Mindhárom 5. osztály ugyanazt a kezdőmondatot kapta, mely valamennyi "osztálymese" kiindulópontjául szolgált. Az is kikötés volt, hogy a meséknek annyi mondatból kell állniuk, amennyi az adott osztályban a tanulók létszáma. Íme az ötödikes diákok alkotásai:
Az 5.a meséi
A három királylány
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember és annak három leánykája. Amikor felcseperedtek, elmentek legényt nézni maguknak.
Elindultak egy erdőn keresztül a városba. Az erdőben találkoztak egy sebesült rókával, akit meggyógyítottak, s ezért kaptak tőle három kívánságot. Az első kívánságuk az volt, hogy díszes ruhában legyenek.
Innen tovább indultak, és találkoztak egy törött szárnyú hollóval. A lánykák a hollót is meggyógyították, s újra kaptak három kívánságot. Most azt kívánták, hogy legyen aranyos hintójuk.
Ahogyan beértek a városba, megláttak egy aranyos palotát, amelyben három deli királyfi lakott. Annyira megtetszettek a leányok a királyfiknak, hogy azon nyomban össze is házasodtak, s nagy lakomát csaptak. A menyegzőre meghívták a szegény embert is, akinek az egyik királyfi egy zsák aranyat adott.
Az egyik leánynak született egy gyermeke. Amikor felcseperedett, nagyon érdekelte, hogy ki a nagyapja, s így hamarosan keresni kezdte. Meg is találta, s igen megsajnálta, és visszavitte az anyjáékhoz, a palotába.
Aztán boldogan éltek együtt, amíg meg nem haltak.
A három szegény leány
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember és annak három leánykája. Amikor a lányok felcseperedtek, a legnagyobbat elküldte szolgálatra.
A lány ment, mendegélt, s beért egy nagy faluba, ahol szállást kapott egy gazdánál. A gazdának volt három fia, s a leány beleszeretett a legidősebb fiúba. Ebben azonban az volt a bökkenő, hogy a fiúnak már volt asszonya, s az asszony a leányt bedobta a tóba. Másnap reggelre a tóból kinőtt egy fa, éjszakánként pedig a fából kijött a lány szelleme, s meglátogatta a testvéreit. Kérlelte őket, hogy szabadítsák ki.
A testvérek elindultak megkeresni a nővérüket. Mentek, mendegéltek, és odaértek egy nagy útelágazáshoz, ahol aztán szétváltak. Más-más úton, de végül mindketten elértek a tóhoz. A tónál találkoztak egy narvállal. A narvál segített a lányoknak leúszni a tó fenekére, hogy kiszabadítsák a testvérüket. Leúsztak, és elkezdték kiásni a fát. Aztán megvárták az éjfélt, amikor a leány szelleme kibújt a fából, s a fát akkor szétzúzták. Ezzel a testvérüket megszabadították.
Másnap a fiú asszonyát börtönbe zárták. A fiú belátta, hogy az a nő egy szörnyeteg, és feleségül vette a legnagyobb lányt, a két öccse meg a két kisebb lányt. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
Aki nem hiszi, járjon utána!
A védelmező (töredék)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, s annak volt egy gyönyörű szép lánya. Egy borús őszi reggelen az öreg király meghalt.
Eltelt egy hosszú esztendő, és egyszer csak a palota előtt egy koronás medve állt, aki piros köpönyeget viselt. A medve felkiabált a királykisasszonynak, hogy csókolja meg őt, mert ő egy elvarázsolt herceg. A királykisasszony persze nem akarta ezt, mert nem hitt a medvének.
A medve egy esztendőn át védte a királyságot, majd újra megkérdezte a királykisasszonytól: „Édes mátkám, megcsókolsz-e? Hiszen már egy éve szolgállak!” De a leány most sem állt kötélnek.
Másnap a várból kiabálás és cseréptörés zaja hallatszott, és egy óriás kitörte a kaput. Kezében a királylánnyal elfutott. A medve hiába próbálta utolérni az óriást, az elmenekült, csak a nyomát tudta követni.
A medve ment, mendegélt, követte az óriás nyomát, s találkozott egy szárnyas malaccal. A medve kedvesen köszönt neki:
- Adjon isten, öregapám!
A malac azt mondta:
- Amiért ilyen kedvesen köszöntél, adok neked egy törhetetlen páncélt.
A medve megköszönte az ajándékot és tovább ment. Ment, mendegélt, s találkozott egy repülő rókával. Annak is köszönt, s kapott tőle egy pár szárnyat.
Az 5.b meséje
Az elvarázsolt lány
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember és annak három lánya. Amikor felcseperedtek, mind a hárman elmentek világot látni. A legnagyobb lány a városban próbált szerencsét, ott talált egy magához való legényt. A középső lány elment a faluba szerencsét próbálni, és egy grófhoz ment feleségül. A harmadik lány egy varázslat miatt rettenetesen csúnya volt, ezért az erdőbe bujdosott. Egy vadász meglátta a lányt, megsajnálta, és befogadta a házába.
Egy nap a királyfi éppen arra vadászott, megpillantotta a lányt, és bár a lány csúnya volt, a királyfi látta a szívében rejlő jóságot, és rögtön beleszeretett. A lány behívta a házba, és elmesélte, hogyan került az erdőbe, és hogy egy boszorkány elátkozta őt. Ebben a pillanatban belépett a vadász, és hirtelen boszorkánnyá változott. A királyfi belökte a boszorkányt a kemencébe, de az átok nem tört meg. Csak a csodálatos Harcsakirály tudja feloldani, aki az Óperenciás tengerben él.
A lány elmondta, hogy három próbát kell teljesítenie a királyfinak, hogy megtörje az átkot. Át kell mennie a gyémánterdőn, és meg kell küzdenie egy medvével; át kell jutnia az üvegerdőn úgy, hogy ne törjön össze semmit; meg kell másznia az Üveghegyet, ott találja majd a griffmadarat, aki elviszi őt az Óperenciás tengerhez.
A királyfi lóra ült, és elindult a gyémánterdőbe. Hamarosan meg is pillantotta a gyémántfa alatt szundikáló medvét. Leszúrta, de nem vette észre, hogy a medvét egy kígyó védi, aki megmarta. Ekkor arra repült egy sereg főnixmadár, és a könnyeikkel meggyógyították a királyfit. A következő pillanatban az egyik főnixmadár beszélő unikornissá változott és mutatott egy biztonságos ösvényt az üvegerdőn keresztül. Amint elhagyták az erdőt, megpillantották az üveghegyet, tetején a griffmadár fészkével. Ahogy a királyfi feljutott a hegy tetejére, a griffmadár a hátára vette, és már repült is vele a Harcsakirályhoz. A királyfi elmondta a harcsának, mi járatban van. A Harcsakirály örömmel segített, odaadta a varázsitalt, ami a lányon ülő átkot megtöri.
A királyfi boldogan sietett vissza lányhoz, aki a varázsitaltól visszanyerte szépségét. Hét országra szóló lakodalmat csaptak, és máig is élnek, ha meg nem haltak.
Az 5.c csalimeséje, három változatban:
A három lány és a sárkány
1. változat
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegényember, és annak három leánykája. Amikor felcseperedtek, az apjuk férjhez adta őket egy-egy derék falubeli legényhez. A három fiú egy alkalommal vadászni ment, és a lányok egyedül maradtak, ki-ki a maga házában. Megjelent egy háromfejű sárkány, és elrabolta mind a hármat. Elvitte magával őket, és bezárta egy égigérő kőtoronyban lévő ketrecbe. Megparancsolta nekik, hogy felváltva főzzenek neki, külön mind a három fejének. A lányok elkezdtek tanakodni, hogy hogyan tudnának kiszabadulni a sárkány fogságából. Szerencséjükre éppen arra repült egy kismadár, azt megkérték, hogy szóljon a férjeiknek, hogy ők be vannak zárva, jöjjenek, és szabadítsák ki őket.
A kismadár el is repült, hogy megkeresse őket. Repült három nap és három éjjel, végül elért abba a faluba, ahol a férjek laktak. Leült egy fa ágára, hogy kipihenje magát a hosszú út után. Arra szállt egy rigó, és ő is ugyanazon a fán telepedett le.
A kismadár megszólította:
- Hallod-e, te rigó, meg tudnád mondani, hol találom azt a három embert, akiknek felesége a napokban nyomtalanul eltűnt?
- Nem hallottam hírüket - felelte a rigó -, mert csak tegnap költöztem ide. Kérdezd meg a bölcs baglyot, ő mindent tud.
A kismadár megköszönte a tanácsot, és elrepült, hogy megkeresse a bölcs baglyot. Kis idő múltán meg is találta a fát, ahol a bölcs bagoly lakott, de az éppen nem volt otthon. A kismadár úgy döntött, hogy megvárja, míg hazatér.
Ha majd a bölcs bagoly visszatért, akkor a mesét tovább folytatom.
2. változat
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegényember, és annak három leánykája. Amikor felcseperedtek, az apjuk férjhez adta őket egy-egy derék falubeli legényhez. A három fiú egy alkalommal vadászni ment, és a lányok egyedül maradtak, ki-ki a maga házában. Megjelent egy háromfejű sárkány, és elrabolta mind a hármat. Elvitte magával őket, és bezárta egy égigérő kőtoronyban lévő ketrecbe. Megparancsolta nekik, hogy felváltva főzzenek neki, külön mind a három fejének. A lányok elkezdtek tanakodni, hogy hogyan tudnának kiszabadulni a sárkány fogságából. Szerencséjükre éppen arra repült egy kismadár, azt megkérték, hogy szóljon a férjeiknek, hogy ők be vannak zárva, jöjjenek, és szabadítsák ki őket.
A kismadár el is repült, és szólt a férjeknek. A három férj amint meghallotta, elindult az asszonyok megmentésére. Amint mentek, mendegéltek, találtak egy kunyhót. Beléptek a kunyhóba, és mit láttak? Egy apró manót, amelyik éppen mérget kotyvasztott a tűz felett.
Megszólították:
- Hallod-e, a feleségeinket elrabolta egy gonosz sárkány, tudnál-e nekünk segíteni egy kis méreggel?
- Hát, mivel ennyire szeretitek a feleségeiteket - felelte a manó -, szívesen adok nektek egy kis üveggel.
A három férj megköszönte, a legidősebb a tarisznyájába dugta az üveget, azzal továbbindultak. Egyszer csak odaértek a toronyhoz, ahol a sárkány lakott. Nagyon megörültek, hogy viszontláthatják feleségeiket, úgyhogy sietve indultak a toronyban felfelé. Igen ám, de olyan hangosan trappoltak, hogy a sárkány meghallotta, és őket is bezárta egy ketrecbe.
Ha a három férjet a sárkány ketrecbe nem zárta volna, az én mesém is tovább tartott volna.
3. változat
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegényember, és annak három leánykája. Amikor felcseperedtek, az apjuk férjhez adta őket egy-egy derék falubeli legényhez. A három fiú egy alkalommal vadászni ment, és a lányok egyedül maradtak, ki-ki a maga házában. Megjelent egy háromfejű sárkány, és elrabolta mind a hármat. Elvitte magával őket, és bezárta egy égigérő kőtoronyban lévő ketrecbe. Megparancsolta nekik, hogy felváltva főzzenek neki, külön mind a három fejének. A lányok elkezdtek tanakodni, hogy hogyan tudnának kiszabadulni a sárkány fogságából. Szerencséjükre éppen arra repült egy kismadár, azt megkérték, hogy szóljon a férjeiknek, hogy ők be vannak zárva, jöjjenek, és szabadítsák ki őket.
A kismadár el is repült, hogy megkeresse őket. Repült a kismadár hét nap és hét éjjel, végül egy magas hegyhez ért. Annyira legyengült, hogy már a szárnyát sem bírta megmozdítani. Szerencsére a hegy varázshegy volt: varázsitalt és egy kis kenyérmorzsát adott a kismadárnak, amitől az olyan erőre kapott, hogy egy szempillantás alatt odaért a faluba, ahol a férjek laktak.
Amikor a férjek meghallották, mi történt a feleségeikkel, tanakodni kezdtek, hogy mitévők legyenek. Úgy döntöttek, hogy mindenüket pénzzé téve varázskardot kovácsoltatnak maguknak, és párbajra hívják a sárkányt. Amikor a kardok elkészültek, a kismadár segítségével elmentek a toronyhoz, ahol a sárkány lakott.
Ahogy a sárkány megpillantotta őket és oldalukon a félelmetes kardokat, megijedt, és egyezséget ajánlott nekik.
- Elengedem asszonyaitokat - szólt a három vitézhez -, csak engedélyt kell kérnem a fősárkánytól. Várjatok itt, amíg visszajövök.
Ezzel eltávozott.
A három férj és a három feleség talán még ma is várja, hogy a sárkány visszatérjen, hacsak a várakozást azóta meg nem unták.