Az 1995-ös év mérföldkő volt a Piarista Gimnázium németoktatása számára. Ugyanis ebben az évben kezdődtek a diákcserék a salzburgi Jézus-Szíve-Misszionáriusainak Magángimnáziumával és a rheinbachi Vinzenz-Pallotti-Kolleggel. A kapcsolatok elindításában elévülhetetlen érdemei vannak Németh Attila piarista atyának, aki most a rend szegedi gimnáziumának tanára. Ezekben az években Nyugaton rendkívüli érdeklődés volt a nem sokkal korábban lehullott vasfüggöny mögötti országok iránt. A nagy dolog azonban az, hogy a kezdet romantikus lelkesültsége nem hamvadt el, hanem azóta is évről-évre le tudjuk bonyolítani a diákcseréket. Ez nem utolsósorban azoknak a lelkes és elkötelezett barátainknak köszönthető, akik minden évben fáradhatatlanul végzik a toborzás és a szervezés feladatait. Gondolok itt elsősorban P. Anton Ringseisen és P. Artur Kalinowski atyákra és Peter Porenta igazgató úrra osztrák részről, valamint Bernhard Vogt és Andreas Fiedel tanár urakra német részről. S hogy mi vonzza a német és osztrák diákokat hozzánk? (Mert a nyelvgyakorlás lehetősége csak a magyarokat motiválhatja.) Valószínűleg az évről-évre megtapasztalt igazi magyaros vendégszeretet és kedvesség, amire méltán lehetünk büszkék.
Gimnáziumunk tizedikes diákjai mindig télen utaznak Salzburgba, hogy abban az egy hétben, amelyet egy osztrák családnál töltenek, testközelből ismerhessék meg az ottani nemzeti sportot, a síelést. Persze nem hiányozhat az iskolalátogatás és a városnézés sem, amely során Czifra János karnagy úr, volt budapesti piarista diák, kalauzol minket a Dómban. A viszontlátogatásra általában június során kerül sor, amikor Kecskemét és környéke rengeteg lehetőséget nyújt arra, hogy vendégeink jól érezzék magukat. A mi diákjaink pedig rengeteget profitálhatnak az egy-egy hét intenzív nyelvtanulásból.
Testvériskolánk vezetősége lehetővé tette, hogy minden tanévben két diákunk kedvező anyagi feltételek mellett egy egész tanévet tölthessen Salzburgban. A két helyre pályázni kell, és a tantestület dönt a jelentkezőkről. Akiknek osztályrészül jutott ez a lehetőség, nagy hálával emlékeznek vissza azokra az élményekre, amelyek emberileg is formálták őket. Egyik diákunk, Tamási Béla, kimagasló eredményeinek köszönhetően magkapta a lehetőséget, hogy Salzburgban érettségizzen, amit kitűnő eredménnyel teljesített.
Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a kapcsolat tulajdonképpen jótékonysági akcióként indult, és ez a mai napig folytatódik. Rendszeresen kapunk például síléceket Salzburgból. Próbáljuk kiterjeszteni az együttműködést újabb területekre is. Kórusunk már háromszor lépett fel Salzburgban, és egyszer Kecskeméten üdvözölhettük testvériskolánk zenei küldöttségét is. Diákjaink legjobb műveiből pedig képzőművészeti kiállítást rendezhettünk a salzburgi iskola galériájában. Kilencedikeseink pedig hagyományt teremtettek azzal, hogy részt vesznek a maria-kirchentali zarándoklaton Mennybemenetelkor.
Kapcsolatunk a rheinbachi Vinzenz-Pallotti-Kolleggel - talán a jóval nagyobb távolság miatt is - csak a diákcserére korlátozódik. Ezt viszont nagy elkötelezettséggel és mindig újabb ötletekkel szervezik Vogt és Fiedel tanár urak. Ezen a diákcserén tizenegyedikes diákjaink vesznek részt, és a hangsúly az iskolai munkán van. Ezért a német diákok fogadásának programját tavasszal főleg az iskolai napok teszik ki, ahol kiselőadásokat tartanak, vagy csoportvezetőkként segítik diákjaink munkáját a németórákon. Az augusztusi viszontlátogatás során a magyar diákok is részt vesznek a tanítási órákon, és különböző témákhoz kapcsolódó referátumokat adnak elő. Minden évnek megvan a maga súlyponti témája, amely általában egy évfordulóhoz kötődik. Így ismertettük meg már vendéglátóinkat Petőfi Sándorral, József Attilával vagy az 56-os forradalommal.
Ilyen módon diákjaink szinte teljes gimnáziumi pályafutását végigkísérik a testvérkapcsolatok: kezdve a salzburgi „bemerítkező" zarándoklattal, folytatva egy osztrák családnál töltött héttel, át egy németországi tematikus projekten, s befejezve végül egy salzburgi teljes tanévvel.
Mi a hozadéka ezeknek a testvériskolai kapcsolatoknak? Hosszan lehetne sorolni, csak ízelítőül néhány dolog: óriási motiváció diákjaink számára, amely nyelvvizsgákban, jó érettségikben, egyetemi felvételikben realizálódik; diákjaink szellemi horizontjának bővülése; évek múlva is megmaradó barátságok; a magyar kultúra megismertetése külföldön.
Ha visszatekintünk a testvérkapcsolatok másfél évtizedes múltjára, joggal bizakodhatunk egy még eredményesebb jövőben.
Talmácsi József