Május 31-én volt a piarista hivatások imanapja. Részben ez adta az indítást, hogy a felső tagozatos tanárok körében imaórát szervezzünk, hiszen piarista tanárként, nevelőként fontos a magunk hivatásának ápolása és az is, hogy tudatosítsuk, hogy egy nagy családhoz tartozunk, melynek többi tagjáért is felelősséget viselünk. Ugyanakkor több szinten kifejeződik az igény, hogy egymás közti kapcsolatainkat se csak munkatársi, kollegiális viszonynak tekintsük, hanem egyre inkább közösségként éljük meg magunkat - ezt szolgálják a közös kirándulás, karácsonyozás vagy a tanév végi piknik is. Keresztény közösségként pedig jó lenne még inkább kapcsolódni egymáshoz és Ahhoz, Aki minden élet forrása.
Ezért a 2017/18-as tanév utolsó tagozati keretben töltött munkanapját közös énekléssel, imádsággal, csenddel kezdtük a Czollner téri templomban. Imaóránk három fókuszpont köré szerveződött: letettük, ami a tanév során nehéz volt; hálát adtunk mindazért az ajándékért, amelyet az idei évben kaptunk; és áldást kértünk arra a sok erőfeszítésre, amit tettünk, teszünk, valamint arra is, ami nem a mi kezünkben van. Az egyes egységeket taizéi ének, néhány gondolat, szempont, kis történet vezette be, ezután csendes elmélkedés következett, majd mindannyian kaptunk egy zsoltárverset, melynek kapcsán párosával beszélgettünk, a végén megfogalmazva egy imádságos kérést és egy köszönetet, melyet felolvastunk, és meggyújtottunk egyet-egyet az oltár elé kihelyezett mécsesek közül.
Közös alkalmunkat Kalazanci Szent József litániájának elimádkozásával zártuk. Imádságunkba belefoglaltuk azokat a kollégákat is, akik tábori, lelkigyakorlatos stb. elfoglaltságuk miatt nem tudtak velünk lenni.
Agócs Andrea és Telek Péter Pál
