neked.
A kollégiumról: A kollégiumban a mi esetünkben ugyanazt a szobát kaptuk vendégdiák társammal. Ebben a szobában két ember kényelmesen elfér íróasztalokkal, szekrényekkel, ágyakkal, mindennel együtt. A kollégiumban van közös helyiség, ahol konyha, csocsó és tévé is van (meccset és Forma 1-et nézni nagyon hangulatos). A kollégiumi társakat nekünk hamar sikerült megismernünk és a nevüket megtanulnunk, mert nagyrészük benne volt az esti focizásokban, és mi mint sportszerető emberek majdnem mindig ott voltunk. Közös kollégiumi programok sajnos ritkák, de annál hangulatosabbak voltak. Az első ősszel volt közös sütögetés és egy túra a müncheni strandra. A második télen volt egy közös sítúra, itt pedig a síelésen, illetve az esti beavatáson a vicces játékokon volt a hangsúly. Ilyenkor lehetett igazán érezni a kollégium szellemét és összetartását. Számomra mindegyik program felejthetetlen volt. Néha pedig az igazgató szervezett kis összejöveteleket tanároknak és kollégistáknak az iskola mögötti házban (pizzasütés, beszélgetés). A hétvégéket, mivel nem jártunk mindig haza, a kollégiumba töltöttük. Én általában ilyenkor mentem kirándulni a belvárosba és a környékre. Mindegyik alkalom felejthetetlen volt, és más, mint az előző, ezáltal különleges. Minden héten kétszer csak a vendégdiákokkal leült Josef Berner professzor beszélgetni. Én személy szerint nagyon élveztem ezeket az órákat, mert nem volt megkötve, hogy miről kell beszélni, így felszabadultan lehetett társalogni, számomra ez volt az egyik leghasznosabb dolog a némettudásom fejlesztésében. Minden órán volt nyelvtani rész és kötetlen rész.
Ami nagyon tetszett: Saját órarend érdeklődés szerint. Segítőkész és barátságos személyzet és tanárok. Nagyon barátságos igazgató. Kifogástalan és változatos étkezés az iskola menzáján. A vendégdiákoknak külön német óra a fejlődéshez. Sportlehetőségek tömkelege. Hétvégi kirándulások a városba.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
VARGA LEHEL (2017b)
A kezdeti nehézségek után gyorsan belerázódtam a német nyelvbe, habár a tanórákat még nem teljesen értettem, de október végére már jól tudtam kommunikálni a tanárokkal és az osztálytársakkal. Az osztályban az első pár hétben inkább csak néma tanuló voltam, mintsem rendes osztálytárs, de a volt cserediákomnak és az osztrákok nyitottságának köszönhetően október végére olyan jóba lettem velük, hogy az egyikük már a tizenhatodik születésnapi bulijára is meghívott.
A tantárgyak közül a hittan, a német és a földrajz ment a legjobban, a matek és a fizika a legkevésbé, mivel ezeket néha magyarul is nehéz megérteni. Egy átlagos hétköznapom az iskola után vagy edzéssel telt, vagy az osztrákokkal fociztam. Egy helyi birkózóklubhoz heti párszor eljártam edzeni a szinten tartás végett. A hétvégéken kiürült a kollégium és általában öten maradtunk hétvégére. Gyakran jártunk a salzburgi éjszakai élet központjába, Rudolsfkai-hez, ahol iskolán kívüli ismerősöket is szereztem és élesben tudtam gyakorolni a némettudásomat. Én a filmszeretetem miatt és a nyelvtudásom gyorsabb fejlesztése céljából sokat jártam a helyi multiplex moziba, azóta is szívesen nézek németül filmeket, csupán kedvtelésből. Hétvégenként mindig találtunk valami programot, ha mást nem, akkor elkértük az iskola autóját és elindultunk vele megnézni a környéket. Télen felmentünk a hegyekbe snowboardozni vagy szánkózni. Az év vége felé már annyira jóba lettünk az osztrákokkal, hogy előfordult, hogy ők is bent maradtak hétvégére a kollégiumban, hogy együtt szórakozzunk.
Összességében nemhogy azt kaptam ettől az évtől, amit vártam, hanem még többet is. Új barátokat, ismerősöket szereztem, úgy ismerem Európa egyik legszebb városát, mint a tenyeremet, folyékonyan beszélek németül, és egy másik kultúrát is megismertem.
Német nyelvű élménybeszámolóm megtalálható az osztrák gimnázium évkönyvében: Jahresbericht
