Mindannyiunk számára örömteli hír, hogy iskolánk képviseletében a gyalogos zarándokként Kecskemétről útra kelő Avramucz Tamás (Piarista Gimnázium – 9.b osztály) és édesapja, Avramucz Attila augusztus 1., pénteken megérkeztek Rómába, a Szent Péter térre. Grandiózus vállalkozásukat, melynek során 42 nap alatt tették meg gyalog az 1250 km-nyi utat, a piaristák kecskeméti megtelepedésének 300. jubileuma jegyében szervezték.
Egész útjuk során magukkal vitték azt az Acél Zsolt SchP tanár úr által latinra fordított hálaadó, köszönő levelet, melyet ünneplő kecskeméti piarista közösségeink (templom, rendház, iskola) nevében fogalmaztunk meg, s melyet a piarista római anyaházban, az alapító Kalazanci Szent József emlékszobájának asztalára helyeznek el vasárnap délután.
A negyvenkét napról az alábbiakban 42 fénykép látható. Az alább részletesebb beszámoló is olvasható.
Nagy Attila SchP ig.
* * *
Gyalogos római zarándoklat Kecskemétről a 300. jubileum jegyében
Avramucz Tamás vagyok, az elmúlt tanévben fejeztem be a 8. osztályt, s jövőre a Piarista Gimnáziumba fogok járni. Az idén nyáron megvalósult római gyalogos zarándoklat édesapám régi ötlete volt (korábban ő és édesanyám már járt az El Camino-n). Utunkat azért idén szerveztük meg, hogy össze tudjuk kapcsolni a Piarista Iskola 300. jubileumi évével. Fontos célunk volt, hogy zarándoklatunkat Kalazanci Szent József tiszteletére ajánljuk fel hálából 300 éves iskolánkért. Szerettük volna egyben Európát is (az útba eső vidékeit) mélyebben megismerni, közelebb kerülni az ottani emberekhez. És nem utolsó sorban annak is nagy jelentősége volt, hogy apukámmal ilyen sok időt tudtam együtt tölteni a zarándoklat ideje alatt.
Készültünk a nagy útra. Már januártól kezdve hétvégenként 30 kilométereket gyalogoltunk Kecskemét környékén. Időben beszereztük a megfelelő cipőket, hátizsákokat és összeállítottuk az ideális mennyiségű és összetételű menetfelszerelést. Ezenkívül zarándoklevelet is kértünk az igazgató úrtól, amit lefordíttattunk 4 nyelvre (horvát, szlovén, olasz és latin).
Az út összesen 42 napig tartott. Ezalatt 1240 km-t tettünk meg gyalog Kecskeméttől Rómáig, Magyarországon, Horvátországon, Szlovénián és Olaszországon keresztül. Útközben, külföldön a legtöbb ember először nem értette meg, hogy római gyalogos zarándokok vagyunk. Sokan, mikor már felfogták, őrültnek tartottak bennünket. Másoktól viszont elismerést kaptunk. Itthon, Magyarországon plébániákon szálltunk meg. Külföldön sajnos nyelvi akadályok miatt inkább fizetőszállásaink adódtak. Az étkezésünket élelmiszerboltokból oldottuk meg. Egyik legkedvesebb emlékem az útról, hogy a Cece melletti Sáregresen, ahol a plébánia közösségi házában kaptunk szállást, egy kedves boltos néni, akivel beszédbe elegyedtünk, vacsorát készített nekünk.
Mindvégig jó kondícióban voltunk. Holtpontokat nem is igazán éltünk meg. A legnehezebb napunk a Rómába érkezés előtt két nappal adódott, mikor ugyanazon a napon kétszer is elkapott minket egy jégeső. Dombok között voltunk és nem tudtunk hová menekülni. Én a végére annyira belejöttem a gyaloglásba, hogy az Örök Városba már egész könnyedén érkeztem meg.
Fogadalmunkhoz híven Rómában a Szent Péter térre mentünk először, az obeliszkhez, melyet megérintettünk a kezünkkel. Ezután sms-eket írtunk haza, leveleket adtunk fel a családtagoknak. Természetesen a székesegyházban is voltunk és pápai audiencián is jártunk. A piarista rend római anyaházába is ellátogattunk, ahol Mateusz Pindelski piarista atya fogadott bennünket. Augusztus 3-án, vasárnap délután 3 órakor Kalazanci Szent Józsefnek az egykori szobájában (ami ma múzeum), annak íróasztalára tettünk le két levelet, egy magyar és egy latin nyelvűt. Ezeket, melyek az iskola jubileumi hálaadását és üdvözletét tartalmazták, Kecskemétről, a Piarista Iskolából vittük magunkkal az egész úton. Anyukám és az öcsém is kijöttek hozzánk, Rómába, ahol 3-4 napot töltöttünk együtt, majd közösen hazajöttünk Kecskemétre.
Egyenlőre hasonló nagy gyaloglást nem tervezek. Idén ősszel, azt hiszem nosztalgiával fog eltölteni a szokásos gimnáziumi diákzarándoklatunk Kecskemétről Pálosszentkútra. Később adódhat még hasonló zarándokút apukámmal, de semmiképp nem a nagy teljesítmény lesz majd a fontos, hanem egy másik vonzó zarándokcélpont. Felmerült pl., hogy Csíksomlyóra is eljuthatnánk egyszer gyalogszerrel.
