Emlékezők sokasága, a gyászoló család, rokonság, rendtársak és paptársak, egyházi és közéleti vezetők, templomi hívek, diákok és öregdiákok vettek végső búcsút Fórián-Szabó Zoltán SchP atyától, a kecskeméti Szentháromság piarista templom plébánosától. A gyászszertartás az elhunyt lelki üdvösségéért mondott temetési szentmisével kezdődött, melyen a főcelebráns Dr. Bábel Balázs érsek atya volt. A gyászbeszédet Dr. Jelenits István piarista atya mondta. A temetési szertartást, melynek első része a templomban felravatalozott koporsónál volt, Labancz Zsolt tartományfőnök úr tartotta.
A szertartás a kecskeméti köztemetőben, a piaristák sírboltjánál folytatódott a koporsó sírba helyezésével. A temetési ceremónia befejeztével, a Piarista Templom Liturgikus Kórusának éneke után a nagyszámban megjelentek hosszú sorokban járultak a sírhoz, hogy fejhajtással és a kegyelet virágaival elbúcsúzzanak szeretett tanáruktól, lelkipásztoruktól. A temetés utáni agapé a piarista iskola diákebédlőjében volt.
Nagy Attila SchP ig.
* * *
Zoltán atya 1941. február 22-én egy hatgyermekes család elsőjeként született. A piaristáknál tanult és érettségizett Kecskeméten, majd 1959. augusztus 27-én belépett a Piarista Rendbe. A Kalazantínum hittudományi főiskolával párhuzamosan elvégezte az ELTE-n a fizika-kémia tanári szakot. Pappá szentelték 1967. február 24-én. Az 1968-69. tanévben Kecskeméten tanított, utána Budapestre helyezték. Itt tanított harminc éven keresztül, közben nyolc évig házfőnök is volt. Mikor a rendszerváltás után a rend visszakapta intézményei nagy részét, a rend vezetősége megbízta, hogy a visszakapott épületeink felújításával kapcsolatos teendőket irányítsa. 1997-től, a tanítást abbahagyva, többek között ő szervezte és irányította a szegedi piarista iskola építését, a Duna-parti épületünk déli részének a felújítását, a gödi szakmunkásképző iskolánk épületeinek rendezését.
Nyugdíjba vonulása után 2003-ban került vissza Kecskemétre, ahol a Szentháromság Plébánia vezetését bízták rá. A plébánia hívei hamar megszerették; nemcsak az idősek, hanem a fiatalok pasztorációját is lelkén viselte. Hasznos és gyümölcsöző kapcsolatot alakított ki a város minden plébániájával, templomával. A kilenc éve kezdődött betegsége fokozatosan hatalmasodott el rajta, és ennek megpróbáltatásait mindvégig türelemmel fogadta el.
Szomorúan búcsúzunk tőle: rendtársai, paptársai, rokonai, tanítványai, ápolói és a Szentháromság Plébánia hívei.
R. I. P.
