Megjelent Cseh Krisztina: "A kecskeméti piaristák rendházi könyvtára a múltban és jelenben" c. könyve, melynek bemutatója 2009. június 12-én, pénteken 18 órakor lesz az iskolai könyvtár olvasótermében. Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt.
A kötethez Holczer József Sch. P. írt előszót. Ezt idézzük:
„Egy könyvtárat akkor is érdemes reflektorfénybe állítani,
-ha nem a nyilvános könyvtár kategóriába sorolható;
-ha állománya szerényebb, és persze hogy nem dicsekedhet például kódexekkel vagy ősnyomtatványokkal;
- ha tárolási, állagmegóvási és számos egyéb súlyos gonddal küzd.
...És sorolhatnánk a korlátokat a fogyatékosságokat, a hiányokat. Legfeljebb az jelent némi vigaszt manapság, hogy mindezek dolgában a nevezett intézmény korántsem áll egyedül...
Ilyen - csillogtatni nem tudó, ám figyelmünket mégis megérdemlő - bibliotéka a kecskeméti piarista rendházé is. Bár szerzetesi közösségében szinte a kezdetektől fogva létezhetett egy eleinte polcnyi, majd aztán szekrénynyi, jóval később pedig már kisebb-nagyobb szobányi, teremnyi -
iskolai és/vagy házi - bibliotéka (a XIX. század második feléig igencsak e szót használták rá): mai formájú és összetételű könyvgyűjteményükről mindössze 1984 óta beszélhetünk.
Cseh Krisztina, e könyv szerzője - érdekes vállalkozása eredményképp - izgalmas kalandozásra hívja a könyvkedvelő Olvasót: szakszerűen, ugyanakkor mintegy rácsodálkoz(tat)va tárja elénk e bibliotékát.
Ez a - ritkaságok fotójával is illusztrált - kötet a már 25. mellett egy közelgő és még jelentősebb évforduló előtt kíván tisztelegni. A Magyarországon gyakorlatilag 1642 óta már működő piarista rend csaknem 300 éve, 1714-ben telepedett meg Kecskeméten, gróf Koháry István országbíró, a város kegyura jóvoltából. Szerzetes tagjai (napjainkban világi pedagógusokkal kiegészülve) azóta tanítanak-nevelnek - Sík Sándor szavaival - „hitre, tudásra, szép életre, jóra" a hírös városban.
E szerencsésen időzített, jubileumalapozó kiadvány révén még árnyaltabb képet kaphatunk keresztény szellemű oktató-kulturális missziójukról, melyhez mindig is hozzátartozott az értékközvetítő könyv és az értékmegőrző könyvtár."
