Eljött ez a nap is, amit szinte mindenki izgatottan, kíváncsian várt. Október 26-án egy csütörtöki napon az első 4 tanóra után elkezdődött a várva-várt lelki gyakorlat. Bea tanárnő (a mi osztályfőnökünk), Martin tanár úr és Dani Atya vezetésével az osztály elhelyezkedett a körbe helyezett székeken. Először időskálára álltunk fel aszerint, hogy ki hogy érzi magát. Ezt követően megbeszéltük neveink jelentését és hogy ki hogyan szereti, ha szólítják. Lehetőségünk volt önmagunk megismerésére is. Voltak kiscsoportos feladatok, ahol azokkal az osztálytársainkkal beszélhettünk, akikkel eddig még nem sikerült kapcsolatba lépni. Sok kreatív feladat volt, késő délután pedig mindenki olyan tárgyat kellett készítsen, amivel egy picit saját magát is jellemezni tudta. Elcsendesedésre adott alkalmat az esti imaóra, ami nagyon belsőségesre sikeredett. Együtt vacsorázás és a közös filmnézés közben a közösségünk kezdett egyre jobban kialakulni.
Második napon érdekes feladat volt az, amikor mindannyian egy pokrócon álltunk és ezt meg kellett fordítanunk úgy, hogy senkinek sem volt szabad lelépni róla. A lelkigyakorlat során közelebb kerülhettünk Istenhez is, akár egy feladat vagy egy zenehallgatás alkalmával. Nagyon sok jókedvvel és odafigyeléssel telt el ez a 2 nap, ami szerintem az osztály számára örök emlék marad. Akinek nem volt még ilyenben része, mint például nekem, nagyon pozitív élmény volt. Lehet , hogy mindenki úgy ment haza, hogy végre, de ez csak azért történt, mert mindenki elfáradt.
Szabó Andrea
