Dr. Csupor Dezső előadása
Régóta vártuk ezt a napot, hogy találkozzunk egy olyan tudós professzorral, aki nekünk, SzTA (Szegedi Tudós Akadémia Tehetséggondozó Programja) tagoknak olyan előadást tart, amely a további munkás életünkre is hatással lehet. Vargáné Lengyel Adrien, régiós vezető tanár nyitotta meg ezt a fantasztikus délutánt.
Végre elérkezett a pillanat, amikor a várva várt docens, Dr. Csupor Dezső, aki a Magyar Tudományok Napjának kiemelt díjazottja, jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerészettudományi Karának oktatója belekezdett a rendkívül érdekes beszédébe, melynek címe: Gyógynövények: kuruzslástól a modern gyógyszerekig. A cím már eleve olyan, ami mindenkit megérint. Gyógynövény vagy gyógyszer? Vagy a gyógyszer gyógynövény? És a sok kérdés bennünk: Mi van a mellékhatásokkal? A fűben-fában benne van az orvosság?
A tanár úr az alma matere (Kecskeméti Református Gimnázium) falai között igen megilletődött, és éreztette, hogy számára milyen nagy felelősség ez a közös gondolkodás, és a Biblia szavait hívta segítségül: „Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.”
Először két emberről láthattunk egy-egy képet. Egyikük Shonal, aki törzsi gyógyító volt, a másik pedig Robert O Young, aki egy amerikai szélhámos. A szélhámos meggyőző külsejével becsapta az embereket, tehát ő valódi kuruzsló. Shonal pedig a népi hagyományokat tiszteletben tartva, egyszerű öltözékben, a nép érdekeit szolgálta. Tehát nem a ruha és a hízelgő beszéd teszi az embert.
Elsőként a kava nevezetű gyógynövényt ismerhettük meg közelebbről. Az ebből készült tea a csendes-óceáni szigeteken egy hétköznapi ital, melynek fő hatóanyaga a kavalakton. Gyógyításra használják: húgyúti megbetegedéseket, köhögést, asztmát, bőrbetegségeket, gonorrhoeát próbálnak gyógyítani vele. Az ellazulást, beszédessé válást is elősegíti.
Ezt az italt úgy kell elkészíteni a hagyományok szerint, hogy a friss növény gyöktörzsét fiatal fiúknak és lányoknak meg kell rágni, majd beleköpni a tanoába, és végül teát készíteni belőle. Európában is el akarták terjeszteni, ezért gyógyszert készítettek belőle, ami szorongás- és feszültségoldó. De nem a népi hagyományos úton, hanem a labor falai között, ezért a hatás elmaradt, sőt veszélyessé vált. Ennek oka, hogy a nyálat acetonnal próbálták helyettesíteni, ami májkárosodást okozhat, mert az nem vonja ki a gyöktörzsben lévő glutationt. Ezzel bizonyítást nyert az, hogy mennyire fontos a népi gyógyászat, a népi orvoslás megőrzése.
Nem sokkal ezután a gyógyszerek hatósági engedélyeztetési folyamatáról kaptunk ízelítőt: lombik-, állat- és emberkísérletek, engedélyeztetési eljárások stb. Itt azonban rengeteg ma divatos gyógynövény elvérzik.
Megismerhettük Szabó Gyuri bácsi, „a bükki füvesember” munkásságát, aki a teákkal hagyományosan gyógyít. Természetesen a füvesemberek között is van csaló, van, aki sűrűn téved…
Maria Treben Isten patikája című művéből nagyon sok mindent megtudhatunk a gyógynövények hasznosságáról. De az előadónk arra intett minket, hogy már nem minden felel meg az évtizedekkel ezelőtt írt könyvben szereplő tanításoknak. Sok minden elavult, mint például a fekete nadálytő, amelyről ma már ismert, hogy májrákot és mellhártyagyulladást okozhat.
Áttértünk a gyógyító tó titkára. A Lake Ainsworth Új-Dél-Walesben található, Ausztráliában. Azt tartja a mondás, aki itt megfürdik, annak elmúlnak a bőrbetegségei. Ez igaz, de a kutatókat mindig is érdekelte, hogy vajon miért? A magyarázat nagyon egyszerű: a tó mellett teafák találhatóak, melyek levelei belehullnak a vízbe, ami ettől fertőtlenítő hatásúvá válik.
Ezen kívül hallhattunk történeteket a homoktövis, a ginkgo biloba, a gyűszűvirág és a vézna kutyatej gyógyító hatásáról, és Tu Ju-Juról, aki maláriaellenes hatóanyag felfedezéséért elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat.
A sok külföldi tudós után végre egy magyar származású professzor került megemlítésre, aki pedig nem más, mint Szent-Györgyi Albert a világszerte ismert Nobel-díjas. Az ő nagybátyja nem igazán díjazta azt, hogy Albert orvos legyen, hiszen képességei alapján nem tartotta erre alkalmasnak, azonban, mint köztudott, mindig azokból válnak nagy emberek, akik képesek meglátni azokat a dolgokat, amiket egy átlagember nem (és ez nem biztos, hogy együtt jár a jó tanulással). Szent-Györgyi összegyűjtötte az addigi ismereteket a skorbuttal kapcsolatban (James Lind kutatásai alapján), például azt, hogy a tengerészek közül az, aki citromot vagy narancsot fogyasztott ellenállóbb volt a betegséggel szemben. Megkereste azokat a munkatársakat (Joseph L. Svirbely és Charles Glen King), akikkel együttgondolkodva, dolgozva közösen felfedezte a C-vitamint. A kutatások alapján rádöbbent arra, hogy rengeteg C-vitamint tartalmaz a káposzta, a paprika és a citrusfélék.
Egy mérhetetlenül intelligens ember előadásán vehettünk részt, aki a bonyolult gondolatokat is olyan szépen tárta elénk, hogy mi is könnyen beleláthattunk a rejtelmes tudomány bugyraiba. Jelleméből is megismerhettünk sokat, műveltsége és szerénysége tükröződött a mondataiban. Egy bibliai sorral fejezném be a beszámolómat: „Lámpást adott kezébe az Úr.”, mert a docens úr megvilágította számunkra e tudomány ismeretlen oldalát.
Mihalik Emőke 10.c (biológia tagozat)
