Róma szívében, ha sétálgatunk, sok-sok csodálatos épület között megbújik egy kívülről jelentéktelennek látszó templom, és a hozzá tartozó rendház a Piazza Navona közelében. Nem hiszem, hogy turistaként időt szakítanék rá.
Pedig ezek a többszáz éves falak történelmet jelentenek a mindenkori piaristák számára, s megrendítő élményt azoknak, akiknek életük során közük volt ehhez a tanítórendhez. Itt vannak az első iskola falai, s itt rejti a főoltár az iskolaalapító Kalazanci Szent József hamvait. A piarista központ ez, és a San Pantaleo templom.
2008. június 24-én késő délután busszal vágtunk neki 48-an - kis piarista diákok, szüleik és testvéreik - hogy egy hetet együtt töltve élményekben, lelkiekben meggazdagodva térhessünk vissza. Szállásunk a Szent István Zarándokházban volt.
Az első napot a Vatikán „megismerésére" szántuk. Mindannyiunknak más-más jelentette aznap az élményt, de ilyen csodálatos látványra senki nem számított. Turisták ezreivel sétáltunk a Szent Péter Bazilika falai között, s nem győztünk betelni az élménnyel. A következő napokon a Lateráni Palota melletti San Giovanni Bazilika, a Santa Maria Maggiore, a falakon kívüli Szent Pál Székesegyház volt a célunk. Az ókori Róma útjain is sétáltunk, a Colosseum megtekintését sem hagytuk ki. A Domitilla Catacomba többszáz éves labirintusában sétálni is izgalmas volt.
Az éjszakai világváros élménye szintén maradandó emlékké vált. A Trevi kútba mindenki dobott be pénzt, a gyerekek még késő este is fáradhatatlanul szaladtak fel a Spanyol lépcsőn. A kivilágított emlékművek (Vittorio Emmanuel) pazar látványt nyújtottak.
Róma falait elhagyva egy délutánt a Tirrén-tenger partján töltöttünk, ahol az ostiai ásatások ritka kincseiben gyönyörködtünk, majd a tenger hűsítő habjaiban merültünk el. Kicsinek, nagynak egyaránt vidám, játékos program volt ez.
Utolsó napunk a vasárnap volt, melynek fénypontjaként a piarista központ meglátogatását terveztük. Egy spanyol atya várt bennünket, aki megengedte, hogy „birtokba vegyük" egy rövid időre az épületet. Először az emeleti teremben - mely az első tanterem volt - elénekeltük a piarista himnuszt. Megtekinthettük Kalazanci Szent József szobáját, ahol dolgozott és utolsó óráit töltötte, személyes használati tárgyait, ereklyéit. A templomban a Szent sírjához térdelve - mely a templom főoltárának alsó része - adtunk hálát és kértük közbenjárását. A kicsiny kis kerengős, pálmafás udvar újra megtelt a zsibongó gyermekek hangjával. A ragyogó nyári égbolt visszatükrözte azt a lelki békét, melyet akkor mindnyájan átérezhettünk.
A római élményeket a Szent Péter téren Szentatyánk vasárnap déli áldásával koronáztuk meg, mely egyben a Szent Péter napi búcsúi szentmise zárása volt.
Este közös fagyizással búcsúztunk az Örök Várostól. Másnap Assisi
érintésével tértünk haza.
Róma szívében sok-sok csodálatos épületet láttunk, de az a kis jelentéktelen templom a Piazza Navona közelében, mindannyiunk számára a legbensőségesebb, legszentebb emlék marad. És mint a város is - örök.
