November 12-16-ig vendégeink voltak a nagykárolyi Kalazanci Szent József Iskolaközpont kilencedikes diákjai közül. Az alábbiakban az egyik résztvevő beszámolóját közöljük.
A korai csütörtök reggelen gyülekezett az izgatott nagykárolyi csoport a vállaji buszmegállóban. Sem a hűvös hajnal, sem a korai időpont nem szegte kedvüket, vidáman beszélgettek, készen álltak az útra. A diákok búcsút intettintettek szüleiknek, majd felszálltak a buszra, amely a vonatállomásra szállította őket. Az állomáson, a jegyek megvétele után, szelfiket készítettek, majd némi várakozás után felszálltak a vonatra, amely már vitte is őket tovább, egyre közelebb kerülve úticélukhoz. Nem voltak álmosak, végigbeszélgették az utat. Már igazán várták, hogy megérkezzenek, így - mivel a vonat, amin ültek, késett - Cegléden rekordgyorsasággal szálltak át egy másikra. Innentől kezdve az eddiginél is izgatottabbak lettek, hiszen nemsokára már kecskeméti levegővel szívhatták tele tüdejüket. Ahogy a kis csapat bőröndjeiket húzva vágott át a városon, megcsodálták annak szépségét, majd a Piárhoz érve megállapították: "Ez az iskola palotának is beillene.". Belépve rendkívül szívélyes fogadtatásban lett részük, mindenki nagy nagy szeretettel várta őket. Kis idő múlva teát iszogatva és szendvicseket eszegetve várták, hogy megismerhessék a kecskeméti diákokat. Miután a fogadó és fogadott diákok bemutatkoztak egymásnak, következhetett egy felettébb érdekes kísérleti idő, amit a tanulók tanáraikkal tölthettek el az iskola Öveges professzorról nevezett laborában. Mindannyian nagy kíváncsisággal követték Zsuzsa tanárnő instrukcióit a kísérleteket illetően, amelyeket aztán végre is hajthattak. Ezek után egy közös ebéden vettek részt, majd, miután mind jóllaktak, következhetett a városnéző séta, amit Fehérvári Gábor tanár úr vezetett, elmesélve minden érdekességet, amit tudni érdemes Kecskemét helyeiről. Az orgonajátékát is tátott szájjal hallgatták mindannyian. A városnéző sétát egy versennyel zárták, kérdéseket válaszolva meg a városról és annak érdekességeiről, a fődíj pedig egy csokoládé volt, szóval komoly versengés folyt. Mindezek befejeztével pedig visszamentek a Piárhoz, ahol felvették csomagjaikat, majd hazamentek.
Pénteken a nagykárolyi csipet csapat Budapestet vette nyakába, ugyancsak Gábor tanár úr vezetésével, szerencsét kívánva a kecskeméti társaiknak, akik a negyedévi bizonyítványosztás miatt nem kísérhették el őket. Eseménydús napnak néztek elébe. Legelőször is a Parlament szépségét csodálhatták meg kívülről és belülről is. Egész nap kattogtak a fényképezőgépek és a telefonok, jól dokumentálva a nap minden egyes percét. A parlamenti körút végeztével tovább sétáltak, át a Lánchidon, fel a Budai várba. A Mátyás templom és a Halászbástya sem maradhatott ki, a fényképek és az információk, na meg persze a felejthetetlen emlékek egyre csak gyűltek.
Miután fővárosi sétájuk végére értek, ismét Kecskemét felé vették az irányt. Az úton énekeltek, beszélgettek és viccelődtek. A kisbusz leparkolt a Piárnál, ahol a kecskeméti diákok már várták őket. Búcsút intettek hétvégére, majd mindenki hazatért. A hétvége külön telt, de a hétfő reggeli lelkes beszámolók alapján mindenki csodásan szórakozott. Volt, aki a vadasparkot látogatta meg, voltak, akik a Kalandgyárat, különböző, jobbnál jobb programok és mesélések követték egymást. A tanárok sem unatkozhattak hétvégén sem, hiszen megnézhették a szalagavatót és az ócsai 800 éves templomot is. Hétfőn reggel, a vonat érkezése előtt néhány perccel, a diákok szoros ölelésekkel búcsúztak, megígérték egymásnak, hogy még találkoznak, majd útjaik különváltak. A nagykárolyiak megkezdték hazaútjukat, a kecskemétiek pedig iskolába mentek.
De egyvalamit biztosra vehetünk: mind egyformán várják már, hogy márciusban viszontláthassák egymást.
Schlachter Kincső, Nagykároly, 2015.11.18.
