Hamvazószerdán iskolai diákmisén vettünk részt, melynek keretében hamvazási szertartást végeztünk. A pap, miközben hamuval egy kis keresztet rajzol a hívő ember homlokára, a következő szavakat mondja: „emlékezz ember, hogy porból vagy és porrá leszel". A mai nap a nagyböjti időszak kezdete, a lélekújulás ideje, előkészületi idő a húsvétra. Az alábbi, nagyböjti gondolatokat tartalmazó szöveg a "gondola.hu" honlapról való.
* * *
Újabb ünnep közelít felénk, a kereszténység legnagyobb ünnepe, a húsvét. Ez az ünnep az életünk, emberi mivoltunk legnagyobb kérdéseit állítja elénk: évről évre megkérdez a szenvedésről, a halálról és a végső dolgokba vetett hitünkről - Istenről, örök életről. Erre - mint minden ünnepre - fel kell készülnie annak, aki ünnepelni akar. Erre való a Nagyböjt, amelyet Hamvazószerda kezd meg. II. János Pál pápa körlevelében így ír erről:
A Nagyböjt minden évben értékes idő arra, hogy hathatósabbá tegyük az imádságot és a böjtöt, és megnyissuk szívünket az isteni akarat tanulékony befogadására. Ilyenkor lelki útmutatót kapunk, amely előkészít bennünket, hogy újra átéljük Krisztus halálának és feltámadásának nagy titkát, mindenekelőtt Isten Igéjének buzgóbb meghallgatása által. Emellett fontos a halandóságunkat szem előtt tartva a nagylelkű szolgálat is, amely megmutatkozik abban, hogy ilyenkor a környezetünkben élők rászorulókat jobban segítsük.
A Hamvazószerda véget vet a farsangi időnek, s a vele járó mulatságnak. Húshagyókedden sokszáz éve nagyot sóhajt egész Európa: Carne vale (ami magyarul annyit tesz: hús, ég veled!). Kezdődik a negyven napos böjt, a Nagyböjt. De mi is a böjt? És miért pont negyven napos? Azokban az időkben, amikor az emberek még nem beszéltek külön testről, lélekről és szellemről, hanem mindezt egységként élték meg, ha valami fontos dolguk támadt az életükkel, elvonultak a pusztába, hogy ott „Isten tenyerén" rendbe tegyék a dolgokat. A böjtölés annyit jelent, hogy a böjtölő leegyszerűsíti az életét. Nem eszik, és nem iszik csak éppen annyit, amennyi feltétlenül szükséges. (Táplálkozáskutatók szerint a böjt a hosszú élet egyik alapvető titka. A böjtölők között nincs szívelhájasodásban meghaló ember.) Gondolatait nem kötik meg a hétköznapokban futandó kötelező körök, mert csak a fontos dolgokra figyel.
A negyven napos böjtre a Bibliában sok példát találunk. A legfontosabb mégis Jézus története. Őt negyven napos böjt után kísértette meg a sátán. Csupa olyan dologgal, amit egy ember maga is nap mint nap átél. Jézus győzelmet aratott a kísértések felett és ez erőt ad arra, hogy a keresztény ember újra meg újra megpróbáljon jó lenni. Újra meg újra - minden kudarca mellett - törekedjen arra, hogy egyre tökéletesebben szeretni tudó ember váljék belőle.
A nagyböjt mai gyakorlata a VII. században alakult ki. A nagyböjt kezdetét az első vasárnap előtti szerdára tették, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig nem negyven, hanem negyvenhat nap telik el. Fontos azonban, hogy a közbe eső hat vasárnap nem böjti nap! A vasárnap - minden vasárnap! - ugyanis ünnepnap. Úgy tartják ugyanis, hogy az asztalközösség, a közös étkezés - a vasárnapi családi ebéd is! - az istentisztelet egy formája! Emlékezzünk meg még a hamvazkodásról is. Ismét a pápai körlevelet idézzük:
A Nagyböjt idején, Isten Igéjének segítségével, figyeljünk arra, hogy váljék fontossá minden Közösség számára a szeretetteljes megértő magatartás azok iránt, akik megöregszenek. Mindemellett rá kell hangolódnunk arra is, hogy bizalommal tekintsünk a halál misztériumára, azért hogy az Istennel való végső találkozásunk a belső béke állapotában történjen. Ismerjük fel, hogy az fogad bennünket, Aki „az anyai méhben szőtt egybe minket," vagy más helyen: „saját képére és hasonlatosságára" alkotott bennünket.
Erre figyelmeztet minket Hamvazószerda régi szokása a hamvazkodás. A pap a bűnbánat jeleként keresztet rajzol a hívő homlokára, és ezt mondja: „Emlékezz ember, hogy porból vagy és porrá leszel."
