Dávid imája: „Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint, könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat! Moss egészen tisztára vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem!” Zsoltárok 51,3-4
Hamvazószerdai misén vett részt az alsó tagozat, amely arra mutat, hogy földi életünk és mindaz ami körülvesz, múlandó. Erre különösen emlékeztet a járvány – minden veszteségével és betegségével -, vagy a nemzetek közötti háború. Dávid szerint van ennél fenyegetőbb, halálosabb dolog az életünkben, ez pedig nem más, mint a bűn. Amikor a maga bűnével szembesült, az Úrhoz fordult. Ma is megoldást számunkra egyedül Isten küldött, Aki tulajdon Fiát, Jézus Krisztust adta értünk. Az Ő szabadító műve - ami húsvétkor teljesedett be kereszthalálával és feltámadásával – lehet nekünk biztos alap nem csak ebben a világban, hanem az eljövendőben is. Attila atya szentbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az Örökkévalóra és az eljövendő világra tekintsünk a múlandó helyett. A hamuval való meghintés jelképezi számunkra a múlandóságunkat valamint a bűnbánatot. A nagyböjti időszakban nagytakarításhoz hasonló lelki készülődéssel várjuk a húsvétot.
Az egyetemes könyörgésekben együtt fordultunk Istenünkhöz, hogy az evangélium mindjobban terjedjen, legyen béke a nemzetek között és a kegyelem ereje hassa át a nagyböjti szentbeszédeket.
