A kecskeméti, váci és budapesti piarista iskolai cserkészcsapatok nyári nagytábora a Börzsönyben volt, Bernecebaráti mellett az erdőrengetegben. Mivel mind a váci, mind kecskeméti piarista iskolánk alapítóévszáma 1714, az idei cserkésznagytábor a 300. jubileum jegyében szerveződött.
Az alábbiakban Weningerné Erzsébet volt általános iskolai tanárnőnk Montázs internetes újságban megjelent riportja olvasható a cserkésztábor mindennapjairól.
Nagy Attila SchP ig.
* * *
Pár nappal ezelőtt érkeztek haza a kecskeméti Piarista Iskola cserkészei a nyári táborból, amelyre már régóta készülődtek. Először egyik őrsvezetőjüket, Kovács Ilonát (Lincsit) faggatom, hogy hol és hogyan töltötték ezt a kalandos tíz napot.
Mikor és hogyan utaztatok a táborba? Milyen helyszínt választott a vezetőség ebben az évben?
A tábor idén a Börzsönyben került megrendezésre. A csapat nagy része busszal utazott, míg a többiek vonattal. Mindkét csoport Bernecebarátiban szállt le, és onnan 3 km-t gyalogoltunk Kalakocs-völgyig, ahol az előtáborozók már kijelölték a táborhelyet. Idén a kecskeméti és a váci piarista iskolák 300. évfordulója van, ezért a tábort három nagy piarista csapat szervezte: a kecskeméti, a váci és a pesti csapatok.
Amikor odaértetek, egy teljesen üres terep fogadott benneteket? Úgy tudom, hogy mindig a természetben, - távol a civilizációtól és annak ártalmas hatásaitól - veritek fel a sátraitokat. Hogy történik egy ilyen táborverés?
A táborhelyen az őrsvezetők megbeszélik, hogy melyik őrs melyik részen verjen sátrat. Általában az erdőben verjük fel őket egy közeli tisztás mellett, ami majd alakuló térként fog működni. Legelőször minden őrs kitisztítja a sátorhelyet, majd a sátorállítás után megkezdődik az építkezés. Az őrsöknek körbe kell határolniuk a területüket kerítéssel és kapuval. Szükség van még lavórtartóra, ruhaszárítóra, csajkafára, és az ügyesebbek cipőtartót, fogkefetartót és egyéb praktikus dolgokat is eszkábálnak.
Ebben az évben milyen keretmesébe csöppentetek bele? Hiszen minden tábornak megvan a sajátos meséje, története, amely keretül szolgál az érdekes napi elfoglaltságoknak, programoknak.
A három csapat közös keretmesét dolgozott ki, a honfoglalást elevenítve föl. A táborban mindent az ősmagyar nevén szólítottunk, ilyen volt például a kumisz, a tokány, az áldomás, ami a reggeli, ebéd és vacsora. Vezetőink is belebújtak Árpád és a többi vezér bőrébe. Felelevenítettük a csodaszarvas történetét és a vérszerződést, volt sámánunk is, aki jóslataival segítette a népet. A gyerekeknek a keretmese segít, hogy még jobban elszakadjanak az otthoni élettől és teljesen beleéljék magukat a tábori életbe és annak folyásába.
Történt-e érdekes, tréfás vagy meglepő esemény veletek a tábor ideje alatt?
Igen, mint minden évben, idén is történtek váratlan események. Az egyik legkiemelkedőbb talán a rókamerénylet volt a kétnapos portya során. Az egyik alvóhelyet megtalálták a rókák az éjszaka folyamán, és beletúrtak a táskákba, kilopva belőlük az ennivalót, majd miután jól végezték dolgukat, meglógtak öt pár cipővel. A mezítlábas bandát másnap autó hozta vissza a táborba. Ezen az éjszakán egy másik banda a vaddisznók ellen épített barikádot, de szerencsére egy sem kószált arra. Az utolsó éjszaka kaptunk egy nagyobb esőt, és egy sátor is beázott, amelynek lakói arra az estére átköltöztek másik sátrakba.
Ki volt a tábor vezetője és kik segítették őt?
Az
egész piarista tábor vezetője Szabó István piarista atya volt, míg a mi
csapattáborunk vezetője Szórád Előd cserkésztiszt. A táborban a legtöbb
vezetőnek megvan a maga feladata. A rajvezetők rangban közvetlenül a
csapatparancsnok és a tisztek alatt állnak. Van, aki a programokért felelős,
van, aki a tábortüzekért, és még van sok-sok más feladat is. A csapatparancsnok
feladata, hogy ezeket koordinálja és „felülről" átlássa az egészet.
Neked, mint őrsvezetőnek milyen tennivalóid vannak egy nyári táborban? Hogy érezted magad a bőrödben?
Én elsősorban az őrsömmel foglalkozok, és mindig velük vagyok a tábor alatt. A programok megvalósításában is segédkezek. Takarodó után majdnem minden este van vezetőségi megbeszélés, ahol értékeljük a napot és a következő napi programokat megbeszéljük, valamint kiosztjuk, hogy ki mit szervez, és miben segít.
A következő tanévben már 12. osztályos leszel, készülsz az érettségire, felvételire. Szeretnél-e aktív cserkész maradni egyetemista éveid alatt is?
Igen, készülök az érettségire, de közben a cserkészetet is szeretném mellette folytatni. Remélem, az egyetemi éveim alatt lesz időm a csapatban tevékenykedni és fontosabb feladatokat ellátni.
Úgy tudom, hogy minden őrs vagy raj naplót készít a nyári tábor ideje alatt. Vajon van-e ebben valamilyen üzenet nekünk, civileknek, akik még soha nem jártak cserkésztáborban? Miért érdemes a fiatalokat arra buzdítani, hogy legyenek cserkészek? - kérdezem Szórád Előd cserkésztisztet, a csapattábor vezetőjét.
Igen, készül ilyen napló, amely az adott őrs, raj aznapi kalandjait írja le, így - mint egy igazi napló - sokszor kívülállók számára titkos történéseket ír le, amelyet csak az adott egység tagjai éltek át. Ugyanolyan izgalmas beletekinteni egy ilyen naplóba, mint egy igaziba, hiszen a cserkésztábor valódi hétköznapjait meséli el oldalról oldalra, közvetlen közelről, közvetlenül azok által, akik azt átélték.
Miért is érdemes cserkésznek lenni? Egy-egy ilyen napló tartalma már önmagában annyi kalandot és történetet tartalmaz, hogyha azt egy fiatal elolvasná, véleményem szerint rögtön cserkésznek állna. Elárulok egy titkot: a cserkészet mindennek csak egy kis része, egy tizede. A cserkészet egy egész éven, sőt életen át tartó kihívás, életközösség, kapocs, amely számtalan feladatot állít a fiatalok elé. Gyakran örök barátságok, életkapcsolatok is szövődnek emberek között. A cserkészet az életre nevel mindazon programokon keresztül, amelyeket év közben is művelünk (foglalkozások, játékok, portyák, kirándulások, főzések, kihívások, tanítások, közös együttlétek), s mindezt az év végi nyári tábor koronázza meg. A cserkészet kis közösség - nagy élmény!
Hogyan látja a legutóbbi tábort Szabó István piarista atya? Hány cserkésztáborban vett már részt életében?
Ez volt a 25. cserkésztáborom. Táborparancsnokként az volt a feladatom, hogy szemmel tartsam és koordináljam az egyes munkacsoportok munkáját, a keretmesét, a programokat, az ellátást, a felszerelések biztosítását stb. Nagyon jó volt látni, hogy a fiatalok milyen lelkesen kapcsolódtak be ebbe a munkába, az előkészületekbe, az utolsó percbeli megvalósításba. Mindig csodálom a kreativitásukat. Öröm volt látni az együttműködést az őrsökön belül, no meg a csapatok között is. Ebben a táborban nemcsak a csapaton belüli ismerkedés (az újoncok a régebbiekkel), hanem a más piarista csapatokkal való találkozás is szerepet kapott. Mások egy kicsit másképp csinálják, de azért mégis cserkészesen.
Köszönöm szépen Kovács Lincsinek, Szórád Elődnek és Szabó István piarista atyának a válaszait! Jó munkát!
