Az őszi szünet előtti utolsó tanítási napon a 6. órában rendhagyó módon nem a díszteremben, hanem saját osztálytermeikben nézhették meg a 10.a osztály filmjét diákjaink külön, de mégis együtt emlékezve az október 23-i eseményekre.
„Az ember sorsa Isten kezében van.” – hangzik el a műsorban, s a szívünkben, mikor ráeszmélünk, hogy összefogással, kreativitással és kemény munkával mennyi mindent ki lehet hozni a mostani járványhelyzetből is. Nem adhattuk elő az osztályommal a 400 fős iskola előtt. Viszont, hála Istennek, minden feltételünk adott volt ahhoz, hogy megfilmesítsük. Két lelkes fiatalember önként vállalkozott arra, hogy felveszi. A darab első felét és egy verset is a diákok írtak. Sokan a szerepekre is örömmel jelentkeztek. Íme az eredmény. Így elevenednek meg a központi ’56-os események mellett egy család mindennapjai és az akkori piarista diákok élményei. Meséljenek most róla maguk a színészek, írók, rendezők és operatőrök a 10. a-ból:
,,Nagy öröm, hogy lehetőségem volt jeleneteket írni, és utána filmen látni a ,,teremtményem". Van, ami jobban hangzik fejben, mint kimondva. A műsorunk ennek a szöges ellentéte, teljesen magával ragadott. Régóta kíváncsi voltam, milyen lehet filmet forgatni, és most ezt is megtapasztalhattam. Arról nem beszélve, hogy bebizonyítottuk: ahhoz, hogy egy film felszabadítóan jó legyen, nem kell se Spielberg, se pénz.”
Duda Dániel
,,Nagy élmény volt ez a közös munka. Az osztály tagjai is közelebb kerültek egymáshoz. Régóta szerettem volna egy ilyen projekt részese, és valamelyest vezetője is lenni. A forgatások jó hangulatban, de legalább olyan komolysággal és elszántsággal teltek. Számomra fontos, hogy történelmünk jelentős eseményeit közelebb hozzuk a diáksághoz. A sok befektetett munka meghozta a gyümölcsét.”
Lei Noel
,,Mikor megtudtam, hogy a műsort fel kell vennünk, először megrémültem. Aztán egészen megbarátkoztam a gondolattal, hogy a következő két hétben igazából egy kisebb filmet fogunk megalkotni. A forgatások mindvégig nagyon jó hangulatban teltek. Nem mondanám, hogy zökkenőmentesek voltak, de megérte ennyi munkát belefektetni. Ilyesmiben eddig még nem volt részem. Mégis szívesen csinálnám máskor is.”
Kántor Sándor
,,Az elején nagyon féltem, hogy túl nagy falat lesz nekünk. A forgatások nevetéssel, rengeteg bakival, de kemény munkával teltek. Páran kiléphettünk a komfortzónánkból, és kipróbálhattuk valami újat,vagy éppen továbbfejleszthettük magunkat, és nagyszerű eredménye lett. Örök emlék marad ez a pár hét.”
Csík Jázmin
,,Nagyon nagy lelkesedéssel álltam neki a közös munkának, mert mindig is érdekelt, hogy egy film hogyan jut el a gondolattól a lejátszható formáig. Élvezetes volt a forgatás, és az utómunka is. Mindig izgatottan kezdtem neki a vágásnak egy-egy hosszabb felvétel után. A legjobb érzés az volt, amikor végre a munka végéhez értünk, és láthattuk a teljes művet, amit mi alkottunk.”
Farkas Ádám
,,Azt hiszem, mind a 34-en szívünket-lelkünket beleadtuk ebbe a műsorba, mindenki hozzátett. Egy ’56-os megemlékezést nyilván nem várunk akkora örömmel, mint mondjuk a karácsonyt. Így viszont sokkal közelebb került hozzám ez az ünnep is, és beláttam, igenis fontos. A sok munka mellett rengeteg nevetés is volt, nem teherként éltük meg. Mind izgatottan vártuk, hogy végre láthassuk, mit sikerült alkotnunk. Annyi pozitív visszajelzést kaptunk! Ezek mindannyiunkat megerősítettek abban, hogy érdemes volt megcsinálni, minden perce megtérült. Szívből remélem, hogy nem csak mi hozzánk, de a többiekhez is sikerült közelebb hoznunk 1956 lényegét. “
Füzes Csenge
Tősér Anna, osztályfőnök és magyartanár