Szeptember 16-án Szegheő József rendtársunk, kecskeméti gimnáziumunk egykori tanára, 67. életévében, hosszantartó betegség után, visszaadta lelkét Teremtőjének. Írásunkban életútját mutatjuk be röviden.
"Az Istennek szentelt ember (nő vagy férfi) az igazi otthonról akar tanúskodni. Ahol majd közösen vesszük körül az Úr lakomás-asztalát: örvendezve a hazatalálásnak és együttlétnek. Amikor a külső adottságok és körülmények ellenére rászántam magam a szerzeteséletre – mint a Bolond Kútásó – égbe vezető utat találtam és akartam mutatni az embereknek." - Szegheő József
* * *
Szegheő József Nyíregyházán született 1949. május 4-én, majd a család Budapestre költözött. A Szegheő család Debrecenből származott, de szüleinek a kommunista diktatúra miatt el kellett hagyniuk a várost. Édesapja (szintén József) eredetileg tanárnak készült, de végül a politikai körülmények miatt fényképész lett, felesége Szipál Margit hatására, aki híres debreceni fényképészcsaládból származott. Bár Budapesten, az Apáczai utcában laktak, ő maga a gimnáziumot mégis bennlakóként, a kecskeméti piaristáknál végezte, ahol 1967-ben érettségizett.
Érettségi után jelentkezett a piarista rendbe, ahol 1967. augusztus 21-én megkezdte a noviciátust, de november 28-án behívták katonának. Sorszolgálatosként eltöltött két év után újból el kellett végeznie a noviciátust, majd 1970-től a Kalazantinum növendékeke lett. 1971 és 1976 között matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett. 1975. szeptember 21-én tett örökfogadalmat, majd 1976. május 1-én pappá szentelték. Ezután tizenhét éven át a kecskeméti Piarista Gimnázium tanára és diákotthoni nevelőtanára volt. „Nem nagyon jártam sem pasztorálni, sem barátkozni.” – emlékezett később – „Ebből kifolyólag aztán nagyon »benne voltam« az iskolában, tehát mindig volt osztályom, s mivel ott laktam a kollégium közepében, jobbról-balról diákok vettek körül. Igazából nem könnyű, de nagyon szép időszak volt.”
Emellett szüleinek debreceni származása révén szoros kapcsolatba került Bulányi Györggyel és az általa vezetett bázisközösségekkel, a hatvanas évek második felétől kibontakozó Bokor mozgalommal is.
1993-ban Jelenits István tartományfőnök Szegedre küldte, ahol a két évvel korábban alapított, de még csak ideiglenes körülmények között működő Dugonics András Piarista Gimnázium éppen saját útját kereste. Tizennyolc éven át, 1993 és 2011 között tanított Szegeden, 1999 és 2011 között pedig a szerzetesi közösség elöljárója (házfőnöke) volt. A Bokor mozgalomban szerzett tapasztalatainak nagy szerepe volt abban, hogy a civil tanároknak és a szerzeteseknek sikerült olyan közösséget létrehozniuk, amely sikeresen tudta működtetni az új szegedi iskolát.
Apró füzeteket nyomtattatott ki - irodalmi és teológiai munkák mellett - , a piarista rend életével, történetével, lelki örökségével foglalkozó műveket, amelyeket a diákok és a tanárok kezébe jó szívvel adott. Neki volt köszönhető a szegedi gimnázium honlapjának (szepi.hu) tartalmas irodalmi és piarista vonatkozású része is. Megszállottan gyűjtötte a különböző műfajú filmeket és zenéket, változó formátumokban (VHS-kazetta, CD, DVD, MP3, stb.). Ezek később a szegedi piarista könyvtár gyűjteményébe kerültek.
2011-től betegsége miatt az új budapesti piarista rendházba költözött, itt töltötte élete utolsó négy évét. Továbbra is szenvedélyesen folytatta a könyvek, cikkek és filmek gyűjtését, és tevékenyen részt vett a Bokor közösség életében; vasárnap esténként ő mondott misét a piarista kápolnában számukra. Betegsége azonban egyre jobban elhatalmasodott rajta. 2015. szeptember 11-én váratlanul rosszul lett, kórházba szállították, ahol állapota rohamosan romlott. Szeptember 16-án délelőtt, békében elhunyt.
Szegheő József piarista atya temetéséről a későbbiekben adunk hírt.