Ebben a tanévben kötelező olvasmányunk a Kincskereső kisködmön című könyv volt, amelynek írója Móra Ferenc. Szerettük volna felidézni azt az időt, amikor még élt, ezért Kati nénivel együtt úgy döntöttünk, hogy elutazunk szülővárosába, Kiskunfélegyházára megnézni a szülőházát.
A 9 órakor induló távolsági autóbusszal mentünk. Útközben már nagyon izgatott voltam. Magam elé képzeltem Móra Ferenc otthonát. Vajon, hogy nézhet ki? Hamarosan meg is érkeztünk Félegyházára, és elsétáltunk a Móra Ferenc utcába. Az utca elején már az ő tűzzománcból készített képe köszöntött minket. Ezt az utcát az ő születésekor még Daru utcának nevezték. Az író emlékére keresztelték át.
Ez bizony elég hosszú utca. Ám egyszer csak az egyik kapun a következő feliratot pillantottuk meg: Móra Ferenc utca 19. Móra Ferenc szülőháza. A kaput kinyitva egy tágas kertecskében találtuk magunkat, ahol virágok illatoztak és fák zöldleltek. Az udvar mélyén áll az író családjának nádfedeles kis háza. Fehér falai ragyogtak a vidám napsütésben. A zöldre festett kicsi ablakok nyitva vártak minket. Erről eszembe jutott az a történet, amikor édesanyja a befagyott ablakon írni tanította.
A ház ajtajában egy néni állt, aki röviden, tömören elmesélte az író életét. Így azt is megtudtuk hogyan került a Móra család Kiskunfélegyházára.
A ház belsejét is meg akartuk csodálni ezért beljebb kerültünk. Összesen négy helyiségből áll. Az egész házon látszott, hogy milyen szegénységben éltek ők. Az első helyiségben Móra Ferenc képei, írásai könyvei láthatók. Ott volt a bizonyítványa is, amiben rengeteg egyes állt. Ez jó, mivel az ő idejében az 1-es 5-öst jelentett. Még a kemence is ott állt, ahol valaha Móráék melegedhettek.
A második helyiség a konyha. Itt sütötte édesanyja - Juhász Anna - a kenyereket az embereknek. Kenyérsütő asszony volt.
A harmadik helyiségben mindenféle régi bőrök lógtak. Édesapja - Móra Márton - foltozó szűcs volt. Egy ködmön is fel volt akasztva a falra. Sajnos nem Móra Ferenc varázsködmöne.
Alig tudtunk betelni a sok érdekes látnivalóval, azonban a szép időjárás kicsalogatott minket a szabad levegőre. Ott egy jó nagyot fogócskáztunk. Ugyanígy futkározhatott a kis Móra Ferkó itt. Az idő azonban sietett ezért az egyik lábunkat újra betettük a házba elbúcsúzni, a másik pedig már a busznál járt.
Rengeteg élménnyel tértem vissza Kecskemétre. Ezentúl, hogyha a Kincskereső kisködmön című könyvet olvasom, más szemmel fogom látni a benne történő eseményeket.
Boromisza Bence (4.a)
