Május 5-én Csenki Nikolett tanárnő vezetésével egy különleges foglalkozáson vettünk részt vendégeinkkel a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban.
A média iránt elkötelezett fiataloknak lehetősége nyílt arra, hogy interjút készítsenek a művésznővel, kép- és videóanyagot készítsenek a kiállításról és a tárlatvezetésről egyaránt, ezenkívül egy cikket is létrehoztak, amely a * alatti részben olvasható.
A vendégeinknek itt tudtuk bemutatni, hogy mennyi mindent tanultunk az elmúlt időszakban, ráadásul ismerős terepre érkeztünk, hiszen korábban már jártunk a Forrás Szerkesztőségben, mivel a stúdió ennek a műhelynek is helyet ad.
A meghívottak nagyon jól érezték magukat, tevékenyen részt vállaltak a programban, melynek két szelete (videó, cikk) az alábbiakban is megtekinthető.
Köszönjük a lehetőséget, az alkalmat, hogy ezen részt vehettünk!
Az interaktív program a Nemzeti Tehetségprogram keretében valósult meg.
*
A MEDikusok csapata
Kontor Enikő keramikusművész, a kiállítás megálmodója és megalkotója vezetett körbe minket, és mesélt az anyagról. A fiatal alkotó a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett, és jelenleg a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban dolgozik, immár 6 éve. Az április 29-én nyílt bemutatója a Vízszint címet kapta.
A tárgyak megalkotásához a motivációt – elmondása alapján – a normalitásba való belefáradás és az újdonság iránti vágy adta, ami arra bátorította, hogy valami újat hozzon létre. Ezt mutatja az is, hogy a tárgyak nem szürke kiállítólapokon, hanem egy hatalmas földalapon helyezkednek el, amit apró hajtások díszítenek. A földalap és a kerámiák alkotó anyaga, az agyag szoros kapcsolatban állnak egymással, melyek kifejezik a harmóniát, magát az életet, a természetközeliséget. A nem megszokott szögben felállított vázák, amik valójában nem használati tárgynak készültek, durvább felszínnel rendelkeznek, sötétek és depresszív hangulatot közvetíthetnek a befogadó felé. Ezt a melankóliát ellensúlyozzák a már említett zöld hajtások, amik a reményt szimbolizálhatják. A felületük érdes, de mindegyik kicsit másféle színű, ahogy Kontor Enikő is fogalmazott, nincs két egyforma.
A kiállítóteremben két rögzített lézerlámpa segítségével a sötétben nyer értelmet igazán a bemutató címe. A vörös lézersugarak a vázákat pont a nyakuknál metszik el. Mintha a víz már majdnem ellepné a testet, ami pánikot kelthet és növeli a feszültséget, ezzel új perspektívából szemlélhetjük és gondolhatjuk át a cím jelentését.
Megkérdeztük az egyik résztvevőt, mi a benyomása a kiállításról:
– Ahogyan a művésznő sorolta, hogy kinek mi jut eszébe a műről, azonnal megjelent a szemeim előtt a Beatles egyik dala, az Eleaonor Rigby, melyben a magányos emberek jönnek és mennek, mivel a dőlésszög kissé szokatlan, úgy néz ki, mintha a hatalmas kerámiák az ajtó felé rohannának, gondolván, megmutatják magukat az egész világnak.
