Projektünk problémafelvetése az volt, hogyan tudnánk megmenteni a már-már feledés homályába merülő dallamkincsünket? Egy kicsit megsárgult, írógéppel szerkesztett, karácsonyi énekeket tartalmazó füzetkéből indultunk ki. Először összeszedtük a több mint 50 címet. Voltak természetesen olyanok is, amelyeket szinte mindenki ismert, volt néhány, amit csak 1-2 ember hallott valamikor régen, de olyan is akadt, ami senkinek sem volt ismerős. A címben idézett refrén is egy ilyenhez tartozik.

Munkacsoportokat alakítottunk ki. Egyik csapat videóban dokumentálta az eseményeket, interjút készített Diószegi Lajos SchP atyával, illetve rögzítették, ahogy elénekelt nekünk néhány, számunkra ismeretlen dalt. Igazi népdalgyűjtő élmény volt ez. Volt egy kutatócsoportunk is, akik az interneten néztek utána, melyik dalról mit lehet találni, illetve hogy a szövegváltozatok egyeznek-e. A harmadik csapatnak is nagy munka jutott, ők voltak azok, akik ilyen-olyan kottaképekből, akár kézzel írott jegyzetekből vagy hallás után, a MuseScore program vagy a Noteflight nevű webes kottaszerkesztőben lekottázták az énekeket, ezzel egységes, letisztult, modern kottaképet létrehozva.

Végső produktumunk egy közösen szerkesztett kottagyűjtemény lett, amit majd igyekszünk publikálni, hasznosítani a jövőben és bízunk benne, hogy az így digitalizált dallamok még sokáig velünk maradnak, esetleg a közismert karácsonyi énekek sorába emelkednek idővel.

Fehérvári Gábor és Soós Zoltán