“Nagy megtiszteltetés, ugyanakkor hatalmas felelősség több mint 1000 évnyi magyar történelmet, és 104 évnyi magyar bánatot átadni egyetlen előadásban. Mi mégis megkísérelnénk, hisz éljünk a határ bármely oldalán, egy tábortüzet ülünk körül, melynek lángja minden ilyen előadással magasabbra csap. Nekünk, a következő generációnak kell táplálnunk ezt a lángot, és gondoznunk ezt az örökséget.”
Ezzel a mottóval és bevezetővel készült a Kecskeméti Piarista Gimnázium 9.c osztálya a 2024. május 30. - június 1. között megszervezett kirándulásra, amelynek elsődleges célja a Nemzeti Összetartozás Napjának közös ünneplése volt, mindamellett, hogy a Partium nevezetes helyszíneit és történelmi emlékhelyeit meglátogassa. A három nap kiváló lehetőséget nyújtott az egész osztálynak, hogy a határon túli magyarság értékeit megismerje, hogy otthon, itthon érezzék magukat, hogy felismerjék az eggyé tartozás érzését, és mindezek révén egy erősebb, a magyarságtudatában megerősödött közösséggé váljon.
Az első napunk nagy része utazással telt, amely során sokat beszélgettünk. Első úti célunk Nagykárolyba vezetett, ahol az Ali baba étteremben ebédeltünk meg, és vártuk, hogy javuljon az időjárás, mivel nem sokkal érkezésünk után kezdett el szakadni az eső, ami jó sokáig ki is tartott. A kiadós étkezés után elindultunk, hogy két meghatározó magyar személy életével ismerkedjünk meg részletesebben. Meglátogattuk Ady Endre szülőházát Érmindszenten, majd a Kölcsey Ferenc emlékházat látogattuk meg Sződemeteren. Különös, de pozitív élmény volt látni a felújított és modern kiállításokon a régi tárgyakat és (kéz)iratokat, Ady Endre egykori szülőházát, a korabeli bútorokat, edényeket és használati tárgyakat. Csodás volt hallgatni a Kölcsey ház kialakításáról és építéséről szóló beszámolót, amelyből érezhettük, hogy mennyire fontos a határon túli magyarságnak az értékekhez, a magyarság gyökeréhez való szoros kapcsolódás.
A szállásra érve, ami a Borókagyökér Egyesület által fenntartott házakat jelenti, elfoglaltuk a szobáinkat és elfogyasztottuk a vacsoránkat. Az esti órák alatt társasjátékoztunk, kártyáztunk, miközben nagy magyar slágereket hallgatunk és énekeltünk felszabadultan. Mindenki nagyon jól érezte magát.
Másnap reggel egy kiadós reggeli után Szatmárnémetibe utaztunk. A délelőtt folyamán a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban jártunk ahol a 9. évfolyamnak adtuk elő a Nemzeti Összetartozás Napjára készített egyszerű, mégis különleges és sokat mondó műsorunkat. A bevezető után felosztva szavaltuk el a Rege a csodaszarvasról-t, utána Kányádi Sándor Előhang című verse következett, amelyet József Attila A Dunánál műve követett. A prózai részt Wass Albert Jönnek című könyvéből egy részlete zárta. Műsorunk záró része Kiss Kata zenekarának Magyar vagyok című dala volt, amelyet a végén együtt énekeltek velünk a Kölcsey-s diákok. Az elején igencsak izgultunk, sőt bevalljuk, közben is. A műsor nagyon jól sikerült és utána még az iskolát is körbejárhattuk a vendéglátóinkkal, akikkel egy tartalmas beszélgetés során összehasonlítottuk az iskolarendszereinket, a tagozatokat, a nyelvoktatást és az érettségi szerkezetét. Aznap az iskola ebédlőjében étkeztünk.
Miután elbúcsúztunk a főgimnáziumban megismert diákoktól és tanároktól, buszra szálltunk, és elindultunk Koltóra, ahol Petőfi Sándor és Teleki Sándor gróf kapcsolatával és a Teleki család életével ismerkedhettünk meg a kastélyban, ahol most múzeum működik. Az épület egy gyönyörű pincével és két emelettel rendelkezik, ahol múzeumi tárgyak kerültek kiállításra, és a kihelyezett fejhallgatók és tabletek segítségével Petőfi verseit hallgathattuk meg. A múzeum környékén gyönyörű táj fogadott minket és még a régi kő asztalt is megcsodálhattuk, ahol a mézeshetek alatt Petőfi megírta a Szeptember végén című versét.
Késő délután a szálláshelyre visszatérve az előző estéhez hasonlóan a közösségi programok kerültek előtérbe, amelynek során a nagy udvaron mindenki megtalálhatta a maga számára legmegfelelőbb játékot, vagy éppen kártyázhatott, és felköszöntöttük az egyik osztálytársunkat is születésnapja alkalmából. Nagyon sok élménnyel és tudással gazdagodtunk aznap.
Reggel nehéz volt a felkelés a késői elalvás miatt, de egy tartalmas reggeli elfogyasztása után mindenki izgatottan várta az utolsó nap programjait. Délelőtt a szálláson rendet raktunk, majd elindultunk Szatmárnémeti központjába, ahol egy városnéző túra során láthattuk a Pannónia szálló felújítás alatt álló épületét, megnéztük, hol írták alá a Szatmári Békét, bementünk a Római Katolikus Székesegyházba, ahol a piarista himnuszunkat is elénekeltük, majd végig sétáltunk a Sugárúton, hogy a Kossuth Kertbe érjünk, ahol gyereknap volt, és sok program közül lehetett választani. Voltak, akik vásároltak a különböző árusok portékái közül. Vettünk kézzel készített dísztárgyakat, kürtőskalácsot, és mindenféle finomságot. Mások a játszótéren töltötték szabadidejüket, és nagyon jól érezték magukat. A szabadprogram után visszaindultunk Kecskemétre, és este értünk haza.
A három nap során megízlelhettük a határon túli magyarság helyzetét, azt, hogy bár határ választ el bennünket, mégis egyek vagyunk, és oda mindig haza tudunk menni. Hisszük, hogy a magyarság olyan, mint ahogyan azt egy toroczkói asszony megfogalmazta: a magyarság egy olyan virág, aminek az anyaország a közepe, a külhoni magyarság pedig a szirmai – de mit ér a virág szirmok nélkül?!
A mi nemzedékünknek is az a feladata, hogy a virágot életben tartsa, és a szirmokra vigyázzon.
Bízunk benne, hogy még sok ilyen kiránduláson vehetünk részt, melynek során a határon túl élő magyarság életébe és mindennapjaiba tudunk bepillantani, ezzel is erősítve összetartozásunkat. Köszönjük a Rákóczi Szövetség támogatását, amellyel segítettek, hogy ez a kirándulás megvalósulhasson.
Balázs Dávid 9.c
