2009-ben Joseph Haydn, a bécsi klasszika első mestere halálának bicentenáriumára emlékezett a világ. A komponistát több szál is Magyarországhoz köti, például egy olyan alsó-ausztriai faluban született, ahol magyar nemzetiségűek is laktak, ráadásul mintegy harminc esztendőt töltött el "Pompakedvelő" Esterházy Miklós herceg kastélyában, mint udvari karmester és zeneszerző. Itt születtek az eszterházi színháznak írt operái, vonósnégyesei, szimfóniái és gazdag életművének számtalan alkotása.
Iskolánk ifjúsági koncertsorozatának keretében a Haydn-év alkalmából adott koncertet a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar 7-12. évfolyamos diákjainknak. A bemutató során részletek hangzottak el a zeneszerző „Óra", „Üstdob" és „Búcsú" szimfóniáiból. Gerhát László karmester úr mindegyik felcsendülő darab előtt röviden szólt a zeneműrészletek érdekességeiről.
Kedves epizódja volt a koncertnek, amikor a "Búcsú" szimfónia zárórészletének előadása közben kiürült a színpad. Megtudhattuk ennek a szokatlan és egyben szellemes, humoros befejezésnek az okát is. A „Búcsú" melléknév története a következő: Esterházy herceg egy ízben szokatlanul hosszú „hangversenyévadra" kötelezte zenekarának muzsikusait, mivel ő maga szívesen és sokáig tartózkodott Eszterházán. A zenészek - akik családjuktól távol nem sok örömet leltek a magyarországi rezidencián - Haydnt kérték meg, járjon közbe ügyükben a hercegnél. A „közbenjárás" céljára Haydn legalkalmasabbnak a fisz-moll ("Búcsú") szimfóniát vélte, amelynek befejező tételébe a szó szoros értelmében belekomponálta a zenészek egyenkénti távozását. Végül csak két hegedűs maradt a helyszínen. Amikor ők is távozni készültek, Esterházy Miklós ráébredt a szimfónia „mondanivalójára", és beleegyezett, hogy másnap az udvar Bécsbe költözzék.
Köszönet Gerhát László karmester úrnak és a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar tagjainak a csodás muzsikáért, valamint Fehérvári Gábor tanár úrnak a szervezési munkálatokért.
