Október 18-án a 7.a osztály a tiszakürti arborétumba ment tanulmányi kirándulásra Mónika néni vezetésével.
Megérkezésünk után az idegenvezetőnk sok érdekeset mesélt a kert eredetéről. Elindultunk az erdőbe, ahol rengeteg különleges fát mutatott. Most néhány érdekeset emelek ki közülük.
Elsőként megálltunk egy őskorból fennmaradt fánál, a gingkónál. Ennek a levelei legyező formájúak, és a belőle készülő gyógyszer javítja a koncentráló és emlékező képességet.
Az amerikai fűszercserje érdekes, fűszeres illatú leveleiről kapta a nevét. A tiszafa nem túl magas, tűlevelű cserje. Szára, levele, termésének magja mérgező, kivéve termésének piros gyümölcshúsát. Az óriási mamutfenyő egy kb.15-20 méter magas példányát csodálhattuk meg.
Láttunk inka eredetű varázsmogyorót és varázsfát, melyek arról kapták a nevüket, hogy mikor megérnek, hangos pattogás közben nyílik ki a termésük. A kanadai simafenyő tűlevelei selymes tapintásúak és hajlékonyak voltak.
Egy közel 100 éves tölgyfát is megnéztünk. Ez az arborétum legidősebb fája. Az osztály körbeállta, hogy átfogja vastag törzsét. A platánfának különböző fajait láttuk. Az egyik osztálykép egy olyan különleges platánfa alatt készült, mely három fa összenövéséből keletkezett.
Az erdei séta után 1 ½ órás szabadidőt kaptunk, amikor mindenki azt csinálhatta, amihez kedve volt. Mielőtt hazaindultunk volna, lementünk a Tisza-partra. Kipróbáltuk a visszhangot, majd a télire a partra húzott hajókikötőn táncoltunk.
Nagyon szép, őszi napot töltöttünk el az arborétumban.
Képek: Kriskó Ádám Szöveg: Szeleczki Flóra 7. a
