A hét második fele a sevillai Piarista Iskolában (Colegio Calasancio Hispalense, Sevilla-Montequinto) épp olyan izgalmasan telt, ahogyan kezdődött.

Csütörtökön délelőtt Tősér tanárnő tartott franciaórát 16 éveseknek a magyar gasztronómiáról. A végére mindenki szívesen kipróbálta volna a lángost! Délután Borbély tanárnő tartott 3 angolórát is három különböző évfolyamnak, igen különböző nyelvtudással rendelkező diákoknak. Rendkívül változatos témákkal készült, volt szó Kecskemétről és nevezetességeiről, tipikus magyar ételekről és a kecskeméti piarista diákok és tanárok kapcsolatáról. Az órák végére a legtöbb spanyol diák megtanult ,,Laudetur Iesus Christus"-szal köszönni, és csöndben felállni, ha a tanár belép a terembe. Valljuk be, ez a spanyol temperamentumnak még nehezebben megy, mint a magyarnak! Közben Tősér tanárnő ellátogatott az alsótagozatra, ahol már 3-4. osztályban elkezdik tanulni a franciát. Itt egy kis a gyerekek életkorához illő játék után mindkét csoportban kérdésekkel készültek a gyerekek, amelyek segítségével megismerhették egy kicsit a tanárnőt és a kultúráját. Este pedig lehetőségünk volt elmenni Cadízba, az Atlanti-óceán partjára. Ez alig egy órára van Sevillától.

Pénteken délelőtt nagy készülődés vette kezdetét. A frissen érettségizett végzősők az érettségijük másnapján jöttek vissza, elkészíteni a dekorációt az aznap esti ballagásukra. Helyi mentorunk, María, végzős osztályfőnök is egyben, így Tősér tanárnő nekik segített délelőtt a készülődésben. Délután pedig ismét két 3-4. osztályos franciaórán vehetett részt. Ezek is nagyon jó hangulatban teltek. Annyira, hogy az egyik osztály be is mutatta, hogy milyen tánccal készül az év végi gálára, a másik osztály pedig búcsúrajzokat készített. Igazán megható volt!

Borbély tanárnő pedig pénteken délelőtt is három angolórát tartott három újabb igen különböző csoportnak. Itt is nagyon közvetlenek és bár elevenek, de kedvesek voltak a diákok. Sokan élénken figyeltek, kérdéseket tettek fel. Érdeklődtek a magyar konyháról és Kecskemét városáról vagy éppen a magyar oktatási rendszerről, ami merőben más, mint a spanyol. Itt is sok szép emlék született.

Majd miután délután röviden beugrottunk a városba sétálni és igazi spanyol csokoládékat venni a kollégáinknak és a diákjainknak, este 7-re igyekeztünk vissza az iskolába, az esti ballagásra. A program a templomban kezdődött, ahol spanyol nyelvű ünnepi misén vehettünk részt. Bár a nyelvet nem értettük, de a részek felismerhetőek voltak. Az egyedüli különbség, hogy orgona helyett modern egyházi énekek szóltak felvételről, és hogy egy olyan piarista himnuszt énekeltek, amit mi nem ismertünk. A végzősök az áldozásnál hálát adtak az itt töltött éveikért, és előre vitték az oltárhoz az ajándékokat, amikkel készültek. A mise után igazi felfokozott hangulatú, felszabadult ünneplés vette kezdetét a díszteremben, amelyet nagyon ízlésesen feldíszítettek az érettségizettek. Minden végzős fiú öltönyben és nyakkendőben, minden végzős lány nagyestélyi ruhában. Az osztály a bevonulása után megköszönte minden egyes tanárának az áldozatos munkát, majd a beszédek után a két osztályfőnök adta át ünnepélyesen a ballagási sálat (piarista címerrel) mindenkinek. Az estét egy este 10-kor kezdődő állófogadás zárta, ahol tanárok, szülők és diákok együtt ünnepelhettek kötetlen, mégis ünnepélyes keretek között. Igazán finom volt a vacsora, és megtiszteltetésnek éreztük, hogy egy ilyen szép ünneppel zárhatjuk le a spanyolországi utazásunkat.

Hatalmas élmény volt megismerni a piarista iskolát Montequintoban. Nagyon jó kapcsolatba kerültünk az ott idegen nyelvet tanító vagy valamilyen idegen nyelvet beszélő kollégákkal. Bízunk benne, hogy ez az utunk további izgalmas utaknak és gyümölcsöző kapcsolatoknak a kezdete!

Borbély Beáta angoltanár és Tősér Anna franciatanár