A kilencedik, tizedik és tizenegyedik évfolyamról tíz diákunk vett részt a Bányai Gimnázium diáklaborjában szervezett szenzoros digitális méréseken. A megelőző szerdai kétórás alkalmon megismerkedtek a szenzorok működésével és az adatgyűjtőhöz tartozó számítógépes háttérrel, és tippeket kaptak, hogy mi mindenre lehet őket használni.

Hétfőn már úgy érkeztek, hogy nagyjából tudták, milyen szenzorral szeretnének kísérletezni. Érdeklődésüknek megfelelően négy csoportot alkottak.

Az első két-három órában kipróbálták a választott digitális szenzort, alapméréseket végeztek. Elkezdték a projektnapló vezetését is.

Két diák ultrahangos távolságmérő digitális szenzort használva elemes mozdony mozgását vizsgálta különböző felületeken, különböző terhelés mellett. Közben próbálták a hibalehetőségeket is számba venni és lehetőleg csökkenteni. Két 11-es diák hasonló kísérleteket végzett, ők ezen kívül fotokaput is használtak.

Ketten összetettebb feladatot is vállaltak. Hőmérsékletszenzorral megmérték a forró víz hűlését, különböző fémek hővezetését. Mivel a hőmérsékletszenzorral a mérések elég hosszadalmasak voltak, közben ultrahangos távolságmérő és erőszenzorral rugóra akasztott különböző testek rezgésidejét és a rájuk ható periodikusan változó rugóerő összefüggéseit is vizsgálták.

Négy kilencedikes diák pedig nyomásszenzorral különböző folyadékok hidrosztatikai nyomását mérte különböző mélységekben, és ebből is igyekeztek a sűrűségükre következtetni.

A kezdeti mérések során már megmutatkoztak az esetleges hibalehetőségek, ezeket próbálták a diákok kiküszöbölni, a kísérleteken kicsit módosítva. Ebben kísérő tanárként igyekeztünk nekik segíteni, vigyázva, hogy alapvetően saját ötleteiket használják. A nap végére elég sok mérési adatuk volt, elkezdték őket feldolgozni, és jöttek újabb ötleteik is, mi mindent lehetne még megmérni.

Kedden egész nap tovább folytatták a méréseket, újabb ötleteket is megvalósítva. A hőmérsékleti szenzoros mérésnél a forrásban levő vízbe mártott vasrúd hővezetésének kimutatása során problémát jelentett a folyamatosan feláramló forró vízgőz, ezt először a vízforraló nyílásának letakarásával próbálták elkerülni, majd a fémrudat ferdén próbálták rögzíteni. A kisvonat kocsijának megterhelése során, hogy a kerekek ne pörögjenek ki, a mozdonyt is terhelni kellett. A nyomásszenzor használata során meglepetést okozott az étolaj vízhez képest kisebb hidrosztatikai nyomása, és ebből következtethető sűrűsége.

Szerdán már elkezdték a prezentáció összeállítását, elvégeztek még néhány kísérletet a korábbiak pontosítására, kiértékelték a mérési eredményeket, grafikonokat illesztettek az összetartozó mérési adatok pontjaira, és ezek segítségével megfogalmazták, mit tapasztaltak, mit kaptak mérési eredménynek.

Csütörtökön a prezentáción dolgoztak, megfogalmazták a kísérőszöveget, mi mindent csináltak a négy napban, milyen kérdéseket fogalmaztak meg, milyen várakozásaik voltak, hogy alakult ki a kísérletek sora, milyen nehézségekbe, problémákba ütköztek, és ezekből milyen újabb kérdések és megoldások születtek. Végül reflektálva a négy napra értékelték önmagukat és társaikat, megfogalmazták, mi mindenben fejlődtek a négy nap során, és befejezték a projektnaplót is.

Pénteken pedig bemutatták prezentációjukat diáktársaiknak, és meghallgatták a többiek beszámolóit is.

A hét során a "tudományos munka végzése" mellett legalább olyan fontos volt a többi elem: az együttműködés a csoport többi tagjával a közös célért, az irányítói szerep kipróbálása, az ötletek elfogadtatása, elfáradás esetén a munka továbblendítése, az igényes PPT elkészítése, az előadás szövegének megfogalmazása, és a projekt nagyközönségnek való bemutatása.

A Bányai Júlia Gimnáziummal való közös munka a Selye János Diáklaborhálózat projekt Duna-Tisza-közi konzorciumi együttműködés keretében valósult meg, Szittyai István tanár úr segítségével.

Mikulásné Ferencz Zsuzsanna