Októberben mi voltunk a vendéglátók, most pedig iskolánk 15 diákjával mi indultunk útnak, hogy viszonozzuk a francia partnereink látogatását Pontoise városában, a Saint Martin de France intézményben, akikkel pár év kihagyás után, idén újraindult a cserekapcsolatunk, az Erasmus+ pályázat keretében. Az AirFrance járatával utaztunk és már repülőút is izgalmas volt, hiszen volt olyan, diák, akinek ez volt élete első repülése, így a reptér működése, a biztonsági ellenőrzés és maga a beszállítás is újdonság volt. Párizs Charles de Gaulle repterére érkezve a fogadócsaládok várták a csapatot, a gyerekek már régi ismerősként üdvözölhették egymást, így a hétvégét mindenki a saját vendéglátóival töltötte: voltak, akik vidéken lovagoltak, másokat pedig Versailles-ba vittek el, így azonnal mélyvízbe kerültek a francia mindennapokat illetően.
A tanítási hét hétfőn egy párizsi kirándulással indult. Felmentünk az Eiffel-torony tetejére, majd a Galeries Lafayette áruház tetőteraszán korcsolyázhattak a diákok, volt aki ezt is itt tanulgatta. De nemcsak a látnivalók jelentettek újdonságot: a diákok láthatták azt is, milyen bonyolult a tömegközlekedési rendszere egy ekkora városnak, hogyan lehet tájékozódni.
Kedden és szerdán az iskolai életbe kapcsolódtunk be. A diákok részt vettek a cserediákjaik óráin, például spanyolon, kínain, és én is beülhettem egy emelt szintű matematika órára. Szaktanárként nagyon érdekes volt látni, hogyan tanítják franciául ugyanazokat a fogalmakat, amiket mi itthon. A közös projektünk témája a „Milyen Európát?” kérdéskör volt. Néhány tanórában francia-magyar vegyes csoportok egy virtuális múzeumon dolgoztak, amelyben összehasonlították a karácsonyi szokásokat, ételeket és zeneszerzőket, mindezt három nyelven (angol, francia és magyar) feliratozva. A szükséges anyagokat témánként Google Dokumentumokban gyűjtötték közösen. Egyik angolórán tízéves gyerkekkel beszélgettek kiscsoportokban, pl. lebetűzték nekik Kecskemét város nevét. A kisgyerekek nagyon érdeklődőek voltak és meglepően ügyesen kommunikáltak angolul. Másik órán, kortársakkal beszélgethettek arról, mitől érzik magukat magyarnak/franciának vagy európainak. Ezt a multikulturális sokszínűséget egyébként Párizs utcáin sétálva a saját szemükkel is láthatták, megtapasztalva, hogyan férnek meg egymás mellett a különböző nemzetiségű emberek.
A délutánok a környék felfedezésével teltek: kedden Pontoise városát néztük meg egy idegenvezetővel, aki nagy rajongója a magyar kultúrának, egy másik napon az iskola tereit ismerhettük meg. Több épület van a kampusz területén, sok zöld felülettel és sportpályával körülvéve. Az épületek korosztályok és nemek szerint különülnek el. Csütörtökön újra Párizsba utaztunk. A felújított Notre-Dame látogatása során nemcsak a történelmi tudásunk, hanem a szókincsünk is gazdagodott: idegenvezetőnk részletesen beszélt a homlokzat szimbolikájáról, és olyan speciális kifejezéseket tanulhattunk meg franciául, mint például az „özönvíz”. A napot némi szabadidő az adventi vásárban és a Louvre legfontosabb festményei, köztük a Mona Lisa zárták. Pénteken délelőtt Auvers-sur-Oise-ba látogattunk, ahol Van Gogh élt és alkotott. Egy helyi vezető segítségével bejártuk a festő számára fontos és megörökített helyszíneket, többek között a mezőt, ahol szívesen festett, vagy a helyi templomot, amit le is festett. (Volt, aki utána látta is a képet a Musée d’Orsay-ban.)
A hetet egy közös ebéddel, még néhány óralátogatással és egy délutáni projektzáró uzsonnával fejeztük be, ahol értékeltük a közös munkát. Itt is, illetve egy tanári vacsorán, csütörtök este is volt lehetőségünk beszélgetni a jövőbeli tervekről is a gimnázium vezetőjével, valamint két kollégával, akik a mostani projektet is szervezték: (Madame Béatrice Blot és Madame Oumou Sow). Mindannyian nagyon lelkesek voltak a kapcsolat folytatását illetően, illetve az Erasmus-programba is szeretnének bekapcsolódni.
Összességében elmondható, hogy a diákok rengeteget fejlődtek ezen a héten. Mivel a fogadócsaládok többsége nem, vagy kevésbé beszélt angolul, a gyerekek rá voltak kényszerülve a francia kommunikációra. Volt, aki büszkén mesélte, hogy megértették magukat a szülőkkel és a testvérekkel is. Ez a hét nemcsak a nyelvtudásukat, hanem a világlátásukat is tágította, hiszen megtapasztalhatták egy másik kultúra mindennapjait és a franciák nyitott gondolkodásmódját, illetve sok helyzetben kellett alkalmazkodniuk, problémákat, logisztikai kérdéseket átlátni és megoldani (pl. mikor, hol és kivel találkoznak, mit kell hozni magukkal).
Vasárnap egy korai kelés után egy délelőtti járattal rendben hazaérkeztünk.
A beszámolót egy személyes történettel zárom: kb. 15 évvel ezelőtt, diákként én is részt vehettem az első pontoise-i úton és voltaképpen az akkori cserediákom beszélt rá, hogy a matematika mellé a francia szakot válasszam, így különösen nagy élmény volt visszatérni ide.
Soós Zoltán Ferenc
kísérőtanár
