2011. 03. 28.

Az alábbí írásokat a 4.b osztály diákjai fogalmazták elsőáldozási emlékeikről. Köszönjük Rimár Zsuzsanna tanítónőnek, hogy összegyűjtötte őket. 

 

Elsőáldozási emlékek

 

Egy misével kezdődött ez a szép nap. Az egész osztály részt vett ezen a csodálatos szertartáson. Először az „a" osztály, majd mi kerültünk sorra. Várni is kellett, de nem baj, mert szerintem megérte. A Jézussal való találkozás előtt sokkal többet izgultam, mint kellett volna. Olyan volt az íze, mint a fagyi tölcsérnek. Én nagyon szeretem. Amikor magamhoz vettem az ostyát, az az érzés olyan volt, amit nem tudok elmondani. Szerintem nagyon szép ez az ünnep, azaz az elsőáldozás. (Tőzsér Csilla)

Nagyon vártam az elsőáldozást. Amikor már megkaptam az ostyát, akkor már igazán éreztem, hogy Krisztus testvére vagyok. Nagyon boldog vagyok, hogy magamhoz vehettem Krisztus testét. Az volt még nagyon jó, hogy a misén az egész család ott volt és találkozhattam a keresztszüleimmel is. (Hegedűs Katalin)

Nagyon vártam ezt a napot, hogy elsőáldozó lehessek és összegyűlik a család. Az elsőáldozás szerintem nagyon boldog pillanat. A szentmise kezdetétől fogva izgultam egy kicsit, de boldog voltam. Amikor arra került a sor, hogy fölmenjek az oltárhoz és megkapjam az ostyát, olyan csodálatos érzés töltött el. Fölmentem és megkaptam Krisztus testét, eltöltött a Szentlélek. Boldog vagyok, hogy elsőáldozó lehettem. (Pecze Krisztina)

Nekem az elsőáldozás nagyon jó érzést és boldogságot adott. Ezen a napon nagyon izgatott voltam, de olyan volt, mintha egy sima szentmise lett volna. Büszke voltam arra, hogy kezembe vehettem az ostyát. Csodás érzés töltött el, amikor magamhoz vettem. Örülök, hogy elsőáldozó lettem. (Kiss Mihály)

Az elsőáldozást már nagyon régen vártam. Amikor ott ültünk a templomban és vártuk, hogy mehessünk az Atyához áldozni, egy boldog érzés töltött el. S mikor már ott álltam az Atyával szemben, és kaptam az ostyát, tényleg úgy éreztem, mintha ott lenne Jézus. (Cseh Dániel)

Mikor bevonultunk a templomba, minden olyan tökéletes volt. Három kedves pap tartotta a szentmisét. Körülnéztem és kerestem a szememmel az elsőáldozókat, néztem szép fehér ruhájukat. Szinte az összes lány hajában díszelgett egy szép fehér virág. Amikor indultunk a családommal az oltárhoz, örültem, hogy eljött az, amire már rég készültem. Az ostya nagyon érdekes ízű volt, mint egy fagylalt tölcsér. Amint visszaértem a helyemre, letérdeltem és imádkoztam, míg el nem fogyott a számból az ostya. Elég gyorsan elfogyott! A szentmise végén, mikor kimentünk a templomból, egy gyönyörű érzés fogott el, találkoztam Jézussal! Nagyon örülök, hogy most már minden szentmisében áldozhatok. (Ádám Anna)

A családommal ezt a napot nagyon vártuk. Ezen az ünnepen magunkhoz vettük Krisztus testét. Elmesélem, hogy is történt. Amikor beléptem a templomba, olyan vicces érzés töltött el engem, de mégis kívül olyan komoly voltam. Amikor magunkhoz vettük Krisztus testét, akkor olyan fölszabadultnak éreztem magam. Úgy éreztem, hogy kifutnék a templomból, de nagyon visszafogtam magam. (Gyóni Elizabet Lilla)

Nagyon vártam az elsőáldozást. Amikor mentünk fel az oltárhoz, akkor furcsa volt Krisztus testét magunkhoz venni. De ez nagyon jó volt. Az is nagyon jó volt, hogy a két testvérem, a mamám és anyukám is ott volt. Nagyon örültem, hogy ehettem ostyát. (Kisjuhász Krisztina)

Már régóta készültem az elsőáldozásra. Először az osztályban felvettük az elsőáldozós ruhát. Majd átvonultunk a templomba. Nagyon vártam, hogy sorra kerüljek az elsőáldozásban. Először nagyon izgultam, de utána megnyugodtam. Amikor vége lett a misének, nagyon örültem, hogy elsőáldozó lettem. (Válik Ferenc)

Az elsőáldozásomra nagyon sokat tanultam és nagyon vártam. Azt hittem, hogy teljesen máshogy lesz minden, de ez volt életem legjobb napja! A legjobb, hogy a keresztanyukám is mellettem ülhetett és láthatta az én elsőáldozásomat. Az első gondolatom, amikor megtudtam, hogy márciusban lesz az elsőáldozás, az volt, hogy milyen messze van! Azért örülhettem volna, hogy mindennap közelebb kerülök Jézus Krisztus eljöveteléhez. Végül megtörtént az elsőáldozásom. Amikor megkaptam Jézus testét nagyon örültem. Mikor a helyemre értem, akkor a tanulásban is a segítségét kértem. (Lőz Anna)

Nagyon vártam az elsőáldozásomat! Izgatottan mentem be a templomba, gyorsan telt a mise az áldozásig. Amikor magamhoz vettem Jézus testét, nagy öröm volt bennem. Az ostyának elég fura íze volt. Nagyon örülök, hogy magamhoz vehettem Jézus testét! (Drozdik Péter László)

A hittan órákon rengeteget készültünk az elsőáldozásra. Pénteken voltunk gyónni, mert vasárnap van az elsőáldozás. Lélekben sokat készültem erre a vasárnapra. Elérkezett a nagy nap, beléptünk a templomba. A pap elkezdte a prédikációt, elég rövid volt, mert sokan voltunk első áldozni. Először az „a"-sok mentek. Én már azt hittem, hogy sose lesz vége. Amikor mi következtünk, hirtelen el kezdtem izgulni. Felmentünk, először én kaptam meg az ostyát, utána apa és anya. Gabika, a testvérem még csak kis keresztet kapott, ő majd később áldozhat. Én azért vártam az elsőáldozást, mert szerettem volna Jézussal találkozni. (Cseri Anita)

Amikor a gyönyörű ruhámban a templomban a sok, szép hozzám hasonló korú gyerekkel ültem, nagyon örültem. Reméltem, hogy minden jó lesz. Bevallom, egy kicsit izgultam, de megérte, mert úgy nem lett volna tökéletes. Nagyon örültem, hogy akikre számítottam, mind ott volt. Amikor ideadta a pap az ostyát, nagyon jó érzés volt. (Kucsera Dorina)

Amikor beléptem a templomba, nagyon izgultam, hogy mi lesz. Ahogy beültünk a padba, örömteli érzés töltött ki. Imádkozás közben olyan érzésem volt, mintha új életet kezdtem volna. Amikor felmentünk a lépcsőn egyszerre bűnbánat és öröm töltött el. Akkor voltam a legboldogabb, amikor megkaptam az ostyát. Később, ahogy visszaültünk, egyre nyugodtabb lettem. Nekem nagyon tetszett az elsőáldozás. (Andrási Levente)

Hát, elsőáldozó lettem! Emlékszem, nagyon izgultam. Mérges is voltam, mert anyukám azt mondta, hogy a bátyám ne jöjjön el az elsőáldozásra. Viszont anyán és apán kívül ott volt velem a mamám és Doti, a kishúgom. De nagyon boldog vagyok, mert mostantól én is kapok ostyát. (Marton Rebeka)

Picit féltem, de vártam ezt a napot. Amikor első áldoztam, magamhoz vettem Krisztus testét. Száraz volt. Olyan volt, mint a fagyi tölcsér íze. Amint a helyemre mentem, megköszöntem ezt a napot. Érdekes volt, nagyon, legalább is nekem! Erre számítottam, nagyon szép volt. (Végh Ákos)

A hittan órákon sokat kellett tanulni. Most már jobb, mert nem kell annyit tanulni. Pénteken voltunk gyónni, mert szükségünk volt gyakorolni. Vasárnap volt az elsőáldozás. Sokan voltunk. Kicsit izgultam. Mivel gyóntunk, így kaphattunk ostyát. Gyönyörű volt. Nagyon fárasztó volt a hazafelé út. Otthon levethettük az ünneplő ruhát. (Kocsis Ferenc)

Már nagyon vártam az elsőáldozást. Csak hogy túl leszünk rajta! Izgultan mentem fel a szentélybe, mert féltem, hogy valamit kérdezni fog a pap tőlem, és én nem tanultam meg. Aztán mentünk haza. Jó volt a mise és jó volt találkozni Jézussal! (Hideg Martin)

Már régóta vártam ezt a napot. Sokat készültem a barátaimmal a hittan órákon. Amikor a szentmise kezdetét vette, úgy dobogott a szívem, hogy majd kiesett a helyéről izgalmamban. Mikor Krisztus testét és vérét magamhoz vettem, hihetetlenül örültem. Nagy boldogsággal töltött el, hogy első áldozhattam. (Horvát Benedek Koppány)

Nagyon vártam ezt a napot. Másra számítottam, de ez is jó volt. Legjobban az tetszett, amikor fényképezkedtünk. A legizgalmasabb az, amikor magunkhoz vettük Krisztus testét. Azt szeretném, hogy lássak még ilyet! A nevelőapukám is eljött, az volt a meglepetés. Anyukám nagyon örült, hogy elsőáldozó lettem. De legjobban én örültem. (Vörösváczki Tibor)

Nagyon vártam, hogy elsőáldozók legyünk. Nagyon tetszett az a nap, mert a templomba mentünk: anya, a testvérem, Imi és én. Az elején beszélt a pap bácsi, majd kezdődött a mise. Ferenc atya is ott volt, nagyon kedves volt, meg a többi pap bácsi is. Nagyon tetszett az a rész, amikor felmentünk és megkaptuk az ostyát. Majd visszaültünk és vége is lett. De én is mondok valamit: Köszönjük, hogy elvezettek idáig minket! Köszönöm, hogy elsőáldozók lettünk! (Horvát Veronika Sarolta)

Submitted by nagy.attila on