A Rákóczi Szövetség által támogatott utazás:

Időpont: 2022. október 22 – 24.

Az utazás apropóját az adta, hogy a kecskeméti Piarista Gimnázium 11.c osztálya volt a tavalyi tanévben az 1956-os emlékműsor megálmodója és előadója, valamint az, hogy a Nagykárolyban lévő magyar nyelvű Katolikus líceummal szerettük volna feleleveníteni a testvériskolai kapcsolatot.

Az első napon út közben részt vettünk egy vasárnapi szentmisén Tápiószelén. A misét követően a templom bemutatását is meghallgathattuk, majd egy helyi piarista öregdiák mesélt hatvanas évekbeli diákéletéről. Ezután sok-sok kilométert magunk mögött hagyva ellátogattunk Széphalomba, A Magyar Nyelv Múzeumába, ahol többek között egy Petőfi vándoréveiről szóló tematikus kiállítást, illetve a Kazinczy Mauzóleumot és a Kazinczy-család sírját is megtekintettük. Interaktív játékok közül többek között kipróbálhattuk az árnykép rajzolást, a madártollal való írást és a pecsétnyomást is.

Ezután a diákok kérésére Sátoraljaújhelyen rövid bobozás következett, majd Géberjénben látogatást tettünk a Szamos völgyében. Láthattunk vízen úszó malom rekonstrukciót, Jékey kúriát megannyi érdekességgel, jelenleg harang nélküli harangláb tetejére mászhattunk. Aztán tovább utazva elfoglaltuk a szállást, ahol első este az osztály fiú tagjai adták az esti programot, a közösségépítő játékot.

Másnap korán indultunk Nagykárolyba, ahol a Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum igazgatónője, Kocsis Alíz fogadott minket. Az iskolalátogatás után a Piarista templomba mentünk, ahol csatlakozott hozzánk a XI. b osztály két kísérő tanárral, Kiss Hajnalkával és Fazakas Mónikával - rövid idegenvezetés után, kipróbálva a templom csodálatos akusztikáját elénekeltük iskoláink himnuszát, az Oh, Patert.

Ezt követően a Városháza dísztermébe érkeztünk - az egykori Szarvas Fogadóba, ahol Petőfi és Szendrey Júlia először táncoltak egymással, és bár látták egymást korábban, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy valójában itt ismerkedtek meg. A nemrég stílusosan felújított teremben, ahol jelenleg az önkormányzat gyűlései és konferenciái zajlanak, következtek az ünnepi műsorok. Elsőként a nagykárolyi diákok, majd a kecskeméti csapatunk megemlékezése következett. A tavaly tanult műsor részlete (Magyar vagyok) egy év érlelődés után még szebben és meghatóbban szólalt meg, mint a tavalyi műsoron. Többek szemébe könnyeket csalt. Leginkább ezekért a pillanatokért jöttünk. Izgalommal, mégis nagy örömmel teltek ezek a kiemelten fontos percek. A műsorokat ismerkedő játék követte, majd kilátogattunk a temetőbe, ahol megkoszorúztuk Márton Attila, egykori 56’-os református lelkész sírját, himnuszt énekeltünk, valamint spontán, de igen értékes beszélgetést folytattunk a helyi temetőőrrel.

A délután folyamán a diákok 4-5 fős csoportokban fedezték fel Nagykároly látnivalóit, valamint gasztronómiai kiválóságait.  Beszámolóik szerint a Károlyi kastély kertje, valamint a Bizarre foods vendéglő aratta a legnagyobb közönségsikert. A szálláson vacsora után csapatépítő játék következett, ezúttal a lányok szervezésében és lebonyolításában.

Az utolsó napi programunk Érmihályfalván indult, ahol megkoszorúztuk az érmihályfalvi csoportnak emléket állító emlékművet. Ezután utunk Nagyváradra vezetett, ahol a város nevezetességeivel ismerkedtünk meg.

Bukovszki Erika

Fehérvári Gábor