Az első tanítási napot megelőzően tanévnyitó Veni Sancte-ra jött össze piarista iskolánk a Szent Imre Katolikus Általános Iskolával együtt a Nagytemplomban. Bábel Balázs érsek atya volt a főcelebráns, aki együtt ünnepelt velünk, kecskeméti katolikus iskolás tanárokkal, szülőkkel és diákokkal az Úristen Szentlelkét hívó szentmisében.
Különleges ez a tanévkezdet a Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon számára, mely a 298. tanévét a Ward Mária Leánygimnázium csatlakozásával egy megnagyobbodott intézményi keretben kezdheti el. A szentmise elején Labancz Zsolt atya, a Piarista Rend Magyarországi Tartományának elöljárója méltatta ezt a kecskeméti katolikus oktatás számára is nagy jelentőségű eseményt. A szertartást a Kossuth Rádió és a Magyar Katolikus Rádió is közvetítette. (A tanévkezdő szentmise meghallgatható IDE kattintva.)
Nagy Attila SchP ig.
* * *
Labancz Zsolt SchP tartományfőnök atya beszéde a szentmise elején
Aki iskolát alapít, az hosszú távon igyekszik gondoskodni a közösség jövőjéről. Így gondolkodott gróf Koháry István országbíró is, amikor csaknem háromszáz évvel ezelőtt alapítványt tett, s meghívta a piarista atyákat, hogy nyissák meg Kecskemét városának első katolikus köziskoláját. A piarista iskola és a piarista nevelés azóta valóban összeforrt Kecskemét városának, s hadd mondjam így, városunknak a történetével: az itt tanító atyák és növendékeik meghatározták Kecskemét történetét, a város alakulását.
Az idei tanév nagy újdonságot hoz iskolánk történetében. Miután tartományunk átvette a Ward Mária Leánygimnázium fenntartását, átszervezéssel egyesítette a két iskolát: a diákságot és a tantestületet egyaránt. Régi és új tehát az iskolánk, amely most kezdi meg a 2012-13-as tanévet: régi, hiszen folytatódik az a hosszú hagyomány, amely eddig is éltette, jellemezte iskolánkat, s egyben új is, hiszen Kalazanci Szent József öröksége párbeszédre lép kortársának, a szintén szerzetes közösséget alapító és fiatalok nevelésével foglalkozó Ward Máriának az örökségével. Aki él, kapcsolatba lép másokkal, megnyitja magát mások felé. Piarista közösségünk elevenségéről tesz most tanúságot, amikor megnyitja kapuit a Ward iskola tanárai, diákjai és az ő örökségük előtt, hogy ezután már kollégák és diáktársak legyenek, s hogy a különböző, ám alapvetően mégis rokon hagyomány alapján együtt alakítsák a most már közös jövőt.
Nagyon köszönöm mindazoknak a munkáját, odaadását, akik együttműködésükkel segítették ezt a fontos egyesülési folyamatot.
Kérjük a teremtő Szentlelket, Ő adjon mindnyájunk számára az új tanévhez lendületet, leleményességet, erőt és türelmet.
* * *
Dr. Bábel Balázs érsek atya prédikációja a szentmisén
Magyar földön 995. óta folyik az oktatás, az első iskola a ma Pannonhalmának nevezett Szent Márton hegyen volt. Attól kezdődően minden megalakult püspöki székhelyen az úgynevezett káptalani iskolákban már foglalkoztak a gyermekekkel. Évszázadokig csak az egyház látta el ezt a feladatot a katolikus, később protestáns felekezeti iskolákkal.
Az idei tanévben tagintézményekkel együtt 470 katolikus intézmény kezdi el a tanítást 100.000 tanulóval, 9.000 pedagógussal. A Szentlelket hívó szentmisén azonban mindenkihez szeretnék szólni, diákhoz, pedagógusokhoz, szülőkhöz, azokhoz, akik hallják szavamat. Az iskolának sokféle jelzőt adhatunk, de elég itt az alapvető igazság, hogy jövőt szolgáló intézmény, és az egész emberi élet teljességét fejleszti.
Az oktatás, nevelés azonban évek óta forrásban, olykor válságban van. Az általános iskolát elvégzett funkcionális analfabéták, vagy a mind fiatalabb korban bűnelkövető gyermekek jelzik ezt a problémát. Csak üdvözölni tudjuk, hogy nem csak 5 óra testnevelés, hanem a hittan, s az erkölcstan is bekerül a tanrendbe. Nem várunk azonban gyors eredményt, mert a nevelés hosszú lejáratú, és benne nem érvényesül az energia-megmaradás törvénye, ahogy Marczell Mihály, a nagy nevelő mondotta.
Mai evangéliumunk a tanulástól, neveléstől távol álló dolgokkal foglalkozik. Valójában mélységesen érinti. A farizeusok, akik Isten törvényét nem tartották meg, csak külső hagyományokhoz ragaszkodtak képmutató módon, ezért Jézus keményen bírálta őket. Elmondta nekik, hogy az ember szívéből, lelkéből származnak a gonosz gondolatok, az erkölcstelenség sok formája, és egy egészen hosszú bűnlistát sorol föl, amelyek tisztátalanná teszik az embert. Ugyanakkor Jézus más helyütt elmondta azokat a belső értékeket, erényeket, amelyek többé teszik az embert és boldogítják. Így a szelídség, alázat, irgalom, békességszerzés, tisztaszívűség, igazságszomjazás, kitartó imádság, melyet a szeretet szóval lehet összefoglalni. Ebből kitűnik, hogy az ember igazában csak belülről kormányozható. A bűnüldözéssel önmagában nem tesszük jobbá a világot.
Már Szókratész megállapította, hogy a pedagógusnak az a feladata, hogy bábáskodjék a jó ismeret megszületésén, amit az erények gyakorlása teljessé tesz. Keresztények számára Jézus személye - tanítása a keresztény nevelés alapja. A 12 éves Jézusról írja Lukács evangélista: „növekedett korban, bölcsességben, kedvességben Isten, s az ember előtt". Nyilvános működése idején tanítványokat választott, sok mindenre tanította őket, velük töltötte idejének jó részét. Szólt az egyes emberhez és a tömeghez, úgy tanított, mint akinek isteni hatalma van. Egész életével pedig példát adott nekik, körüljárt jól cselekedvén (ApCsel 10,38).
Minden keresztény nevelő őt követte. Kalazanci Szent József a katolikus iskolák védőszentje, a piarista rend alapítója nagy hivatástudattal, szeretettel, türelemmel, alázattal tanította korának szegény gyermekeit hitre, tudásra, szép életre, jóra.
Non scholae sed vitae discimus (Seneca). Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Ez az egyházi iskola feladata is azzal a nagyszerű kettős jelentéssel, hogy a földi élet feladatait mindig az örök életre nyitottan akarja végezni.
Az elmúlt idő igazolta az egyházi iskolák létét, jogosultságát, melyeket a rendszerváltozás idején még nagyon sokan megkérdőjeleztek és támadtak. Örömmel nyugtázzuk, hogy a csökkenő gyermeklétszám mellett sem fogyatkoznak, hanem növekednek. Nagy szükség is van rájuk mind az egyháznak, mind a hazának.
A legnagyobb magyar, Széchenyi István mondotta veretes szavakkal : „Az erkölcsi erőnek akkora mértékét, amely a magyarság szempontjából pozitív elemmé tehet valakit, a hétköznapok ezerszeres tapasztalata szerint kizárólag a vallás képes biztosítani."
A nevelés, az értékek átadása a legszebb és legszemélyesebb feladatok közé tartozik. Ha az ifjúság készséges a jóra, és megvan benne a tisztelettudás, ha a tanárokban nagy az elhivatottság-tudat, ha a szülők úgy tekintenek a pedagógusokra, mint helyetteseikre, éppen a negyedik parancsolat alapján, akkor kérhetjük igazában fáradozásunkra Isten áldását. Tegyük ezt most is, hívjuk ezért a Szentlelket az ősi iskolai imával: „Cselekedeteinket kérünk Urunk Szentlelked sugallatával előzd meg, és segítségeddel kísérd, hogy minden imádságunk és munkánk tőled vegye kezdetét, s általad végződjék, Krisztus, a mi Urunk által. Amen."
