Kedves Szülők!
Alig kezdődött el, és máris a végéhez közeledik a tanév. Végzőseink néhány hete ballagtak, és a többieknek is már csak egy hónap van hátra a nyári szünetig. Hagyományosan ebben az időszakban szoktunk küldeni Önöknek egy pár soros jellemzést, értékelést gyermekük fejlődéséről, arról, hogy – néhány fontos szempontot figyelembe véve – milyennek látjuk őt. Ezt a rövid értékelést e-mailben vagy postai úton juttatjuk el Önökhöz.
Az előző hírlevél óta eltelt időszakról
Március végén a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet (KPSZTI) szakértői az iskolai és kollégiumi élet egészét áttekintő, négyévenként esedékes vizsgálatra érkeztek hozzánk. Tájékozódtak az előző vizsgálat óta eltelt időszakban végzett munkánkról, eredményeinkről, megvizsgálták, hogy a működésünk eleget tesz-e minden törvényi előírásnak, és a tanárokkal, diákokkal, és a helyben lakó szülőkkel való találkozás mellett kíváncsiak voltak néhány kollégista diák szüleinek a véleményére is. A kiküldött kérdőívekre érkezett válaszok alapján úgy érezzük, hogy fontos lenne minden kollégista diák szüleinek a véleményét megismernünk. Ezért úgy döntöttünk, hogy a jellemzéseket tartalmazó levélhez csatolva ezeket a kérdőíveket is elküldjük Önöknek.
Március 12-én közös keresztúton, április 9-én fakultatív kollégiumi szentmisén vettünk részt a Czollner téri Szent Erzsébet templomban. Ennek a két hónapnak fontos eseményei voltak azok a kollégiumi foglalkozások is, amelyeket a kecskeméti HELPI (Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda) munkatársai tartottak nekünk. Ezek a foglalkozások a kisebbeket a helyes kommunikációban és önismeretük fejlődésében, a nagyobbakat pedig a nehéz élethelyzetek megoldásában segítették.
Április 29-én elbúcsúztattuk a 12-es kollégistákat. A lányoknál régi, szép hagyományai vannak ennek az eseménynek, a fiúkollégiumban pedig most keressük azt a formát, ami a jövőben alkalmas lehet a végzősöktől való elköszönésre. Első próbálkozásként összekötöttük ezt az alkalmat a kilencedikesek befogadásának néhány éves hagyományával: a végzősök ünnepi vacsoráján legfiatalabb társaik szolgáltak fel, majd műsort adtak számukra, melyet hagyományos bátorságpróba és fogadalomtétel követett.
Az év egyik legnagyobb és legfontosabb rendezvénye az április 30-án délutántól másnap délig tartó közösségi nap volt, amikor a megszokott hétköznapi keretektől eltérő formában lehettünk együtt. A hosszas tervezés és szerteágazó szervezőmunka meghozta az eredményét: tanárok és diákok egyaránt jól éreztük magunkat, és bár nagyon elfáradtunk, maradandó, szép élményekkel lettünk gazdagabbak. (Mindkét búcsúztatóról és a közösségi napról képes beszámolót olvashatnak honlapunkon). Ezúton is szeretném megköszönni, hogy a szokatlan időpont ellenére – felismerve törekvéseink fontosságát – úgy szervezték a családi programokat, hogy a diákok részt tudtak venni ezen az eseményen.
Az év végéig hátralévő hetekről
Talán még emlékeznek az irodalmi teaházról szóló beszámolónkra. Minden tanévben két „teázós estét” szoktunk szervezni, melyeknek közös jellemzője, hogy nem egy-egy meghívott vendég, vagy csoport produkciója áll a középpontban, hanem saját magunk (tanárok és diákok) próbálunk egymásnak „művészi élményt” nyújtani, megmutatva magunkból valami olyasmit, amire a munkás hétköznapokban kevesebb lehetőség van. Az idei „zenés teaházat” május közepén tartjuk majd.
Szintén ebben a hónapban látogatunk el a kecskeméti Rajzfilmstúdióba, ahol a „Vizipók - Csodapók”, és a „Magyar népmesék” című sorozaton kívül számos világhírű alkotás is készült.
Június első hetében a lánykollégium kertjében tábortűzzel, játékokkal és közös énekléssel kezdjük majd meg a kollégiumi év lezárását, amit az utolsó héten záró szentmise, közös ünnepi vacsora, és Csonka Zoltán tanár úr zenekarának koncertje tesz majd teljessé.
Jövőre…
Régi vágyunk, hogy szorosabbá, intenzívebbé tegyük a kapcsolatunkat Önökkel, szülőkkel. Ezek az évek igen fontosak a gyermekek (fiatal fiúk és lányok) fejlődése szempontjából, és hiszünk abban, hogy a legjobb eredményt akkor érhetjük el, ha együttműködünk a közös cél érdekében. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy látjuk, hogy a hagyományos szülői értekezletek és fogadóórák nem biztosítanak alkalmas kereteket az együttgondolkodáshoz, ezért azt tervezzük, hogy szeptembertől évfolyamonként tartunk majd évi két-három találkozót Önökkel, aminek az időpontját személyes egyeztetés után jelöljük ki, hogy a lehető legtöbben jelen lehessenek.
Reménykedem benne, hogy az év végi hazaköltözés alkalmával egy-egy kézfogásra, néhány szóra személyesen is találkozhatunk majd. Addig is sok türelmet és kitartást kívánok mindannyiuknak:
Tisztelettel:
Ábel István, kollégiumvezető