2025. május 7-9. között lehetőségem volt tanítási tevékenységben részt venni a Partiumi Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban. A tapasztalat egyik személyes értéke az volt, hogy ebben a gimnáziumban érettségiztem én is 32 évvel ezelőtt. Az épület és a tanári kar nagyrésze azóta kicserélődött, de a szellemisége, a színvonala, a céljaik ugyanazok maradtak, és ezt kivételesen jó volt újra átélni.
Az iskola vezetése és a kollégák nagy szeretettel és közvetlen hozzáállással fogadtak, ami nagyban segítette azt, hogy egyből otthon érezzem magam a tanáriban és az iskolában egyaránt. A picit hosszabb tanórák (50-perces) lehetőséget adtak arra, hogy egy-egy feladattal vagy prezentációval kicsit többet foglalkozzunk, és így több idő jutott a mélyítésre is.
A három nap alatt 9-11. évfolyamos diákokat taníthattam, ismertethettem meg velük közvetlen formában Kecskemétet és a Piarista Gimnáziumot. Jó volt megélni, hogy a diákok mennyire nyitottak, érdeklődőek, és nem utolsó sorban kiváló nyelvi kompetenciákkal rendelkeznek. Már a 9. évfolyamon is angolul folyhatott végig az óra, az interakció közvetlen volt, így nem jelentett akadályt az idegen nyelvi kommunikáció. Egy csoportban kellett differenciálni, de ott is a csoportdinamika segített abban, hogy egymást segítve tudják követni az óra menetét.
A diákokon kívül a tanár kollégáknak is sikerült felkeltenem az érdeklődését iskolánk Öveges laborja iránt, így bizakodva nézünk elébe egy személyes találkozónak is, amelynek révén megtapasztalhatják az iskolánkban folyó természettudományos munka eredményességét és sokszínűségét.
Megérkezésemkor máris belecsöppentem abba a munkába, amely másnap csúcsosodott ki. Iskolabörzére készült szinte az egész iskola apraja nagyja, és olyan paravánt készítettek, amelyre az volt felírva, hogy "Kölcseysnek lenni jó, mert..." és a diákoknak és tanároknak ezt kellett folytatni. Rengeteg válasz érkezett be, amelyekből kiválogatva kerültek fel a jobbnál jobb gondolatok. Aznap mindhárom évfolyamon volt csoportom, sőt még reggel egy másik kolléga órájára is bemehettem, mivel a tanulók kérték, hogy őket se hagyjam ki. Öröm volt velük a kommunikáció és eszmecsere, mivel érződött rajtuk, hogy szeretnek és akarnak is angolul beszélgetni. Természetesen voltak csendesebb diákok, de akadt köztük olyan, aki inkább szünetbe jött oda hozzám és kérdezett meg valamit, ami hatalmas bizalmat jelentett számomra. Szerda késő délutánig folyt a munka a börzére való készüléssel.
Csütörtökön reggel a bevásárlóközpontban kezdtünk, ahová addigra minden installáció kikerült, mivel ott került megrendezésre az iskolabörze. A diákok büszkén viselték a Kölcseys, a KÖFEDISZ, azaz DÖK-ös, a diákszínjátszós pólókat, és nagy lelkesedéssel osztogatták az iskolai szórólapokat is, amelyeken a különböző tagozatok és lehetőségek voltak felsorolva. Visszatérve az iskolába, aznap újra akadt egy olyan csoportom, akik előző nap kértek meg, hogy menjek be hozzájuk is tanítani. Örömmel tettem eleget a kérésnek, mivel szerettem volna minél több diákkal találkozni a tanítási tevékenység során. A tanórák után pedig újult lendülettel vetettük bele magunkat a pénteken kezdődő Bessenyei István Diákszínjátszó Fesztivál paravánjának és hirdető tábláinak véglegesítésébe.
Pénteken bár rövidített órák voltak, mégis jó hangulatban és sok játékos feladattal telt. Minden nap megerősítést kaptam arra nézve, hogy a diákok nyelvi képességei nagyon magas szinten vannak. Voltak olyanok, akik egyből bátran és magabiztosan szólaltak meg, de akadtak olyanok is, akik még most is gyűjtik a bátorságot és hitet, hogy valóban képesek bármire, csak hinni kell magukban és sokat gyakorolni. A diákok élvezettel beszéltek a saját iskolai rendszerükről, a felvételi eljárásról, a továbbtanulási lehetőségeikről. A kommunikációs gyakorlatok során sokan nyíltan és őszintén osztották meg gondolataikat. Ezt igyekeztem mindig bátorítóan elismerni, hiszen az előttük álló C1 nyelvvizsga során ezek a témák mind a segítségükre lehetnek és kamatoztatni tudják a tapasztalataikat.
Óriási élmény volt a három nap, a diákok nyelvi hozzáállása és kompetenciái, valamint a kollégák együttműködése és nyitottsága. Bízom benne, hogy a tapasztalat- és a tanítási módszerek kölcsönös megosztása a közeljövőben tovább tud mélyülni és gyarapodni.
Borbély Beáta
