Résztvevő diákok: Szabó Gábor (2009a), Gábor Tamás (2009b), Székely Norbert (2009b), Kiss Kristóf (2010b), Siklósi Balázs (2012b), Sánta András (2012a), Fekete-Szabó Ádám (2013a). A két kísérőtanár Ábel István és Nagy Attila SchP volt.
Az alábbiakban Szabó Gábor öregdiákunk túrabeszámolója olvasható, aki vállata a grandiózus utazás krónikási szerepét.
A északkelet-európai körutazás rövid krónikája
1. nap (július 12., hétfő):
Reggel, a végtelenül soknak tűnő táska, étel, ital, kosár, doboz, láda viszonylag gyors és ügyes mikrobuszba pakolása után indultunk el Kecskemétről. Magyarországon és a Felvidéken gyorsan átrobogtunk. Első megállóhelyünk a dél-lengyelországi Orawkában volt, ahol egy, sok magyar vonatokozással is rendelkező, XVII. századi barokk templom áll. A település és temploma valamikor a történelmi Magyarország Árva megyéjéhez tartozott. A főoltáron Szent István és László király szobrait láthattuk. A templomban egy kedves nővér magyar nyelvű templomleírással lepett meg bennünket. A templom tornya nem barokkos, hanem később, a XX. században épített fatorony. Orawka után Krakkóba indultunk. Krakkó a XVI. századig Lengyelország fővárosa volt, így különösen nagy történelmi múlttal rendelkezik. A városban megtekintettük a Wawelt, a királyi várat az ott lévő hatalmas katedrálissal. Ezután az óváros következett, ahol megnéztük a jezsuiták és a krakkói piaristák templomát, majd a gótikus Mária-katedrálist, a Krakkói Érsekség főszékesegyházát. A főszékesegyház közelében található a III. (Nagy) Kázmér lengyel király által épített posztócsarnok. Éjszakára egy Krakkó közelében lévő kempingben szálltunk meg.
2. nap (július 13., kedd):
Délelőtt Lengyelország fővárosa, Varsó felé utaztunk. A városba érve a Kultúra és Tudomány Palotájának hatalmas, égbe nyúló épülete magasodott fölénk, melyet az 1950-es években épített „a dolgozó nép" a moszkvai Lomonoszov Egyetem mintájára. A legtöbb látványosság azonban az óvárosban volt, ahol elsőként a Lengyel Tudományos Akadémia épületét találtuk meg, az előtte lévő téren pedig a nagy lengyel csillagász, Kopernikusz szobrát (aki mellesleg katolikus pap is volt). A történelmi városközpontban csodálatos épületek emelkedtek egymás után: a Szent Kereszt-templom, a Varsói Egyetem, majd a királyi palota óratornyos épülete, előtte III. Zsigmond király szobrával. A királyi palota után hangulatos, szűk és sötét kis utcácskák következtek. Itt találtuk meg a Szent János-katedrálist, a XV. századi várfal maradványait és az óváros központi, rendkívül hangulatos, középkorias piacterét, ahol bájos verkli zene fogadott minket. Ezek után még néhány kisebb nevezetességet is megtekintettünk, majd mikrobuszunkba szállva elindultunk Litvánia felé.
3. nap (július 14., szerda):
Egész éjszaka utazva éjjeli két óra felé értünk Litvánia fővárosába, Vilniusba. Vilnius történeti jelentősége és látványossága elmarad a következő fővárosok (Riga és Tallin) mögött, mindesetre nagyon hangulatos hely. Hajnalban fedeztük föl a várost, emberrel alig találkoztunk, bár egy-két barátságos, éjjeli mulatozásból hazafelé kóválygó fiatallal sikerült szóba elegyednünk - főképp az igazgató úrnak. A város főbb nevezetességei az érseki katedrális, amely klasszicista stílusban épült, s nemrég újíthatták fel, mert remek állapotban volt. Láttunk jellegzetes, téglából épült gótikus templomot és nagy, barokk templomokat is. Az ország ugyan nagyrészt katolikus, de élnek itt orosz ortodox vallásúak is, így Vilniusban több ortodox templomot is láttunk (pl. a Szentháromság- és a Szentlélek-templom). A város középületei, hivatalai nagyrészt klasszicista stílusban épültek, s ezek is szép, felújított állapotban voltak. Miután elhagytuk Vilniust, az esős időben csak futólag tekintettük meg egy másik, nagy történelmi múlttal rendelkező város, Kaunas főterét. Ezután Lettország felé indultunk, kisebb, „véletlenül bekövetkezett kitérővel", melyet GPS-ünknek köszönhettünk, s amit nem bántunk annyira, mint amennyire bánhattunk volna, hisz bepillanthattunk a litván falusi-tanyasi életbe, s a végtelen mezőkön a jégkorszakból maradt hatalmas vándorköveket is megcsodálhattuk. Nem sokkal a lett-litván határ előtt található a Keresztek Hegye, egy kegyhely, ahol egy kis dombon keresztek ezrei-milliói állnak - a legkisebbektől a legnagyobbakig - jelezve sok-sok ember háláját, kérését, bánatát, örömét, imáját. Estefelé átértünk Lettországba, s egy Riga környéki kempingben szálltunk meg a Balti-tenger partján, ahol kellemes, meleg időben, langyos tengervízben, szelíd hullámok hátán, homokos tengerparton pihenhettük ki e hosszú nap fáradalmait.
4. nap (július 15., csütörtök):
Délelőtt még élveztük a meleg időt és a hűs tenger simogató hullámait, majd dél körül elindultunk Lettország csodaszép és történelmi emlékekben gazdag fővárosába, Rigába. A városháza előtt parkoltunk le, ahol - a nyár kellős közepén! - egy giccsesen feldíszített műkarácsonyfa fogadott bennünket emlékeztetve a karácsonyfa „születésének" ötszáz éves évfordulójára. A város legjellegzetesebb épülete a három monumentális, égbe törő katedrális, melyek tornyai az óváros szinte minden utcácskájából látszanak. Ezek közül a két nagyobbik, a Péter- és a Dóm-katedrális evangélikus templomok, a Szent Jakab-templom katolikus. A lettek egyébként nagyrészt evangélikus vallásúak, akárcsak az észtek, a finnek és az északi germán népek (svédek, norvégok, dánok). A város fő jelképe a Péter-katedrális, tetején hatalmas aranyozott kakassal, a mögötte lévő téren pedig a brémai muzsikusok szobrával. A Szent Jakab-templom utcácskájában pedig a „három testvér" egymásba épített középkori házacskája áll, előtte korhű kosztümökbe öltözött, mobiltelefonozó lovagokkal és giccses trillákat játszó rézfúvósokkal. Riga óvárosa egyébként igen hangulatos, mozgalmas. Fájdalmas búcsút véve Rigától elindultunk Észtország felé. Útközben még egy csodaszép fenyvesekkel-nyíresekkel határolt tengerparton megcsodáltuk a lemenő Napot.
5. nap (július 16., péntek):
Ismételten erőt véve magunkon (akárcsak Litvániában) egész éjszaka utaztunk, hogy elérjük az észt fővárost, Tallint, hogy másnap átutazhassunk komppal a Finn-öblön Finnországba. Éjszaka jártuk be Tallin középkori, hangulatos utcácskáit, megtekintve a hatalmas Szent Olaf-katedrálist, a városfalat és bástyáit, a csodaszép, gótikus stílusú, ma már lutheránus templomokat. Alapos bepillantást kaptunk az éjszakai Tallin életébe is (sok fiatal, zene, buli, sör, parti...). Hajnalban indult a kompunk a Finn-öblön keresztül a finn főváros, Helsinki felé. A háromórás kompút után - melyet nagyjából végigaludtunk - Helsinki közelében, Porkkala falunál, egy erdei utacska mellett, a végtelen fenyves szélén szálltunk meg medvéktől rettegve, szúnyogoktól kínzatva... Az erdő mellett található öblöcskében kellemesen meg is mártózhattunk, majd a meleg sziklákra kifekve süttethettük hasunkat, kipihenve az igen nehézre sikeredett nap fáradalmait.
6. nap (július 17., szombat):
Ez a napot a finn fővárosnak, Helsinkinek szenteltük. A városban elsőként a kikötői piac gazdag kínálatát szemléltük, a csodaszép piros paradicsomoktól és mosolygós szamócáktól a puha prémű rókabundán és kézzel szőtt sapkákon át az ezüstösen csillogó pikkelyű tengeri halakig. A piacteret távolról egy hatalmas, vörös téglából épült orosz ortodox katedrális uralja, mely a több mint száz éves orosz uralom emléke. Az ortodox templom megtekintése után a város legnagyobb temploma, a remek állapotban lévő ötkupolás evangélikus katedrális felé vettük utunkat. A város történelmi emlékekben nem túlságosan gazdag, de rendezett és modern. A városi sétán megnéztük a városi színház, a parlament, az opera, a nemzeti múzeum épületét, valamint a legnagyobb finn zeneszerző, Sibelius emlékművét. Elhagyva Helsinkit az eredeti finn főváros, Turku felé vettük az irányt, s este egy igen színvonalas, Turku melletti kempingben szálltunk meg, ahol a nehéz nap után tengeri fürdőzéssel, szaunázással, heverészéssel, gazdag vacsorával (szaftos sültcsirke, rizibizi, uborkasaláta, sütemény...) jutalmaztuk magunkat.
7. nap (július 18., vasárnap):
A közös szentmise és bőséges reggeli után késő délelőtt indultunk Turkuba. Turku történelmi emlékekben valamivel gazdagabb, mint Helsinki. Ezek közül is kiemelkedik a XIII. században, gótikus stílusban épült turkui evangélikus katedrális. Láthattuk még a modern Szent Brigitta-templomot, amely katolikus (nagy ritkaság ez az evangélikus Finnországban). A város nevezetessége még a XX. század elején épült neogót Mihály-templom, ahol evangélikus konfirmációnak lehettünk tanúi. Ezek után egy nagy, eredményteleneknek látszó városnéző séta következett, mely alaposan kiszívta az energiánkat, úgyhogy visszatérve az előző napi kempingben, ismét fürdőzéssel, szaunázással, finom étkekkel és italokkal kényeztettük magunkat.
8. nap (július 19., hétfő):
E nap fő célja volt, hogy átkelve a Balti-tengeren elérjük Svédországot és annak fővárosát, Stockholmot. Korán keltünk, hogy megvegyük a jegyet a turkui kikötőben a kompra. A Viking Line vállalat óriáskompjával utaztunk. A hajóút reggeltől estig tartott. Egy ilyen óriáskomp tulajdonképpen egy város: boltokkal, éttermekkel, kávézókkal, bárokkal, kaszinókkal... Az utazás éppen ezért nem volt unalmas: mindenki talált magának elfoglaltságot. Pihenhettünk a hajó fedélzetén, gyönyörködhettünk a Balti-tenger erdős szigetecskéiben vagy éppen a szőke hajú, kék szemű finn és svéd leányokban. A hajóbárban egy zongorista hölgy nyűgözött le bennünket csodaszép hangjával. Egy másik vendéglőben a legnagyobb meglepetésünkre egy magyar zenekar, a Pannonia Express Band szórakoztatta az utasokat, s miután az igazgató úr két szám között megszólította őket, tiszteletünkre a Kék Duna-keringőt játszották. A kilencórányi hajóút után aztán este hat-hét óra körül megérkeztünk Stockholmba. A szárazföldre való visszatérés után nagy nehezen - a helyiek segítségével - sikerült találnunk egy túlzsúfolt és drága kempinget a főváros közelében.
9. nap (június 20., kedd):
Ezt a napot „észak Velencéjének", a csodaszép svéd fővárosnak, Stockholmnak szenteltük. Korán keltünk, gyorsan elhagytuk a kényelmetlen kempinget, és elindultunk a belvárosba. Stockholmot nem véletlen nevezik „észak Velencéjének": a város a közvetlenül a tengerpartra, s a tengerpartot körülvevő kis szigetekre épült, melyeket számos híd köt össze egymással. A tengerparton zsúfoltan álló, emeletes, színes házacskák is Velencére emlékeztetnek. Miután a belváros szélében egy kis utcácskában leparkoltunk, elindultunk a kikötő felé. Elsőként a Svéd Királyi Palota tömbjét pillantottuk meg, melyet minden oldalról a nagy svéd királyok patinás bronzszobrai vesznek körül, így az erőskezű II. Gusztáv Adolfé, a nagy katonakirályé, XII. Károlyé, III. Gusztávé és XIV. Károly Jánosé. A palota udvarában bárki szabadon bemehet, de sajnos a jelenlegi svéd királlyal, XVI. Károly Gusztávval és családjával csak a képeslapokon találkoztunk. A királyi palota mellett található a nagynak éppen nem nevezhető székesegyház, amely sokáig a svéd királyok koronázási helye volt. A székesegyház közelében található a Svéd Tudományos Akadémia épülete, amelynek aulájában éppen egy Nobel-kiállítás volt berendezve. A szűk utcácskákon jutottunk el a csodaszép barokk belsővel és színes üvegablakokkal rendelkező ún. német templomig. Felkerestük a svéd királyok temetkezési helyét, a Riddarholm-templomot is (a föntebb említett királyok, továbbá a „nagy hódító", X. Károly Gusztáv, és svéd abszolutizmus megszilárdítója, XI. Károly is itt van eltemetve), majd a Városháza téglából épült gótikus épületét. Stockholm belvárosát a föntebb említett templomok mellet még a Klarakyrka nevű templom tornya uralja, így kívül-belül megcsodáltuk, majd Stockholm „Váci utcáján" át a királyi palota másik oldalánál jutottunk ki, s innen láthattuk a parlament, a nemzeti múzeum, a színház és az operaház épületét. Ezek után a híres stockholmi Skanzen felé indultunk, amely kétségkívül a város egyik legnagyobb nevezetessége: bemutatja a skandináv népek kultúráját, szokásait, hagyományait, hatalmas parkok, sőt még állatkert is található itt. Azonban Stockholm történelmi belvárosában kissé elszaladt az idő: sajnos a Skanzen bezárása előtt egy szűk órával érkeztünk meg, így fájó szívvel ki kellett hagynunk ezt a programot. Felkerestük a belváros szélén lerakott mikrobuszunkat, s elindultunk a svéd történelem egy másik jelentős központja, Uppsala felé. Egy, Uppsalától néhány kilométerre lévő, olcsó, csöndes, kellemes kis folyóparti kempingben szálltunk meg, ahol a nehéz Stockholm-néző nap után finom mákostésztával és -gubával, kártyajátékokkal és nagy alvással pihentük ki a fáradalmakat.
10. nap (július 21., szerda):
Nem keltünk túl korán, igényesen bereggeliztünk, majd komótosan elindultunk a svédek „Esztergoma", Uppsala felé. Itt található Svédország egyik legnagyobb, s mondhatni legjelentősebb temploma, az uppsalai székesegyház. Két hatalmas, égbe törő gótikus tornyát már a városba érkezés előtt, messziről láttuk. Ebben a templomban van eltemetve a Svédország védőszentje, Szent Erik vértanúkirály, az újkori svéd királyságot megteremtő I. (Vasa) Gusztáv király, valamint a leghíresebb svéd tudós, a XVIII. században élt Karl Linné. A katedrális megtekintése után fellépcsőztünk az uppsalai királyi vár épületéhez, amelynek szökőkútjában hűsítettük magunkat. A vár épületével szemben csodálatos látvány nyílik az uppsalai egyetem, a Gustavianum (nevét a fentebb említett I. Gusztáv királyról kapta) szépen rendezett botanikus kertjére. Uppsala nevezetessége a dóm mellett a Carolina Rediviva könyvtár, mely Svédország legnagyobb könyvtára. Mintegy húszezer középkori kéziratot őriznek itt, köztük a Codex Argentust, amely a Szentírás V. századi gót nyelvű fordítása, s ezért egyedülálló a maga nemében. Az iniciáléit színarannyal, a többi betűjét ezüsttel írták. Uppsalában élt és dolgozott Karl Linné, „az első számú svéd tudós", aki az élővilág rendszerezésének alapelveit fektette le, bevezette az élőlények kettős latin elnevezését, és rendszerezte a korában ismert növény- és állatfajokat, sőt még az ásványokat is. Megtekintettük Linné szülőházát, melyben a tudós saját gyűjteményei és használatai tárgyait állították ki. Csodaszép a ház mögött lévő botanikus kert, mely ma is úgy néz ki, ahogyan a nagy tudós életében. Uppsala megtekintése után egy svéd városkába, Storforsba mentünk, ahol számos magyar telepedett le 1948 után, többek között az igazgató úr néhány rokona is. Őket és leszármazottaikat próbáltuk felkutatni itt. Ezek után sietősen Norvégia felé vettük az utunkat. Egy késő esti, tengerpart babsalátás vacsora után éjszakába nyúlóan utaztunk, hogy minél hamarabb Oslóba érjünk.
11. nap (július 22., csütörtök):
E nap éjszakáján átléptünk Norvégiába, s egy hegyi folyó mellett elköltöttük könnyű reggelinket. Megnéztük a környék természeti látnivalóit (sziklás folyópart, fenyves hegyoldalak, tarka virágos útszélek...), majd elindultunk Oslo irányába. Előtte azonban egy tipikus norvég faluba, Drobakba kukkantottunk be. Itt megnéztük az Oslo-fjordot, majd egy kellemeset sétáltunk a faluban és annak tengerpartján. Rácsodálkoztunk a falu csöndjére, békéjére, virágos kertjeire és házaira, kis piacára és strandjára, a tengerben pedig a komótosan evickélő, áttetsző, kocsonyás medúzákra. Elhagyva ezt az idilli falucskát, Oslo felé indultunk. A norvég főváros messze nem rendelkezik annyi emlékkel, mint a másik két „viking" főváros, Stockholm és Koppenhága, mégis van ennek a városnak valamiféle varázsa. A rendkívül modern plázanegyedben parkoltunk le, s innen indult városnéző sétánk (vagy inkább városnéző „rohanásunk"). A város kikötőjéből azonnal feltűnt a modern, kéttornyú városháza, valamint a XIV. században épített Akershus erődítmény, amelynek falairól csodás látvány nyílik egész Oslóra. Innen indultunk a város belsejébe. Gyorsan beértünk a legnagyobb oslói sétálóutcába, s nemsokára megtaláltuk a város legfőbb, XVII. században épült templomát (Megváltó Temploma) is, mely előtt IV. Keresztély dán-norvég király bronzszobra áll. Gyors tempóban, röviden megnéztük még az nemzeti színház épületét, mely előtt a norvég irodalom két nagyságának, Ibsennek és Bjornsonnak a szobra látható. A színházzal szemben az Oslói Egyetem épülete, az út végén pedig a királyi palota illetve annak hatalmas, csodaszép parkja található. Hullafáradtan tértünk vissza mikrobuszunkhoz, s kerestünk egy kempinget még Norvégiában, ahol végre alaposan kipihenhettük magunkat.
12. nap (július 23., péntek):
Ez a nap tulajdonképpen utazással telt. Elhagytuk Norvégiát, újra Svédországban autóztunk tovább, dél felé, Uddevalle, Göteborg, Halmstad, Malmö irányába. Svédország déli csücskén keltünk át a Skandináv-félszigetet Jütlanddal összekötő hatalmas, több kilométer hosszú tengeri hídon Koppenhágába. Átérve Dániába a híd lábánál megálltunk, fényképeztük a tenger csodaszép kékjét, a távolban forgó hatalmas szélerőműveket és a koppenhágai repülőtérről egymás után felemelkedő utasszállító repülőgépeket. Egy kisebb, faluszéli kikötőben is megálltunk, ahol remek kilátás nyílt a nagy tengeri hídra. Ezek után a kempingkeresés kötötte le figyelmünket. A Koppenhágához legközelebb lévő kempingben sajnos már nem volt hely, így több dán falucskán átutazva sikerült találnunk egy igényes, de méregdrága kempinget.
12. nap (július 24., szombat):
A kemping elhagyása után kora délelőtt kezdtük a városnéző sétánkat a dánok fővárosában, Koppenhágában, mely Stockholmhoz hasonlóan számos történelmi emlékkel rendelkezik. A belvárosban minden jelentősebb kulturális látnivalót fölkerestünk. Elsőként a Storgetet, Koppenhága „Váci utcáját" kerestük fel. Innen mentünk a látványos, szépen felújított Christiansborghoz illetve a mellette lévő, IV. Keresztély, a legjelentősebb dán király által épített Tőzsdéhez, mely jellegzetes, csavart süvegű tornyával („Sárkányfarktorony") Koppenhága legismertebb épületei közé tartozik. A Christiansborg közelében áll Absalon, városalapító hadvezér és püspök kő lovasszobra. Átsétálva a Christiansborg udvarán, IX. Keresztély király bronzszobra mellett haladtunk el, s értünk el a híres-neves Tivoli Parkhoz, a VIII. Keresztély által, a XIX. században építetett világhírű vidámparkhoz (a vidámpark azért épült, mert „ha az emberek szórakoznak, elfeledkeznek a politikáról"). A vidámpark mellett található a Glyptotek, egy rendkívül jelentős szoborgyűjtemény épülete. Ezek után újból a Stroget felé vettük az irányt, s így jutottunk egy a hatalmas, téglából épült, tornyos koppenhágai városházához, melynek sarkánál a nagy dán mesemondó, Andersen ülő bronzszobra látható. A Stroge mellett áll a Miasszonyunk Főszékesegyház, az egyetem, az egyetemi könyvtár és a hatalmas tornyú, gótikus Szent Péter-templom. Úgy döntöttünk, megnézzük a város botanikus kertjét is, amit nem is bántunk meg: lenyűgöző a kert növénygyűjteménye (a legcsodálatosabbak az éppen virágzó brazil óriáslapuk voltak). Az arborétum közvetlen szomszédságában található a csodaszép Rosenborg Slot nevű kis kastély, melynek hatalmas, rendezett parkjában rövid pihenőt tartottunk. Ezek után megszakítottuk a városnézést, s visszatérve a mikrobuszhoz jót ebédeltünk (kolbász, majonéz, lekvár, nutella...). Ezután következett a városnézés második szakasza, mely még gyorsabb volt, mint az előző. Most a Dán Királyi Palota felé indultunk, s útközben megcsodáltuk a hatalmas kupolájú Marmorkirken nevű körtemplomot, ahonnan egyenes út vezet a királyi palota által közrefogott térhez, melyen közepén V. Frigyes király büszke, patinás lovasszobra emelkedik. Innen a város fő kanálisához jutottunk, éppen szembe a Nemzeti Operával, majd a régi városi erődítmény felé vettük az irányt, mely közvetlenül az Esplanaden tér mellett található. E tér két nevezetessége a Gefion istennőt és négy, szántó ökrét ábrázoló Gefion-szökőkút és a gótikus „Angol Templom". Az erőd közelében található Koppenhága legfőbb jelképe, a Sellő-szobor, melynek csak hűlt helyét láthattuk, ugyanis Kínába vitték a világkiállíásra. Utolsó programként még visszafelé indultunk, hogy megnézzük a XVIII. században épült, híres, színes, egymásba épült kereskedőházakat és matrózkocsmákat a Nyhavn-kanális partján. Útközben találtunk egy kis katolikus templomot is (Megváltó Temploma). A mikrobuszhoz menet még megnéztük a ma már művészeti kiállítóhelynek használt Holmens-templomot, mely óriási tornyával, magas, kékeszöld patinájú, díszes süvegével uralja Koppenhága belvárosát. Ezek után tényleg elfogyott minden erőnk, s visszavonszoltuk magunkat a mikrobuszhoz, és elindultunk Gedser felé, hogy az onnan induló komppal a németországi Rostockba hajózunk, s elinduljunk szép hazánk, Magyarország felé.
14. nap (július 25., vasárnap):
Szombat este már nem kerestünk kempinget, nem táboroztunk le sehol, hanem egész éjszaka utaztunk. Végig autópályán haladtunk, gyors iramban, egymás után gyűrtük le a kilométereket, át Németországon, Csehországon és Szlovákián, mígnem elértük hőn szeretett édes hazánkat. Már kora reggel átléptük a magyar-szlovák határt, s délelőtt fél tíz felé értünk Kecskemétre. Elsőként közös szentmisén vettünk részt a rendházi kápolnában, hogy hálát adjunk a szerencsés hazaérkezésért, a sok élményért és tapasztalatért. Ezután egy „túrazáró tízórai" következett, ahol előkerült a maradék lekvár, méz, nutella, piskóta, keksz és egyéb finomságok. Délre már mindenki családja körében lehetett, s a finom vasárnapi ebéd közben mesélhetett nagy túránk szebbnél szebb látnivalóiról, izgalmasabbnál izgalmasabb történeteiről...
