"A középkor egyik legnépszerűbb szentjét ünnepeljük november 11-én. Szent Márton, aki már fiatal korában is nagylelkűségéről és jóakaratáról volt híres – segítette a szegényeket, elesetteket és betegeket, az emberek ezért pedig olyannyira szerették, hogy püspökké akarták avatni. Erre viszont főhősünk már kevésbé vágyott, ezért a kinevezés elől el is bújt – egy libaólba, ahol az állatok hangoskodásukkal azonnal lebuktatták, így Márton püspök, majd később szent lett.
Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani. Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal, mert a rigmus szerint:
„Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.” "
A gyerek libasültet ugyan nem, de pompás papírból készült kislibákat készítettek a technika órán Zsuzsa nénivel.
Forrás: Wikipedia
