2008. 10. 22.

Kedves Diákok, Pedagóguskollégák, Tisztelt Ünneplő Közönség!

Az iskolánkban nemrég elhelyezett szobor eredetije Mercier-nek, a híres francia szobrásznak a Gloria victis című alkotása, mellyel emléket állít az 1870/71-es vesztes porosz-francia háborúnak, amit olyan nehezen dolgozott fel a francia társadalom. Franciaország a korabeli Európa vezető hatalma, tekintélye volt, érthető tehát, hogy miért érte őket annyira sokkhatásként az említett háborús vereség.

Az itt felállított szobrot, mely az eredetinek kicsinyített másolata, az USA-ban élő Tóth Attila öregdiákunktól kaptuk ajándékba, aki 1953-ban érettségizett a Piarista Gimnáziumban. A szobor kelléke volt az emigráns magyarság megemlékezéseinek, akik hűségesen ápolták az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét, eszmei hagyatékát. A szobor idén tavasszal érkezett meg hozzánk. A piarista Kerti Ünnepségen személyesen is megköszönhettük az adományozónak a Piarista Iskolának adott nagy értékű, becses ajándékot.

A „Gloria victis" szobor latin nevének magyar jelentése: „dicsőség a legyőzötteknek". Az alkotás egy háborúban elesett, törött kardú katonát ábrázol, akit egy angyal emel az ég felé. Mezítelen teste arra utal, hogy a halállal minden evilági javát elvesztette. A törött kard pedig az egykori nagyság, erő és hatalom tovatűnését szimbolizálja. Ez a reménytelennek tűnő helyzet mégsem jelenti a teljes véget. Hitünk szerint a halállal nem ér véget minden, sőt a halál egy olyan kapu, melyen keresztül az ember az örök életbe lép be. A keresztények számára nem ismeretlen ez az emberi sors, hogy t.i. az erőfeszítést, az áldozatvállalást, egy-egy nemes ügyért való küzdelmet nem kíséri automatikusan földi értelemben vett elismerés, siker és dicsőség. Maga Jézus Krisztus mutatta meg, hogy a szenvedésnek, áldozatvállalásnak megvan a maga titokzatos értelme, célja, hogy a megpróbáltatásokon keresztül vezet az út Isten országába.

A magyar történelem tele van veszteségekkel, bukásokkal. Gondoljunk csak Mohácsra, 1849-re (nemrég emlékeztünk meg az aradi vértanúkról), a vesztes 1. világháborúra, Trianonra, a szintén vereséget és mérhetetlen szenvedést hozó 2. világháborúra valamint az 1956-os eseményekre. Sokszor megesett, hogy idegen hatalmak, elnyomó rezsimek túlereje maga alá gyűrte a nemes ügyért, a szabadságért küzdő magyarságot. Mégsem tekinthető hiábavalónak az eleink által meghozott erőfeszítés és áldozat, mert ez a „magvetés" a későbbiekben szárba szökkent, s az utókor számára erkölcsi tartást, erőforrást jelentett. Így érthető az alkotásnak a címe: „dicsőség a legyőzötteknek".

Iskolai ünnepeink, megemlékezéseik során fontos szerepe lesz ennek a szobornak. Ahogy most itt, a szobor avatására eljött minden iskolai osztályunkból néhány diák, az általános iskolai kis elsősöktől kezdve az idei tanévben ballagó végzős gimnazista diákokig, úgy a jövőben is szeretnénk e szobornál koszorúzni, mécsest gyújtani, virágokat elhelyezni a nemzeti ünnepek és megemlékezések alkalmával. Sőt, várjuk iskolánk öregdiákjait is, valamint a város emlékezni, kegyeletüket leróni akaró polgárait.

 

Nagy Attila SchP ig.

Submitted by kepfelrako on