20 éve indult újra a Piarista Általános Iskola alsó tagozata; erről emlékezik meg a piarista magazin karácsonyi számának kecskeméti rovata. A cikket Szabóné Adorján Erika kollégánk írta, az 1996 őszén indított kis elsősök osztálytanítója. Kedves "utóiratokat" is találunk a beszámoló végén, melyben Kisjuhász Dorina, Molnár Csaba, Kallai Zoltán és Sipos Dia egykori diákjaink elevenítik fel kisiskolás emlékeiket két évtized távlatából.
Nagy Attila SchP ig.
***
Mi, alsósok 20 éve kezdtük...
Sokszor megtapasztalhattuk, mi, kecskeméti piaristák, hogy kegyeltjei vagyunk rendünk alapítójának, Kalazanci Szent Józsefnek, illetve hát magának, a Jóistennek. Már az maga felér egy csodával, hogy a Kecskeméten való letelepedés óta, 1714-től folyamatosan működhettek a piaristák városunkban. A történelem viharai miatt persze nem volt mindig zökkenőmentes a piarista jelenlét, de összességében 302 éve a város szolgálatában állunk. Az iskola egyik legnehezebb időszakát a II. világháború utáni idők jelentették. Az 1945-ös iskolareformmal létrehozott Piarista Általános Iskolát '48-ban megszüntették, csak a gimnáziumi oktatás maradhatott meg hosszú évtizedekre. Az országban csak két helyen, Budapesten és Kecskeméten engedték működni a piaristákat.
A kecskeméti impozáns iskolaépületet („iskolapalotát") elfelezték, és egy állami általános iskolát költöztettek be a piarista fiúgimnázium mellé. Az egyik részben a kommunista címer, a másikban a feszület oltalma alatt folyt a tanítás hosszú éveken át. Erre a disszonáns helyzetre a rendszerváltás hozott megoldást. 1993 nyarán a piaristák visszakapták a várostól a teljes épületüket. A megszűnt Jókai Mór Általános Iskola felső tagozatos diákjait átvette a piarista rend, így a gimnáziumi oktatás mellett az ő tanításuk is elindult Kozicz János igazgató úr vezetésével. Stratégiai kérdés volt, hogyan történik az ötödik osztályosok utánpótlása, a felső tagozatra történő beiskolázás. Erre a legalkalmasabb megoldásnak az alsó tagozat újraindítása látszott. Ezt a döntést sok vita előzte meg a tantestületben. Végül is Kállai Emil tartományfőnök atya megszavaztatta a pedagógusokat, majd engedélyezte az alsó tagozat indítását. Pontosan 50 évvel az első Piarista Általános Iskola elindítása után, 1996 szeptemberében 30 elsős kisdiák kezdhette meg tanulmányait az „alma mater" falai között. Kiváló lehetőség volt ez azon kecskeméti családoknak, akik kisgyermekeik katolikus nevelésében gondolkodtak.
Izgalmas időszak kezdődött. A kamasz fiúk mellett megjelentek az apró, csicsergő, játékos, rohangáló, olykor hangoskodó kisdiákok. Eleinte a tanári kar vegyes érzelmekkel viszonyult a kisgyermekekhez. Új pedagóguskollégáikat, az első két tanítónőt, Szabóné Adorján Erikát és Sz. Tóth Évát viszont szeretettel fogadták, segítették. Az akkori piarista igazgató, Futó Béla gyakorta látogatta az iskola kis elsőseit, örömmel vett részt rendezvényeiken és büszkén figyelte a tanulmányi versenyeken elért szép eredményeiket.
Örömteli volt megélni az indulást követő növekedési trendet. A következő tanévben már két párhuzamos osztály indult évfolyamonként, 2009-tól pedig három. A 2012/13-as tanévtől külön alsós tagozatvezető koordinálja az iskolai munkát. Az itt tanító pedagógusok száma napjainkban 25 fő. Modern pedagógiai módszerekkel, magas színvonalon oktatjuk/neveljük a kicsinyeket. Munkánkat nagyban segíti a kiemelkedő taneszköz-ellátottság, továbbá, hogy saját gyógypedagógusunk, pedagógus asszisztensünk van. A gyerekek tanulmányi, képzőművészeti, sport eredményei igazolják iskolai munkánk eredményességét. Régóta egyértelmű és nyilvánvaló, hogy nem volt hiábavaló a kezdeti vágyunk, álmunk: helye van a kicsiny gyermekek nevelésének/oktatásának is a piarista iskolában.
Immár 20 éve annak, hogy az első tanítványok nagy várakozással és izgalommal elkezdték tanulóéveiket itt, a kecskeméti Piarista Iskolában. Mára már felnőttek: közgazdászok, mérnökök, orvosok, pedagógusok... lettek; és bizalommal reméljük, hogy példás életű édesanyák, édesapák is lesznek (vagy már azok is). Reméljük, saját gyermekük nevelését/oktatását is szívesen bízzák egykori iskolájukra.
Szabóné Adorján Erika a Piár első alsós tanítója
Utóirat a volt tanítványoktól:
Sipos Dia:
Hogy milyen érzés, hogy az elsők lehettünk? Hát nekem fel sem tűnt. Gyermekként mi ezt nem is fogtuk fel, csak a szülők, tanárok mondogatták nekünk. Minden gördülékenyen működött, Erika néni szakértelme pedig kimagasló volt. Nekem a legeslegelső emlékem Kisjuhász Dorinához köthető, aki épp nekem dicsekedett el, hogy milyen szép nagy tolltartója van.
Az első nagy találkozások után csak sodródtunk az árral és jobbnál jobb dolgok történtek velünk. A fülöpházi homokdombokon történő túrázásunk után nem kis homokmennyiséget vittünk be magunkkal a házba. :) Emlékezetembe ivódott Béla bácsi reggeli tornája is. Az úrihegyi családi nap, a tiszaugi „sárcsúszda", az osztálykirándulások és természetesen a római osztálykirándulás is gazdagabbá tette diákéveinket. Nem tudom, hogy egyszer ki jutok-e még Rómába, de ha igen, biztos az osztálykirándulás fog eszembe jutni először. A lelki gyakorlatok Szankon és az odavezető út a kisvasúton emlékezetes maradt számomra (bár ez már felső tagozat ha jól emlékszem).
Ennek az osztálynak köszönhetem én is a legjobb barátnőimet, akikkel még mindig napi kapcsolatban vagyunk és havi egyszer minimum találkozunk. És végül, de nem utolsó sorban ebből a jó kis csapatból került ki az én párom, akivel már több mint 6 éve boldogítjuk egymást. :)
Én nem tudom, hogy mi alapján válogattak ki minket, de ennél összetartóbb és jobb csapatot nem is válogathattak volna össze. :)
Kisjuhász Dorina:
Szerintem senki nem volt ennyire "ultra" hogy Rómába menjen osztály kirándulni. Ezt is Erika néninek köszönhetjük! Persze sok más egyéb mellett aminek az akkor elvetett magja a felnőtt életünkben meghatározott minket és beépült a személyiségünkbe. A piarista évek a bensőnké váltak. Nekem meghatározó még mindig. Azon kívül a legjobb barátnőimet köszönhetem az általános iskolának és sok testvérként magamhoz ölelhető barátot. Semmiért nem cserélném el!
Molnár Csaba
Az, hogy az osztály tagja lehettem, kicsit olyan érzés, mint ha részese lehettem volna egy kísérletnek ami sikeres volt és azóta is remekül működik. Van egy saját fiú „bandám" a MAG, Akikkel 20 éve nagyon jó barátságot ápolok. Azon kívül sok embert megismertem a nagy világban, de sehol nem találkoztam ilyen összetartó osztállyal, mint a mienk volt. A mai napig próbálok minden évben szervezni egy kisebb nagyobb összejövetelt, ahol 15-20 fő vesz részt rendszeresen. Rengeteg jó dolgot tudnék felsorolni még: osztálykirándulások, lelkigyakorlatok, sportnapok. Záró mondatként annyit, hogy SZERETLEK TITEKET!
Kallai Zoltán:
Amikor elkezdtük, nem is sejtettük minek is vagyunk a részesei. Büszkeséggel tölt el, hogy úttörői lehettünk egy olyan dolognak, ami iskolánk életében is döntő jelentőségű fordulat lett. Barátokra, cimborákra, nagyon erős kötelékre tettünk szert, mely egész életünkre kihatással van. 1996 szeptembere mindannyiunk életét megváltoztatta (még a Holdra szállás sem akkora jelentőségű számunkra, mint hogy egymásra találtunk). Van, akikkel alig nyolc év, van akikkel nyolc, de vannak akikkel 12 éven keresztül koptattuk együtt az iskolapadot. 20 éves barátságról nyugdíjas korukban számolhat be az emberek többsége, de mi már 30 éves korunk előtt is elmondhatjuk ezt. :)
