300. jubilemi évünk patrocíniumi lelkinapja három fő téma köré csoportosult:
ünneplés, emlékezés; példaképek, szegények szolgálata.
Elsőként Kozicz János tanár úr mesélt élményszerűen iskolánk 300 éves történetéből, diavetítéssel illusztrálva az igen komoly kutatómunka során összegyűjtött információkat.
Meghívott előadóként Rockenbauer Barnabás ferences testvér a sporton, azon belül a labdarúgáson keresztül folytatott evangelizációs tevékenységét mutatta be a 7-8. osztályosoknak, személyes tanúságtételével hitelesítve az elmondottakat.
A másik meghívott előadó, Orbán-Horváth Éva hitoktató, gyermekdramatikus az 5-6.-osokkal osztotta meg a létminimum határán, a társadalom peremén élők között szerzett személyes tapasztalatait, és Kalazancius példájára hivatkozva elgondolkodtatott bennünket a szegények iránti felelősségünkről, illetve a szolidaritás megvalósításában minket akadályozó előítéletességünkről.
Agócs Andrea tanárnő pedig - kapcsolódva a múlt vasárnap, Krisztus Király ünnepén felolvasott evangéliumi részhez (Mt 25,31-46) - azt villantotta fel, hogy az Egyház milyen területeken van jelen szolgálatával a társadalomban, továbbá hogy az iskolának milyen lehetőségei vannak a diákok szociális érzékenyítésében, végül egy nem mindennapos területről, a börtönben lévők szolgálatáról osztotta meg velünk gondolatait.
Minden osztályban két-két kiscsoportos foglalkozásra is sor került, melyet az osztályfőnökök és a maguk mellé választott kollégák vezettek, beszélgetéssel, változatos gyakorlatokkal, dramatikus játékokkal mélyítve el a lelkinap alapgondolatait.
Mindezt a tornacsarnokban egy különlegesen szép bűnbánati liturgia tette teljessé, melyen órás váltásban, évfolyamonként vettek részt a diákok. Miután a leterített szőnyegre ülve meghallgatták Nagy Attila igazgató atya és Fórián-Szabó Zoltán plébános úr ráhangoló szavait, Borbás Márta tanárnő zongorakíséretével taizéi énekeket énekeltek, és a jelenlévő gyóntató atyáknál a bűnbocsánat szentségéhez járulhattak.
Hálás köszönet előadóinknak, a lelkiségi munkacsoport tagjainak, az atyáknak és minden tanár kollégának, hogy időt, fáradságot nem kímélve készültek erre a nagy jelentőségű napra, és a Patrocínium ünnepére készülve odaadó figyelemmel segítettek diákjainknak elmélyülni Kalazancius karizmájának, szellemi-lelki örökségének kimeríthetetlen gazdagságában.
