Március második hétvégéjén megtettük az utolsó kirándulásunkat így együtt, egy osztályként. Csütörtökön tanítás után indultunk a nagy útra. Verőcéig mentünk vonattal, onnan pedig egy 20 perces séta után jutottunk a Csattogó-völgybe, ahol a szállásunk volt. Az út jó hangulatban telt, ám a nagy sár okozott némi nehézséget. A szállásunkat puszta és hegy-völgy vette körül. Kellemes volt egy ilyen elszigetelt és természetközeli helyen lenni, csak mi, az osztály.
Pénteken egy hatalmas túrát tettünk a közelben, Nagymaros mellett. Mindenkinek meg kellett vívnia a saját harcát, ám végül hatalmas büszkeséggel álltunk a Julianus-kilátó tetején a lélegzetelállítóan szép tájban gyönyörködve. Szombaton nyakunkba vettük Vácot, és bejártuk a látnivalókat. Egy különleges élményben is lehetett részünk, hiszen betértünk egy kiállításra, ahol múmiákat láthattunk. Ezt követően egy cukrászdába is benéztünk. Sütiztünk, kávéztunk, de néhányan inkább a közeli lángosozót választottuk. Ezután indultunk a vonathoz, ami hazahozott minket.
Ez a kirándulás nem csak a nappali programok miatt volt igazán különleges, hanem a sok idő miatt, amit esténként együtt töltött az osztály. Közös vacsora után társasjátékoztunk, beszélgettünk, zenét hallgattunk, nevettünk és táncoltunk. Nem értek utol minket a végzős problémáink, lehettünk egyszerűen gondtalan gyerekek, azt hiszem, érettségiig utoljára.
Köszönjük Tóthné Szalai Enikő osztályfőnökünknek és Harazin András tanár úrnak, hogy elvittek minket erre a 3 napra. Felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk.
12.C/ Tóth Eszter
