Abban
a különös világban, amelyben élünk, a fiatalok egyre távolabb kerülnek a „valódi”
dolgoktól. Percek alatt hoznak létre egy-egy virtuális személyiséget valamelyik
közösségi oldalon, de egyre kevesebbet nyilatkoznak meg személyesen. Nap, mint nap lenyűgöző vizuális élményekben
van részük, és egyre kevesebbet látjuk őket rajzolni, faragni, vagy bármilyen
kézműves tevékenységet végezni. Órákon át hallgatnak zenét, de gyakorlatilag
alig énekelnek, a hangszertanulástól pedig általában az első hetek nehézségei
eltántorítják őket. Különösen nagy öröm hát a számunkra, hogy évről évre meg
tudjuk rendezni a kollégiumi zenés teaházat, ahol a szemünk láttára születő produkciók
megerősítik bennünk a „valódi” világhoz való tartozás örömét.
Ábel István, kollégiumvezető
