EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA OKTATÁSÉRT FELELŐS ÁLLAMTITKÁRSÁG
Köszöntő a Pedagógusok Világnapja alkalmából
Kedves, szeretve tisztelt Pedagógustársaim!
Az emberiség első szerveződései óta mindmáig léteznek és emberi számítás szerint létezni is fognak a társadalom fennmaradását szolgáló hivatások. Ezek a feladatok eleinte nyilván ösztönösen hárultak az arra alkalmas nőkre-férfiakra, majd a magasabban szervezet tcsoportok, társadalmak, városállamok, birodalmak igényei szerint állandósultak, illetve sajátos tartalmi és formai jegyekkel szakmává fejlődtek. Egyike ezeknek a hivatásoknak a pedagógusé.
Tudjuk: a paidagógosz - a modern kor pedagógusának ókori elődje - rabszolga volt, aki a fiúgyermek nevelésére és oktatására felügyelt, segítette a tanulásban, majd idővel a gyermek erkölcsi nevelője is lett. Nem kell leírnom az évezredek alatt e téren végbement változásokat, hiszen minden magyar pedagógus találkozott velük a tanulmányai során, de szeretném a figyelmünket az előbbi summás megállapítás két mozzanatára összpontosítani: arra, hogy felügyelt, és arra, hogy az erkölcsi nevelést is rábízták.
Manapság is evidencia, hogy a pedagógus tanít és ok(os)ít. Az előző évtizedben sulykolt nevelésfilozófia egyik rejtett csapdája az, hogy a pedagógus csupán tanítson, okítson, a többi nem az ő dolga. Ne fegyelmezzen, s ha lehet, ne is közvetítsen értékeket, mondván, hogy azok relatívak. Ugyanakkor tapasztalatok garmadája áll rendelkezésünkre az idézett elv és gyakorlat tarthatatlanságának megállapításához. Az erkölcsi nevelés szükségessége éppen úgy evidencia, mint a műveltség közvetítésének a követelménye. Ha valakinek az életét nem az emberiség által évezredek óta kipróbált és elfogadott erkölcsi alapelvek szabják meg, akkor előbb-utóbb alkalmatlanná és feleslegessé válik a társadalom számára.
A 2010-ben hivatalba lépett kormány és parlament a pedagógus hivatásának gyakorlása, eredményessége, minősége és személyének védelme érdekében hozta meg az első jogszabályait. Ezeknek értelmében a második évfolyam végétől ismét osztályozással értékelünk (bár a szöveges értékelés a pedagógiai program előírása alapján továbbra is fenntartható); ismét lehetővé vált szülői engedély vagy kérés nélkül a tanuló évfolyamismétlése már a 2. évfolyamtól, és a Btk. módosítása megemelte a hivatalos személy elleni erőszak bűncselekmény elkövetéséért kiszabható büntetést, ha közoktatásban dolgozó pedagógus vagy a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazott a sértett.
A fejlettnek mondott Nyugat általános tendenciáival mentünk szembe ezekkel és a későbbi törvénymódosításokkal s egyéb jogszabályokkal. De tegyük fel a kérdést: e tendenciák vajon olyan irigylésre méltó eredményeket hoztak-e, hogy nekünk vakon kellene őket követnünk? A válasz egyértelmű nem. Kérdezzük meg az ottani pedagógusokat: olyan jó ott ma pedagógusnak lenni? Bizonyára nem. Azért fogalmazza meg az UNESCO - más, nevelésseloktatással foglalkozó partnerszervezeteivel együtt - az idei Pedagógus Világnap címét és szlogenjét így: „Kiállni a tanárokért!", mert olyan problémamentes hivatás volna a tanáremberé? Valószínűleg nem.
A pedagógusokat közelről érintő változások, amelyeket 2010 óta bevezettünk, kivétel nélkül azt a célt szolgálják, hogy a jövő magyar társadalma - első renden Magyarországé, de az egész magyar nemzeté is - minőségi életet tudjon magának teremteni. Mivel a minőségi élet anyagi, technikai, környezeti, tárgyi és személyi, testi-lelki komponenseket is tartalmaz, a jövő nemzedékének olyan iskolába kell járnia (kivétel nélkül minden magyar gyereknek!), ahol ezek a feltételek kicsiben megvannak. Ám a feltételek közül a személyiek a legfontosabbak, hiszen nélkülük a többi sem teremtődik meg csak úgy magától. A pedagógus hivatása ebben csúcsosodik ki: ehhez neki szakmailag naprakészen felkészültnek kell lennie, az esze és intelligenciája mellett a szívével is kell gondolkodnia.
Klebelsberg Kuno eredményes iskolareformjainak idején - amelyeket a trianoni katasztrófa után valósított meg - mindenki túl akarta élni a túlélhetetlennek hitt állapotot, mindenki élhető Magyarországot akart építeni egy élhetetlennek hitt országban. Mi is ezt akarjuk. Akárcsak Önök, kedves Kollégák! Minél kevesebb áldozattal, minél örömtelibb eredményekkel, minél nagyobb szeretettel. Hiszen nemcsak és nem elsősorban rólunk, pedagógusokról van szó, hanem a legkedvesebbekről, a gyerekeinkről.
Budapest, 2012. október 5-én
Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár
