Jankulár András vagyok, az iskola 11. évfolyamos diákja, és nagyjából két hónappal ezelőtt úgy döntöttem, hogy szívesen eltöltenék 6 napot, 6 többé-kevésbé ismert, és körülbelül ugyanennyi számomra teljesen ismeretlen tanárral, egy idegen országban.
Ezt a döntésemet akkor is, és azóta is remek döntésnek tartottam/tartom.
Olotban lehetőségem nyílt megismerni egy teljesen új pedagógiai módszert, aminek az alapja a projekt alapú tanulás (PBL). Egy projekt során több tantárgyat is érintenek, így mindenki megtalálhatja a hozzá közel álló részt. További technikai részletek olvashatók a honlapon, több, a kurzusról szóló cikkben.
A módszer nagy hangsúlyt fektet az együttműködő tanulásra, ugyanis a diákok a tanóráik nagy részén 4-es csoportban dolgoznak. Ezzel elsajátíthatnak igen hasznos képességeket, olyanokat, amelyek majd a későbbi tanulmányaikban és/vagy munkahelyükön előnyükre válhatnak. Kiemelten fontos, hogy a jobb képességű tanulók segítsék rászoruló társaikat, ezzel ők is jobban elmélyítik a tananyagot, valamint a tanárt is részben tehermentesítik. Amikor az iskola diákjaival beszéltem, akkor ők ezt emelték ki a legnagyobb pozitívumként, hogy ha valamiben elakadnak, nem kell tanárjaiknak 30 felé szakadniuk, hanem elég a csoportjukon belül megbeszélni a problémát, és ott meg is oldják azt. A tanárok nagyobb mozgásteret hagynak a diákoknak a feladatukban, így nem „parancsra” végzik a dolgukat, hanem belső indíttatást éreznek rá. Ez növeli a tanulók önálló problémamegoldóképességét is, ami szintén hasznos tudás.
Természetesen a képzés közben a saját oktatási rendszerünkről is forogtak a gondolataim, összehasonlítva a két módszert, az én szememben a SUMMEM elnevezésű projektalapú oktatási metódus, (sajnos) kiütéssel legyőzi a mi hagyományos rendszerünket. Egyetlen hátránya a SUMMEM-nek az, hogy kevesebb lexikális tudást közöl és mondat vissza a diákokkal, bár ezt a magam részéről nem éltem meg hátrányként. Ellenben olyan képességeket szereznek a diákok, amire itthon jóval csekélyebb eséllyel pályázhatnak. Bár még csak 16-szor lett felvágva a születésnapi tortám, mégis úgy gondolom, hogy sokkal hasznosabb az ún. nagybetűs életben, megtanulni csapatban, másokat segítve dolgozni, önállóan problémát megoldani, megtanulni elmélyülni egy témában anélkül, hogy erre külső tényezők kényszerítenének, mint fejből tudni azt, hogy mikor és ki ellen aratott győzelmet Nagy Sándor, mi az a kváziplasztikus asztenoszféra, hogy megy végbe a sejtlégzés vagy hogy milyen hangtörvény érvényesül ha azt mondod hogy „réztál”.
Ami még számomra idegenként hatott, hogy az itt tanuló diákok kivétel nélkül szeretnek iskolába járni és ilyen feltételekkel tanulni. Ez a hozzáállás nálunk aligha elképzelhető, és nem gondolom, hogy a két oktatási rendszer diáksága alapjaiban eltérő lenne.
Nem gondolom azt, hogy a SUMMEM lenne az oktatás Messiása, de nagyban hozzájárulna a magyar tanítás korszerűsítéséhez. Ami már lassan mindenki számára tény, hogy egy ehhez hasonló változáson nekünk is végig kell mennünk, ha azt akarjuk, hogy iskoláink diákjai továbbra is kiemelkedő értéket képviseljenek felnőttkorukban.
A piarista iskolákban rálátásom szerint megvan a vágy a fejlődésre és a korszerűsödésre, már csak az ország többi részének kell csatlakoznia és rengeteg időt és energiát belefektetnie.
A messzinek tűnő cél, korunk magyar társadalmának egyik legfontosabb feladata lehet, ezért a célért sok áldozatot kell, mitöbb sok áldozatot érdemes hozni, mert a végeredmény hosszútávon a világelitbe emelheti és megváltoztathatja a híres negatív magyar hozzáállást.
Köszönöm a lehetőséget és az itt szerzett tudást!
