Elzarándokoltunk a piaristák alapítójához, Kalazanci Szent Józsefhez
Amikor beiratkoztam a piarista iskolába, tudtam, hogy 4. osztályban egy izgalmas zarándokút vár rám: Adorján Erika tanító nénim ugyanis minden negyedikes osztályát elviszi Rómába, a piaristák alapítójához. Mivel sokat hallottam nővérem nyolc évvel ezelőtti római kirándulásáról, egyre izgatottabban vártam, hogy az osztálytársaimmal és szüleimmel, testvéreimmel végre ott lehessek én is. Zarándokszállásunk a Szent István házban, egy frissen felújított épületben volt: itt reggeliztünk mindannyian, majd közös imát követően indulhatott a nap. Különbusszal bementünk a városba. A Vatikánban többször jártunk, a Szent Péter bazilika szédítő kupolájába is felmentünk, megszámlálhatatlanul sok lépcsőn. Onnan csodás kilátás nyílt az alattunk elterülő városra. Mivel sokan voltunk, közös ismertetőjelünk egy neonzöld csősál volt, amit a nyakunkban viseltünk, ha hideg volt, sapkaként, de a lányok olykor hajpántként. Így a hatalmas tereken már messziről felismertük egymást. Az ott töltött napok alatt elzarándokoltunk Róma mind a négy székesegyházába. A hatalmas kupolák, szentélyek végignézése mellett mindenhol volt idő elcsendesedni, imádkozni. Legjobban az tetszett, amikor a Lateráni Bazilikában az oldalhajók boltívei alatt átellenben állva úgy hallottuk egymás suttogását, mintha közvetlenül egymás fülébe beszéltünk volna. Innen átmentünk a Szent Lépcsőhöz, amelyen Krisztust Pilátus elé vitték. A lépcső 28 fokán térdelve és imádkozva mentünk fel, ez nagyon fájdalmas volt, de egy kicsit átélhettük Krisztus szenvedéseit. A délutáni csúcsban együtt metrózni nagyon izgalmas volt. A Colosseum régi falai között is bolyongtunk, de el sem tudom képzelni, hogy ezeket a hatalmas falakat hogyan építhették régen. Zarándokcsapatunk minden nap 10-12 km-t gyalogolt jókedvűen, fáradhatatlanul. Szerencsére a Bocca Verita nem harapta le egyikünk kezét sem, ami azt jelenti, hogy mindenki igazat mondott. Vasárnap Kalazanci Szent József sírját is felkerestük, amely a miénknél jóval kisebb piarista templomban van. Láthattuk a személyes holmijait, a szemüvegét, saruját, ágyát és íróasztalát. A vasárnapi szentmisénket itt tartotta Nagy Attila atya. Felejthetetlen élmény volt ebben a templomban ministrálni…!
Azóta is hálás vagyok a tanítóimnak és utastársaimnak a rengeteg közös élményért.
Négyessy Vilmos 4.a
